Közhellyé vált, hogy a technológiai újításokkal tartani kell az iramot. A digitális sztrádán száguldani kell, különben elhagy minket, kimaradunk valamiből, lemaradunk valamiről. Az automatizáció démonja ott lebeg felettünk, mindenki veszélyeztetve érzi magát, félti a munkáját, lesi, mikor veszik át a helyét a robotok. A Toyota gyárakban viszonylag ritkán vezetnek be új informatikai-technológiai eszközöket, azonban az új eszközök bevezetése zökkenőmentes. Sok gyár azt hiszi, ha mindig a legújabb technológiát követi, akkor élvonalban maradhat. Azonban ha a technológia nem konszenzuson alapul, és nem segíti a munkatársak életét, nagy eséllyel bukás lesz az újításból. Számtalanszor előfordul, hogy magánemberként is szeretnénk változást elérni, reformálni, megváltoztatni családunk, háztartásunk életét. Aki követte ezt a sorozatot, már biztos kapott ehhez tippeket és tanácsokat. Azonban a kívánt változások bevezetése során lebegjen szemünk előtt a Toyota 8. alapelve, mi szerint olyan technikákat használj csak, ami munkatársaid javára válik!
A Toyota működési filozófiájából egy dolgot emelnék ki a változások bevezetése kapcsán: törekedjünk a konszenzuson alapuló döntéshozatalra. Ez nem egyenlő szavazati jogot vagy demokratikus működést jelent egy család életében. Egyrészt ez azt jelenti, hogy olyan területeken alkalmazunk változást, ahol a saját szemünkkel látjuk, tudjuk, hogy probléma van. Nem az emberek (családtagjaink) feje fölött döntünk, hanem megvizsgáljuk, miben is rejlik a probléma. Miután közösen megvizsgáltuk, hol van a probléma, kidolgozunk egy rendszert és tesztüzembe állítjuk. Attól, hogy valamit elhatározunk, korántsem biztos, hogy jól fog működni. Ezért figyelünk, és megnézzük, hogy amit elterveztünk, hogyan működik a gyakorlatban. Ez amolyan puding próbája japán módra.
Ha úgy látjuk, hogy működik a rendszer, elégedettek vagyunk valamennyien a változással, akkor beruházhatunk komolyabb technikai támogatásra. Úgy is mondhatnánk, hogy először gyakorlatban leteszteljük a dolgokat, mielőtt applikációt terveznénk hozzá. Az üzleti modellek hétköznapi alkalmazása tűnjék bármilyen elvontnak, egyet biztos, hogy garantálhatok. Ha valaki szülőként veszi a fáradtságot, hogy ilyen mélységben beszélgessen családtagjaival arról, hogy mi hogyan történik a háztartásban, kinek mi a feladata, kinek mi okoz nehézséget, és megpróbálnak közösen megoldást találni, akkor garantálom, hogy többet ér el, mint gondolná.
A gyakorlatban ennek mi haszna lehet? Például, ha folyamatosan sok ételt dobunk ki, vagy hagyjuk, hogy megromoljon, akkor kezdeményezhetünk egy beszélgetést arról, hogy mi lehet a gond. Részletesen megvitatva a dolgot és akár alkalmazva a korábbi cikkek tippjeit, kidolgozhatunk egy tervet a változásra. Az első hetekben tegyünk úgy, mint a Toyota vezető mérnökei: ne messziről, hanem személyesen figyeljük meg az új rendszer működését. Így biztosak lehetünk abban, hogy látjuk, hogyan működnek a javasolt fejlesztések. Csak azért, mert elterveztünk valamit, ne várjuk karba tett kézzel, hogy mi lesz az eredmény. Erősítsük a családon belüli együttműködést, csapatmunkát!
A cikksorozatban Jefrey K. Liker: A Toyota módszer című könyvét használom fel.
Kogon Zsófia, SoulDesign tanácsadó
