Ha még egyszer valaki azt mondja, hogy a gyerekem azért dadog, mert túl okos, biztos, hogy sikítok. Mert már legalább 10 embertől hallottam ezt a “sebaj, de” nyugtatást. És ez nem visz sehová. Előre tuti nem. És meg kell, hogy mondjam: nem is nyugtat meg a tudat, hogy milyen szuper, hogy ilyen okos☺
Nagyobbik fiam 3 éves kora óta dadog, hullámzó intenzitással, de folyamatosan. Orvosok, pedagógusok, ismerősök is azt mondták, elmúlik magától. Nem kell vele foglalkozni. Nemrég egy továbbképzésen hallgattam egy előadást, ahol a hölgy előre elmondta, hogy dadog, nem izgul, vagy tétovázik, hanem ezzel a beszédhibával él, elnézést érte. Ettől függetlenül nagyon élvezetes előadást tartott, de azért bennem megfagyott kicsit a vér. Lehet, hogy az én gyerekem is “úgy” marad?
Tény és való, létezik az ún. életkori dadogás, ami kb. 3 év körül szokott kialakulni. Ennek oka az, hogy a gyermek gondolatai összetettebbek és gyorsabbak, mint azt szóban ki tudná fejezni. Ez a jelenség beavatkozás nélkül elmúlik. Azonban, ha több mint egy évig fennáll, akkor érdemes elgondolkodni, segítséget igénybe venni.
Mivel a mi esetünkben már majdnem egy éve fennáll a helyzet, elkezdtem komolyan foglalkozni a problémával. Konzultáltam orvossal, pedagógusokkal, s szervi probléma nem lévén elsősorban a pszichés problémára eredeztettük vissza a dadogást. Mert valóban gyakori, hogy a gyerekek valamilyen sokk vagy trauma hatására így reagálnak. A mi családunkban nem volt trauma vagy sokk, amire gondolni tudtunk volna. A legnagyobb bajom a pszichológiával, hogy a kezdeti fázisban az ember keres valamit, nem tudjuk mit, ami a bajt okozza, azzal a céllal, hogyha megvan, akkor tuti kezünkben a gyógymód. Mint a tűt a szénakazalban…
Meggyőződésem, hogy a gyermekeket célzó különböző foglalkozások (drámapedagógia, okosító torna stb.) jó hatással vannak a gyerekekre, hiszen mindenkiben van olyan dolog, amit jó feldolgozni, kijátszani, elszínészkedni. Ugyanakkor nem hagyott nyugton a kérdés, hogy ha egy felnőtt ügyfelem hasonló problémával keres meg, mit szoktam javasolni?
Merthogy miről is van szó? Szorongó, stresszes helyzetekben mi a megoldás?
Kontrolláljuk a kontrollálhatatlant.
Magyarul: A bennünk lévő feszültséget, izgalmat nem tudjuk kontrollálni, de keresünk valamit, amit igen. Így az agy fókusza átkerül arra, amit tud kontrollálni, és békét hagy annak, amit eddig nem tudott befolyásolni. Felnőtt példa, ha valaki izgul előadás közben, azt szokták mondani, ne tartson tollat a kezében, mert idegesítőn fogja kattogtatni. (Ami azért is rossz tanács, mert kivesszük az egyetlen tárgyat a kezéből, ami biztonságot ad.) Sokkal jobb tanács, hogy tartson a kezében tollat, de csak a mondat végén kattintson, vagy megadott szavak kimondásakor.
Elkezdtünk a kisfiammal is játszani. Megkértem, hogy beszéd közben csináljon vicces dolgokat, például álljon egy lábon, vagy fogja meg a fülét, miközben beszél, vagy üsse a szavak ütemét a mellkasán. Elképedve vettem észre, hogy egyes helyzetekben, amikor nehéz neki megszólalni, láttam, ahogy a combján üti a szavak ritmusát, s nagyon sokat csökkent a beszédproblémája. Nyilván nagyon fontos, hogy közben ne építsünk ki betegségtudatot, megmaradjon a könnyed, játékos légkör. Mondjuk, amikor a 2 éves öccse is csatlakozott, és mint két kis gorilla ütötték a mellkasukat, akkor nehéz is lett volna komolynak maradni☺ Hangsúlyozom, hogy ez inkább játék és próbálkozás, a valódi megoldást logopédus szakember tudja a gyerekeknek nyújtani.
Elkezdtük kisfiammal a célzott logopédiai fejlesztést is. A logopédiai gyakorlatokkal a levegővétel és a hangszalagok görcse oldódni tudott. A logopédus pedig azzal biztat minket, hogy sok gyakorlással tartósan csökkenthető, illetve idővel megszüntethető a probléma.
Az elmúlt hónap alapján azt lehet elmondani, hogy a szülőknek a következő labirintusban kell tudni eligazodni, ha dadog a gyerekük.
- van-e szervi, idegrendszeri oka?
- van-e pszichés oka, esetleges hirtelen trauma, ami érte őket?
- van- e egyéb tartósan fennálló pszichés zavar? (pl. valaki aki folyamatosan bántja, csúfolja a gyereket)
- lehet-e még várni, a gyereket zavarja-e a beszédhiba?
- lehet-e még várni, a környezete csúfolja már-e a gyermeket? (3-4 éves kortársak még észre se veszik, 5 év feletti kortársak már nem ilyen toleránsak)
- hol, hogyan lehet logopédiai segítséget találni?
- hol, hogyan lehet stresszoldást, pszichés megkönnyebbülést találni a gyermeknek?
Nekem ezen kérdések vizsgálata, megválaszolása segített, hogy eligazodjunk. Bízom benne, hogy a történetünk hasonló problémával küzdő családoknak is támpontot nyújthat.
Kogon Zsófi, SoulDesign tanácsadó
