Jurtában és ökofaluban laktam, vegetáriánus viszont vagyok, immáron több mint 14 éve.
Mindenkit más motivál arra, hogy a húsmentes életmód mellett döntsön. Van, aki állatvédelmi okokból teszi ezt, mert sajnálja szegény párát. Szerintük az állatok érző lények, akiket etikátlan leölni. „Szegény röfi!”, mondják a lánykáim. („Szegény répa!”, válaszol erre húsevő férjem.)
Mások egészségügyi okokból választják a vegetáriánusságot, mondván: különböző betegségeket megelőzhetnek így, egészségesebb lesz a testük, stb. Például állítólag a vegák tovább élnek. Erre persze jönnek a visszavágások, hogy: „Lám, a dédapám is 100 évet élt, mégsem evett mást, csak kolbászt szalonnával.”
Sokak a környezetvédelemmel érvelnek. Adott nagyságú területen sokkal több embernek lehetne növényi táplálékot termeszteni, mint amennyi hús nyerhető a rajta legelő állatokból. Ráadásul az állattartás rendkívül vízigényes. Bizonyos mértékben az esőerdők pusztulása és a levegőszennyezés is a húsevésnek köszönhető. (Férjem közbevág: a legtöbb esőerdőt ma a pálmaolaj miatt vágják ki!)
És hogy én miért határoztam a vegetáriánus életmód mellett? A fentiek mindegyike közrejátszott a döntésemben, csakúgy, mint az, hogy valahogy természetesen adta magát a dolog, hiszen szép fokozatosan egyre kevesebb húst fogyasztottunk. A fő ok mégiscsak: az energiák. Nem akartam magamhoz venni egy leölt állat energiáját. Nem akartam a testem részévé tenni egy állat halálfélelmét. Nekem ez hozta meg a végső döntést.
Érdekes, ha valaki megtudja, hogy nem eszem húst, rögtön osztani kezdi az észt. Vagy lájtosan célozgat arra, hogy ez azért túlzás, bűntudatot keltve próbál meggyőzni az igazáról. Esetleg konkrétan a szemembe mondja, hogy ez az egész egy nagy baromság. Hát nem mindegy neki, mit rakok a tányéromra, majd a hasamba?
Nézzük most a húsevők néhány ellenérvét. A húsmentes táplálkozás szerintük nem biztosítja a szervezet számára a kellő tápanyagot, vitaminokat és ásványi anyagokat. Persze mindezt tudományos adatokkal kiválóan lehet cáfolni. Arra pedig, hogy a fejlődő szervezetnek egyszerűen kell a hús és punktum, tehát hogy a vegetáriánus gyerek nem fejlődik kellőképpen, csak a következő válaszom van. Barátnőm négy húsevő gyereke vékony, mint a piszkafa, az enyémek közül elég csak Kincső pocakjára vetni egy pillantást.
Az emberek fogazata olyan, mint a ragadozóké, mondják. Én meg erre csak azt mondom: a ragadozók állatok, én viszont ember vagyok, aki a táplálékomat nem a fogazatom alapján választom meg, hanem a szívem döntése szerint.
A húsevők szerint a haszonállatokat direkt azért tenyésztik, hogy mi megegyük őket, tehát nekik az az életfeladatuk, hogy az embert szolgálják. Felfoghatjuk ezt mintegy áldozatként. Hogy ezt önként vállalnák, azzal egy vega biztosan vitatkozna, de szerintem kérdezzünk meg erről egy csirkét vagy disznót.
Fel nem foghatom egyébként, miért is dúl a harc e két tábor között. Nem lehetne békésen egymás mellett létezni? El kellene fogadni mindkét fél választását, és kész. Nézzétek csak meg a mi párosunkat: én ugye régóta vega vagyok, főleg gabonaalapú étrenddel, a férjem meg húst hússal enne. Én nem készítek itthon semmiféle húsosat, úgyhogy ha ilyenre vágyik, akkor kisüt magának mondjuk egy kis hurkát, vagy bekap a városban egy gyrost. Bár bevallotta, hogy nagyon is finomak a zöldséges kajáim. Ráadásul hogy kissé ellentmondjak magamnak: meglepetésként évente egyszer (sosem tudja, mikor) azért csak kap tőlem valamit, ami nem vega, például rakott zöldség darált hússal vagy paprikás krumpli kolbásszal.
Egyébként ha hiszitek, ha nem, a háború nemcsak a vegetáriánusok és húsevők között zajlik. Nemrégiben beléptem egy vegetáriánus csoportba. Aztán csakhamar ki is léptem belőle. Gondoltam, majd jó kis recepteket fogok olvasni, tippeket kapok gabonák felhasználásáról, csoroghat a nyálam a gusztusos zöldséges-gyümölcsös ennivalók fotóinak láttán, és hasonlók. De döbbenten kellett tapasztalnom, hogy odabent a tagok gyilkolásszák egymást. A lakto (tejet ivó) vegetáriánusok az ovo-lakto (tojást és tejterméket fogyasztó) vegetáriánusokat azért, mert egy petesejtet esznek, amiből élet fakadhatna. A sima vegák a lakto-vegetáriánusokat azért, mert szegény boci elől megisszák a tejet, miközben az az ő tápláléka volna, nem az emberé. A nyers vegánok a sima vegánokat azért, mert a főzéssel-sütéssel roncsolják az élelmiszerek szerkezetét, így az jelentősen veszít tápértékéből.
Bizony, még ezen a látszólag békés közösségen belül is mindennaposak a harcok. Mert azt nézik, miben különböznek, nem pedig azt, hogy mi köti össze őket. Mondjuk egy jó kis zöldséges pizza.
Réka