Amikor legelső gyermekemmel voltam várandós (én ezt a kifejezést szoktam használni), akkor bementem az orvosi rendelőbe, és döbbenten olvastam az ajtón a „terhes-gondozás” feliratot. Egyrészt: Minek gondozzon engem bárki is, tudom én magamat gondozni, de főképp: nem vagyok én terhes! Terhes: ez a szó számomra arra utal, hogy az illető számára a babavárás nem öröm, hanem teher. Én viszont nagy boldogsággal vártam a kisbabámat! Ez a kifejezés már akkor nagyon bántott engem, azóta viszont, hogy egyre természetesebben éltem meg a kilenc hónapot, kifejezetten sérti a fülemet. Pláne nem vagyok gravida – mint ahogyan ez a különböző orvosi papírokon állt.
A régi időkben a nők úgy maradtak, és ez a kifejezés arra utal, hogy nem tervezték, várták a babát, hanem a dolog csak úgy megtörtént velük. Más szóval viselősök lettek; nekem ez is olyan, mintha ez nem egy boldog időszak volna, csupán egy olyan állapot, amit tűrni kell, el kell viselni.
Úgy is mondták régen, hogy vastagodik, vagy hogy hasas, amire manapság már inkább egy kedvesen vicces szót használnak: pocakos. Nekem ez egyrészt azért sántít, mert a kilenchónapos folyamatnak csak kb. a harmadánál-felénél kezd el nőni a nők hasa, másrészt a pocakosságról sokkal hamarabb ugrik be nekem egy túlsúlyos nő (vagy egy sörhasú férfi).
Gyakran használják az állapotos szót, vagy azt a kifejezést: másállapotban van. Oké, ez egy viszonylag semleges kifejezés (talán túlzottan is semleges), és megint csak egy olyan képzetet sugall, mintha a nő nem venne részt aktívan a babavárásban, csak úgy „magától” zajlik le benne ez a folyamat.
Léteznek más, semleges jellegű kifejezések: pl. Gyerekem lesz. Hm, igen, azt hiszem, ez a lehető legtárgyilagosabb, érzelemmentes, és se pozitív, se negatív képzet nem kapcsolódik hozzá. Illetve: Gyereket várok. Na, ebben azért benne rejlik már, hogy ez egy kedvező helyzet a kismama számára.
És amúgy is, ha boldogsággal tölt el az, hogy a hasamban ott egy kisbaba, akkor miért is ne fejezhetném ezt ki pozitív érzelmekkel? Például úgy, hogy várandós vagyok. Ez már azt sugallja, hogy a pár tervezte a gyermeket, vágyott rá, és most is örömmel kísérik végig ezt az időszakot. Nekem ez az első számú kedvencem.
Emlékszem, Temesvári Andrea egy interjúban úgy mondta: áldott állapotban van. Ez tényleg nagyon szép kifejezés, egyetlen hátránya, hogy kicsit hosszadalmas kimondani. Viszont igazán mennyei felhangja van. A „Babar” című mesében Celesztina elefánt anyai örömök elé néz, ez is kedves kifejezés.
Persze ne szépítsük, az utolsó hónap bálna állapota tényleg jobban közelít a terhességhez. Amikor már az embernek öt perc kell ahhoz, hogy a bal oldaláról a jobb oldalára forduljon, és csak a férje segítségével tudja bekötni a cipőfűzőjét. De ha jobban belegondolok, ekkor is várakozik az ember: azt várja, hogy ennek a nehéz időszaknak legyen már végre vége, és bújjon ki a világra az az ifjú emberke.
Az olvasó most azt gondolhatja: Hát nem tök mindegy, hogy milyen szót használunk? Az a baba mindenképp megfog születni. Szerintem viszont az a kifejezés, amit alkalmazunk, mindenképp tükrözi azt, hogy az illető hogyan áll a gyermekváráshoz.
Rékaútja
