A minap láttam egy hirdetést, amin az állt, hogy „Nálunk az ügyfél az első!”. Őszintén elgondolkodtam, hogy miért ugyan ki lenne az első, bármely cég számára, mint az ügyfél!
Biztos, hogy ez ilyen egyértelmű? A legtöbb cég ugyanis nem feltétlen a leendő vásárlót állítja a középpontba. A legtöbben abból indulnak ki, hogy ők mennyi terméket, milyen ütemben képesek előállítani, majd pedig keresnek olyan vásárlókat, akik megveszik ezeket a termékeket. Azonban az ilyen rendszerek gyakran veszteségesek, mivel túl sok árut halmoznak fel azelőtt, mielőtt tudnák mire is van szüksége az ügyfeleknek. A Toyota megfordítja ezt a gyártási kört. Azt a kérdést teszi fel, hogy mennyi termékre és mikor van szüksége a vásárlónak. Arra törekszik, hogy az ügyfelek igényeit elégítse ki, akkor és azzal a termékkel, amire épp szükségük van.
A Toyota 3. alapelve, hogy kerüljük a túltermelést, és induljunk ki az ügyfelek igényeiből!
Mindannyian jól megszokott rendben éljük életünket. A rendszerek és szokások megnyugvást adnak, ritmust szolgáltatnak ahhoz, hogy tudjuk mikor, mi fog következni, éppen mit fogunk csinálni. Egyre elterjedtebb fogalom a „minőségi idő”. Töltsünk minőségi időt gyerekünkkel, párunkkal családunkkal. Egyre több családban és párkapcsolatban jelenik meg, hogy például minden második szerda randi nap, aminek estéjét a szülők kettesben tölthetik, vagy minden péntek apás este, amikor a gyerekek apával lehetnek. Fontos igényt jeleznek ezek a szokások, mégpedig azt, hogy szeretnénk egymásra figyelni, időt szánni, fontos számunkra, hogy törődjünk a másikkal. Ugyanakkor az élet ennél feszítettebb tempót diktál, gyakran megesik, hogy pont az előre eltervezett együttlétet dúlja fel egy konfliktus, vagy valami váratlan esemény. Alakítsunk hát ki húzórendszereket, vegyük figyelembe, mit és mikor szeretne a mi ügyfelünk/családtagunk!
A mai digitális világban szinte hihetetlennek hangzik, de igaz, hogy egy olyan nagy autógyár, mint a Toyota nem mindenhol számítógép vezérelte rendszerrel kommunikál az egyes egységek között. Az egységek között úgynevezett „kanbanok” színes karton lapok szállítják az információt. Ezen kartonlapok jelzik, ha valami elfogyott, hiányzik és pótlásra szorul. Alakítsunk ki családon belül ilyen kanban rendszert! Csináljunk valódi kartonlapokból ilyet, alakítsunk ki kategóriákat, és írja fel mindenki, mire lenne szüksége. A rendszer lényege nemcsak az, hogy hogyan működtetjük, hanem a mögötte lévő üzenet: Érdekelsz annyira, hogy megkérdezem, mire van szükséged! Figyelmet szentelek annak, hogy ne csak általam kitalált automatizált rendszerek működtetésével segítsek, hanem megtudjam, mikor mire van szükséged igazán! Persze kisebb gyermekek esetén találhatunk ki játékos jeleket, vagy szimbólumokat is, amiket ismernek és használhatnak a játék során. A lényeg természetesen az, hogy a beérkező igényekre minél hamarabb reagáljunk, folyamatos legyen az információáramlás. Persze a rendszert kiterjeszthetjük háztartási feladatokra is. A fontos az, hogy mielőtt nekilátunk a játéknak, gondoljuk át, ki vesz részt, kinek milyen igénye lehet az adott területen és ki és hogyan tuja az adott igényt kielégíteni.
Nyilván az egész játék értelmét veszti, ha beérkezik egy igény közös biciklizésre, és azt válaszoljuk, hogy majd pénteken, az apás napon bicikliztek együtt. Megtarthatjuk addigi megszokásainkat, de inkább játsszunk egy kicsit, adjunk teret a pillanatnyi szükségleteknek is, mivel az élet jóval összetettebb és bonyolultabb, minthogy pár megrögzött szabály szerint éljük! Adj teret a pillanatnak!
A cikksorozatban Jefrey K. Liker: A Toyota módszer című könyvét használom fel.
Kogon Zsófia, SoulDesign tanácsadó
