A Csók Világnapjának ötlete nem igazán legendás, mégis sikerült meghonosítani szerte a világban. A mendemondák szerint ugyanis a hátterében egy brit fogászati társaság ötlete áll. Úgyis fogalmazhatnánk: tiszta ügy a csók, ha rendben a száj meg a fogak.
De ez olyan higiénikus magyarázat. A csók a legkevésbé se az. Mégis a csók, – hozzák bármikor ilyen- olyan hírbe- mit sem veszít népszerűségéből. Illetve igen, de arra majd kitérünk.
A csók nem higiénikus, mégis az egyik legjobb dolog a világon, mert az ajkak találkozása és tánca valódi ünnep. A szerelmet, az egymáshoz tartozást, az intimitást ünnepli.
Ám akad néhány tény, ami még érdekesebbé teheti:
· A csókkal több, mint 800 millió baktérium “cserél gazdát”, és igazán elgondolkodtató, hogy a legtöbb esetben ez a baktérium csere-bere meg se kottyan az immunrendszernek.
· Az emberi kultúrák körülbelül fele tartja csak a csókolózást romantikus cselekedetnek. DE minek tartja a másik fele???
· A csók olyan régi, hogy már 3500 évvel ezelőtt feljegyzéseket készítettek róla régi hindu szövegekben.
· A csimpánzok veszekedés után ölelkezéssel és csókkal békülnek ki. És milyen jól teszik!
· Más állatfajoknál is megfigyelhető a csók: a madarak a csőrükkel, az elefántok az ormányukkal váltanak csókot. Ugye mindenki látott már galambpuszit?
· A csókolózás állítólag annak ellenére, hogy cseppet se higiénikus, mégis jót tesz a fogaknak, valamint emeli a pulzusszámot is.
· Hazánkban senki se bánja a nyílt színtereken való csókváltást (a hosszas, erotikus csókolózás mások szeme láttára persze más lapra tartozik), de az Egyesült Államokban akadnak helyek, ahol a kurta csókok csattanása is tilos.
Csókolózni pedig nagyon jó, és az a legjobb, ha a csók nem kopik ki a kapcsolatból. Mert minden nap emlékeztethet arra a hűségesküre, amit házasként az első csókkal megpecsételtünk.
Egyébként is, talán nincs is olyan ember, aki az első csókját – nem feltétlenül a hitvesit,- meg annak körülményeit ne tudná részletekbe menően és színekkel, érzésekkel telten felidézni. Mert az annyira szép lehetett, meg annyira suta, meg annyira elkapkodott, meg annyira izgalmas, meg boldogító, meg reszketéssel teli, meg vidám,
Mindenki emlékszik az első kapott vagy adott csókjára.
Hogy hány éves volt akkor, hogy sütött a Nap vagy esett az eső, hogy milyen évszak volt, meg hogy pont akkor zörgött el a háttérben a villamos, meg arra is, hogy füstszagot vagy virágillatot kergetett e a szél. Esetleg annak riadalma is megmaradt, hogy első csók miatt késett otthonról és volt „hadd el hadd” a szülőkkel.
A csók fontos dolog. Örömfaktor és szép érzéseket őrző élmény kapszula. Éppen ezért lenne annyira fontos életben tartani a csókot a párkapcsolatokban. Tudjátok, mivel lehet életben tartani a csókot? Hát csókkal. Azzal, hogy nem várjuk hűvösen és sértetten a csókot a másiktól, hanem érkezéskor, távozáskor vidáman szájon csókoljuk a másikat. Meg közel lopózunk mellé, akkor is, amikor elfoglaltnak tűnik (akkor is, ha nem) és egy édes csókot csenünk a szájárra. Ha van erre fogadókészség, akkor ott is maradunk a közvetlen közelben, hogy mód nyíljon esetleg ismétlésre, Többszörös csókváltásra, csóksorozatra, vagy elmélyült csókolózásra. Mondjuk olyanra, amiben már hónapok, de lehet évek óta nem volt részünk.
A csók a legtisztább üzenet. Közeledés, szeretetközlés, vágyak sugalmazása. Meg bocsánatkérés, felkérő keringőre.
De ismerünk elköszönő szájra-puszit (inkább legyen helyette CSÓK), meg igazi búcsúcsókot, meg olyan csókot is, amit egyszerűen nem lehet abbahagyni. Mert félelmetes a gondolat, hogy ha elválnak az ajkak, akkor a másik is azzal megy, távol lesz, elérhetetlen. És akkor sokáig csóktalan maradunk.
Van aztán puhatolózó csók is, hányadán állunk a másikkal. Haragszik még ránk?
A csók friss életet lehel a kapcsolatokba, segíti a kötődést, A csók tényleg jó, és ahol elbúcsúzott a csók… ott valószínűleg vele ment a szerelem is. Üresebb az az otthon, ahol csók nélkül maradt a fészek. Érdemes hát marasztalni, csókot adni, csókot csenni, míg világ a világ.
