Az egyik legfontosabb tényező az életünkben az IDŐ. Akkor is, ha az láthatatlan és lehetetlen azt a markunkba zárni.
Pedig emberként nagyon is szeretnénk megmarkolni, sőt visszafordítani azt. Visszahozni, mert előbb-utóbb ráébredünk, mennyi időt pazaroltunk el olyan dolgokra, amelyek helyett értékes dolgokat is tehettünk volna. Vagy siratjuk az időt, mert elfolyt némán, észre se vettük létezését.
Az idő felett azonban nincs hatalmunk, az saját törvényei szerint létezik:
- nem tudjuk bankba tenni, nincs kamata
- visszafordíthatatlan – a jelenlegi álláspontok szerint egy irányba halad
- örökös mozgásban van, nem áll meg
- nincs mód a saját időnkből másoknak átadni – ami a miénk, az a miénk.
- a személyes időnk véges
Ezek fényében különösen fontos, hogy azt az időt, amit természetszerűleg kaptunk, a lehető legjobban használjuk fel személyes életünk során. Talán nem túlzó elvárás foglalkozni a rendelkezésünkre álló idővel tudatosan, tervszerűen szolgálatunkba állítani.
Nőként talán még fontosabb ez a feladat, hiszen egy időmennyiség alatt több szerepkörben is helyt kell állnunk. Ha nem akarjuk, hogy a körmünkre égjenek a feladatok, ha nem akarunk örökké alulmaradni a feladatokkal vívott csatákban, akkor tudatosan kell beosztani az időt- vagyis a napunkat. Természetesen az, hogy miként tudunk bánni az idővel, nagyon sok minden befolyásolhatja – a szülőktől hozott minták és a habitusunk is.
Az azonban biztos, hogy egy sor olyan tényező van, amikor rajtunk múlik az idő okos felhasználása.
Amikor például fegyelmezetlenek és szórakozottak vagyunk, halogatunk, határozatlanság jellemez minket, szervezetlenül nyúlunk feladataink után, nincs se rövid, se távoli jövőképünk, egyik pillanatról a másikra élünk, hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk- akkor egészen biztosan nehezen bánunk az idővel is és nehezen boldogulunk a mindennapok során.
Külső tényezők erre még rá is erősíthetnek. Mert a napi feladatok elvégzése során elveszhetünk bürokratikus kanyarokban. Mi szorulunk mások tévedései miatt, túl sok a feladat, folyton megakasztja valaki más a munkánkat, vis major helyzet áll elő, elromlik valamilyen technikai eszköz. A környezetünkben élők folyton késnek, kiszámíthatatlan a munkarend, következetlen a vezetőnk, túl sok megbeszélésen kell részt vennünk, esetleg ellentmondásos a prioritás.
Mindezek következtében borulhat a leghatékonyabb időmenedzsment is, és akkor jön az újratervezés, értékes percek nyakon csípése, rohanás, időkiszorítás onnan is, ahonnan már nem is lehetséges, meg a több dolog elvégzése egy időben.
Nőként egyébként is azt tanuljuk meg, hogyan kell egész életünket multitasking üzemmódban menedzselni, pedig akad néhány szabály, ami ezen a területen is segíthet.
Az eső és legfontosabb megtanulni NEM-et mondani másoknak akkor, amikor vissza akarnak élni a mi időnkkel. NEM-et mondani időrabló feladatokra és időrabló embereknek is. Ez pedig nagyon nehéz akkor, ha addig a környezetünk azt szokta meg, hogy bármikor pattanunk, jelen vagyunk, támogatók vagyunk a saját kárunkra is. Vagy mi vagyunk azok a munkahelyen, akiről tudják, hogy majd úgyis megcsinálja, mert soha nem mond nemet.
A többi szabály elsajátítása már szinte gyerekjáték a NEM megtanulása és alkalmazása mellett:
- tűzzünk ki napi, heti, havi, éves terveket – legyünk céltudatosak azok elérésében
- legyen pontos napirendünk, amihez tartjuk magunkat
- változtassuk meg a napi rutint – ébredjünk, keljünk korábban, mint azt megszoktuk. Érdekes módon napi 10 perccel korábbi ébredés nem tíz perc időnyereséget hozhat, hanem annál jóval többet.
- felejtsük el a reggeli időrabló online lófrálást a telefonunkon
- a munkahelyen is igyekezzünk hatékonyan végezni a feladatokat, hogy bűntudat nélkül állhassunk fel a munkaidő végeztével az asztaltól
- ha nem kényszer, ne túlórázzunk – mit számít az a fél óra alapon- mert nagyon is sokat számít
- ügyesen tervezzük a munkába -hazavezető utat, ez segíthet elkerülni a dugót, esetleg nem kell sokat várni a buszra
- ne utasítsuk el a multitasking lehetőségét, de legyen ebben észszerűség – például a hazafelé vezető út lehet a napi sport ideje is, ha gyalog vagy kerékpárral közlekedünk
- ne vásároljunk naponta, arra heti egy-két órát szánjunk, ne bolyongjunk céltalanul a boltokban
- legyen menütervünk egész hétre, a vásárlásokat annak megfelelően végezzük
- főzzünk nagyobb mennyiséget, vagy több fogást egyszerre
- vonjuk be a családtagokat a háztartási feladatok elvégzésébe – meglepődhetünk mennyi időt nyerünk, ha nem egyedül kell minden feladatot elvégeznünk
- legyen fókuszban a megfelelő pihenés és alvás, mert ha fáradtak maradunk, nem tudunk hatékonyan bánni a napi feladatokkal – elúszunk az idővel
- legyen karóránk – ne a mobilon kövessük, csekkoljuk az időt, mert nagy a kockázata annak, hogy ott ragadunk
- kapcsoljuk ki az értesítések hangját az eszközeinken- nem fog a hangjelzés megakasztani az aktuális feladat elvégzése során
- ha nem érünk rá, ne vegyük fel a telefont csak azért, mert megcsörrent – állítsunk be automatikus, udvarias üzenetet erre a helyzetre, hiszen NEM érünk rá
- legyünk jelen abban, amit teszünk – teljes aggyal és szívvel
Azonban nagyon fontos, hogy legyenek olyan napok, időszakok az életünkben, amikor azonban nem számolunk az idővel, hanem csak létezünk és örülünk annak, hogy élünk, hogy jól, okosan használjuk fel a nekünk adományozott időt fejlődésünkre, és marad így idő arra is, hogy örömet szerezzünk másoknak, önmagunknak is.
