noiszem_logo_rgb

A napokban újra hallhattunk kiskorúak online zaklatásának egy módjáról, a #kékbálnáról. A közösségi médiában terjedő jelenségnek egyre több fiatal esik áldozatul. A gyerekeknek először könnyebb, majd egyre inkább a testi és lelki épségüket fenyegető feladatokat kell teljesíteniük. Az online avatarok mögé bújó “játék” szervezői pedig a végén azt követelik tőlük, hogy legyenek öngyilkosok. Ekkorra már a “játék” halálosan komolyra fordul, hiszen azzal fenyegetik a fiatalokat, hogy az egész családjukkal végeznek, ha nem teszik meg, amit kérnek.

 

 

Ez csak egy példája annak, hogyan veszélyezteti a közösségi média és az internet a gyerekeket. Mindannyian hallottunk már szexuális bántalmazásnak, akár gyilkosságnak áldozatul esett gyerekekről, akik a tettesekkel az interneten keresztül kerültek kapcsolatba. Mégis, valahogy nem beszélünk eleget arról, hogyan lehet megóvni a fiatalokat a technológia fejlődéséhez kapcsolódóan megjelenő veszélyektől. De miért nem?

Mert sokszor a felnőttek maguk sem ismerik a veszélyeket, így nem tudják előre felkészíteni rájuk a gyereket.

Amit sok szülő csinál az teljesen abszurd. Ha a gyerek először megy egyedül iskolába, minden szülő elbeszélget vele. Részletesen átbeszélik, az amúgy már ezerszer végigjárt útvonalat. A szülő figyelmezteti a gyereket, hogy az élelmiszerboltnál a sarkon nézzen balra és jobbra is mielőtt átmenne, azután arra, hogy ne kóvályogjon, hanem egyenesen az iskolába menjen. És főként arra, hogy ne álljon szóba idegenekkel. Minden szülő tisztában van vele, hogy ezt így kell csinálni és lehet, hogy még így is az ablakból figyeli a gyereket és betelefonál az iskolába, hogy a csemetéje megérkezett-e.

De milyen óvintézkedéseket teszünk az online világgal kapcsolatban?

Először is ismerjük-e azokat a programokat, amiket a gyerekünk használ? Tudjuk-e hogyan működnek és mik a veszélyei? Ugye nem igazán.

Mert ezeket a dolgokat a fiataloknak találták ki és az idősebbek nem értik hogyan működnek? Csakhogy tudni használni valamit, nem egyenlő azzal, hogy tudunk magunkra vigyázni. Ha az öt éves gyerekünk biztonságosan biciklizik a kertben, attól még nem engedjük ki felügyelet nélkül a hetes útra kerékpározni, igaz? De ami a közösségi médiát és az internetet illeti, pontosan ezt teszi sok szülő. Lehet, hogy a gyerek tudja használni a Snapchatet és a Facebookot, de attól még nincs felkészülve a rá leselkedő veszélyekre. A mai világban a szülők feladata elbeszélgetni vele erről is és felkészíteni, megóvni őt. Ez pont olyan magától értetődő, mint hogy megtanítjuk a gyereknek, hogy ne játsszon a tűzzel, mert megégeti magát.

Szóval kezdjünk el Facebookozni, Snapchatezni, Instagramozni, stb., hogy megismerjük milyen a mai fiatalok világa. Ideje leszámolnunk azzal az illúzióval, hogy az úgynevezett “virtuális világ” valóban virtuális, vagyis nem létező. Csak pillanatok és lelketlen emberek kellenek és máris nagyon valóságos lesz minden. A veszély nem virtuális. Jobb, ha nem ringatjuk magunkat abba az illúzióba, hogy ha a gyerek a szobájában ücsörög a négy fal között, akkor biztonságban van. Már nem, ha van vele a szobában egy okostelefon vagy egy laptop.

 

Szerző: Eszter

Zöld elefánt

Share