Mióta a telefonom megokosodott (csökönyös konzervatív lélekként nem volt ez olyan rég), és iPhone használó ismerőseim kiokosítottak annak rejtelmeiről, a szívecskés ikonos alkalmazás új távlatokat nyitott mindennapjaimban. A lépésszámlálóval való összebútorozás óta nem lehet pardon: ha velem a rövid pórázon tartó kütyüm (márpedig ránevelt a nyavalyás, hogy nélküle félhülyének érezzem magam, tehát igyekszem a közelemben tudni), nyilvántartásra kerül minden megtett lépés, minden megmászott lépcsőfok. És, ugyebár, fő az egészség! Ha pedig már egy masina jegyzi és naplózza a mozdulataimat, a kíváncsiság rendre odavezet, hogy naponta többször is a telefonnal megtett mozgásaimat csekkolgatom.
Az ember lánya pedig már csak úgy van programozva, hogy szeretné nap, mint nap felülmúlni előző napi önmagát, és ha e belső imperatívusz találkozik egy felettes intelligencia folyamatos monitorozásával, valósággal „lépéskényszerré” válik az ügy. A múltkor odáig fajult a dolog, hogy két nagyfiam már a fejét fogta, amikor éjfél előtt néhány perccel a lakásban mérgezett egérként kezdtem jönni-menni, majd pizsamában kifutottam a kertbe, hogy elérjem a 12.000 lépést. Kerek szám és vállalható napi penzum, nem igaz? Pár napja úgy alakult, hogy egész nap autóban ültünk a családdal, hogy a hosszú utazás utáni frusztrált ricsajunkkal estére felforgassuk egy szlovén tengerparti üdülőváros csendjét, nos, ezen üléssel töltött kényszerhelyzet után valósággal beteggé tett a nap végi soványka eredmény: még háromezret sem mutatott a lépésszámlálóm… Skandallum! (Még jó, hogy a tengerpart látványa feledtetni tudta csalódottságomat.) De most komolyan, szerintetek nem lettem betege az egészségnek?
Egyik kedvenc életbölcsességem így hangzik:
“Vigyázz a gondolataidra, mert szavakká válnak. Vigyázz a szavaidra, mert tettekké válnak. Vigyázz a tetteidre, mert szokásokká válnak. Vigyázz a szokásaidra, mert formálják a jellemed. Vigyázz a jellemedre, mert az határozza meg a sorsod.”
Nos, a korábban taglalt összefüggés szerint lehet, hogy aktualizálni kellene az örökbecsű mondást:
„Vigyázz az alkalmazásaidra, mert meghatározzák lépéseidet.”
Ennél már csak az lenne rosszabb, ha – miután az egészség alkalmazás jól megsétáltatott –, Sirivel, az telefon intelligens asszisztensével kellene lelki életet élni…
Itt még azért nem tartunk, de azért Isten hozott szép, új világ!
Tudjátok mit? Most, hogy nyaralok, csak azért is fellázadok! Nagy levegőt veszek, a szállodában hagyom a kikapcsolt telefont, és csak úgy eszköztelenül, lépésszámláló kontroll nélkül, számolatlanul és önfeledten lelépek. Ez lesz ám az igazi kikapcsolódás!
Lotte
