Nos, nem voltam olyan szerencsés, hogy ismerjem Audrey Hepburn-t személyesen, egyrészt a korkülönbségnek, másrészt pedig a földrajzi távolságnak köszönhetően. Ennek ellenére nagy rajongója vagyok és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül még a saját generációmban sem. Bár Audrey már huszonnégy éve halott, a filmjei a mai napig népszerűek és mondhatjuk, hogy máig az egyik legnagyobb Hollywood-i legenda. Tagja a kevesebb, mint 15 tagot számláló EGOT Klubnak, azaz egyike azon színészeknek, akik megnyerték az Emmy-, Grammy-, Oscar- és Tony díjat is.
Férfiak ezrei álmodoztak róla és nők ezrei akartak olyanok lenni, mint ő. Jellegzetesen karcsú, törékeny alakja és nagy őzikeszemei védjegyévé váltak több mint négy évtizedes filmes karrierje alatt.
Sokszor játszott jómódú hölgyeket, arisztokratákat is, természetes eleganciája predesztinálta erre.
De mit mesélne, ha leülnénk egy teára nála a nappaliban? Talán ezeket a dolgokat…
Sokan nem tudják, hogy Audrey Brüsszelben született, édesanyja holland bárónő volt. Gyermekkorában sokat költöztek. Éltek Londonban, Brüsszelben, Hágában. Ennek köszönhetően Audrey folyékonyan beszélt egy csomó nyelven, nevezetesen angolul, franciául, olaszul, spanyolul, flamandul és vallonul is. Amikor édesapja hirtelen elhagyta a családot, az édesanyja úgy döntött, hogy a családja hollandiai birtokára költöznek.
Audrey fiatalkorában balerinának készült, de végül fogászati asszisztensi végzettséget szerzett.
A háborús évekről keserű emlékeket idézne. Amikor a nácik megszállták a városukat, a kijárási tilalom miatt, amit bevezettek, sokan éhen haltak. Volt, hogy Audrey és a családja tulipánhagymákat evett, hogy túléljenek. A hosszas éhezés komoly nyomokat hagyott a fiatal lányban, az emlékek hatására később is nagyon szerény és empatikus maradt. Valószínűleg e tapasztalatok hatására egy életre elkötelezte magát az UNICEF támogatása mellett.
A háború alatt a holland ellenállásnak dolgozott. Balettcipőjében csempészte az üzeneteket és úgynevezett “fekete előadásokon” táncolt, amelyek segítségével az ellenállásnak gyűjtöttek pénzt. Ebben az időszakban az életével játszott, egyszer a németek más ellenállókkal együtt begyűjtötték őt is, de szerencsére sikerült még időben leugrania a teherautóról.
A felidézett nehézségek után biztosan mosolyogva mesélne a színészi karrierjéről.
Filmes karrierje 1948-ban kezdődött, és mintegy 40 évig tartott. Több mint 30 szerep, és az UNICEF-nek végzett humanitárius munka mellett Audreynak nem sok ideje maradt másra. Kedvenc filmje a Római vakáció volt, amelyben Gregory Peck oldalán játszott, és amelynek női főszerepére először Elizabeth Taylor volt esélyes. Amikor azonban a rendező találkozott Hepburnnel, minden megváltozott. Azt mondta, hogy Audrey Hepburn-ben minden megvan, amit ehhez a szerephez keresett: sárm, ártatlanság, tehetség és ráadásul még nagyon mókás is. A film az egész világon kasszasiker lett, természetesen ez nemcsak Hepburn-nek és a keserédes romantikus történetnek köszönhető, hanem a jóképű férfi főszereplőnek is.
Audrey sosem értette miért tartják őt szépnek. Szerinte túl vékony volt, az orra és a lába aránytalanul nagyok, a mellei pedig túl kicsik voltak. A törékeny nő 41-es méretű lábával valóban nem tartozott az átlagba, de szerencsére ez nem rontotta el az összképet.
Audrey biztosan nem hagyná ki, hogy elmesélje kitartó küzdelmét egy gyermekért.
A magánéletében váltották egymást a boldogabb és nehezebb időszakok. Legendás karcsúsága pedig nem könnyítette meg a teherbeesést. Öt vetélésen volt túl, mire megszülethetett első gyermeke, Sean Hepburn Ferrer, Mel Ferrertől, akivel a Háború és Békében játszottak együtt. Második fia, második férjétől Andrea Dottitól született.
Audrey kedvenc színe a ciánkék volt, és bár többen a gyémántra tippelnének, a gyöngyöt szerette igazán. Hubert de Givenchy-vel, akivel a Sabrina forgatásán találkoztak először, nagyon gyorsan jó barátok lettek. Givenchy az első pillanatban kissé csalódott volt, amikor meglátta Audreyt, mert azt hitte Katherine Hepburnt kell majd öltöztetnie. Végül annyira jóban lettek, hogy a divatguru külön Audreynak készített egy parfümöt – a L’Interdit-et (‘Tiltott’ franciául) –, amit csak évekkel később, 1957-ben tett elérhetővé mások számára is.
Az elegáns és ártatlan lány imázsát egy kissé rombolta, hogy Audrey napi három doboz cigarettát szívott el, ezzel a mennyiséggel gyakorlatilag láncdohányosnak számított.
Szerencsére az egészségtelen szokást valamelyest ellensúlyozta, hogy imádott kertészkedni. “Kertészkedni nem más, mint hinni a holnapban” – mondta.
Végül talán még azt mesélné el, hogy egy rövid ideig randevúzott JFK-el is. A beszélgetést pedig azzal zárná, amivel szinte mindig, amikor megkérdezték, hogyan összegezné az életét: “Azt hiszem, különösen szerencsés voltam.”
Eszter
