„Egy alapvető kérdést teszek fel újra és újra az európai döntéshozói szinten: milyen Európát szeretnénk gyermekeinkre hagyni? Sajnos, erre a kérdésre Európa döntéshozói ma nem akarnak válaszolni.”
Gál Kingával, az Európai Néppárt alelnökével, európai parlamenti képviselővel beszélgettünk.
Névjegy:
Gál Kinga 1970-ben született Kolozsvárott. 1994-ben szerzett diplomát az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 2004 óta európai parlamenti képviselő, 2014-be az Év Képviselőjévé választotta az Európai Parlament Magazinja az alapvető szabadságjogok kategóriájában. 2015-ben az Európai Néppárt madridi kongresszusán a párt egyik alelnökévé választották. Házas, négy fiúgyermek édesanyja.
Hatvan éves az Európai Unió. Brüsszelből nézve hogy érzékeli, van-e és ha igen, erősödőben vagy gyengülőben van-e az európai identitás?
Mára elhalványulni látszik az a kötőerő, amely tartóoszlopa volt mindannak, amit európai identitásnak nevezünk. Ugyanakkor, 2004 után, Közép-Európa csatlakozását követően vált számunkra lassan-lassan nyilvánvalóvá, hogy az az idea, amit mi európai identitásnak hittünk, bennünk erősebben él, mint Nyugat-Európában. Európa történelmileg szerencsésebb felén az önmaga érdekét minden más elé helyező, jóléti megözelítés mára komoly értékválsághoz vezetett. Ezért került válságba a hagyományos családmodell, ezért mosódott el generációk egymás iránti felelõssége, halványultak el biztosnak hitt igazodási pontok, amelyek szüleik, nagyszüleik generációját a legnagyobb válságok idején is segítették.
Az Európai Unió a polgárait inkább individuumként szólítja meg vagy közösségeket céloz?
Az egyén-központú, a fogyasztásra épülõ, a csak önmaga érdekét előtérbe helyező megközelítés mindaddig működőképesnek tűnt, ameddig a jóléti rendszer virágzott. Attól kezdve azonban, hogy válságok sora érte el Európát, ez megbillent, általános elbizonytalanodást hozva, amelyben a gyermekeink generációja a legkitettebb. Ma az a kihívás, hogy képes lesz-e az Unió ebben a helyzetben értékekkel teli jövőképet felmutatni. Előbb saját árnyékát kell átlépnie, amely fennállásának egyik legnagyobb kihívása. Ehhez erőforrást, megújulási energiát épp tőlünk, közép-európai közösségeitől kaphat az Európai Unió.
Mennyire számít ma értéknek a család Európában?
A hagyományos családkép szándékos rombolását tapasztalhatjuk az elmúlt évtizedekben, egyidőben az én-központú világkép folyamatos erősítésével. Az atomizált egyén könnyebben befolyásolható, nagyobb a kitettsége. Ez mára megbosszulni látszik önmagát, ami számos nyugat-európai országban egyrészt a társadalom elöregedésével jár, komoly demográfiai válságot okozva. Másrészt a nagyfokú fiatal munkanélküliséggel együtt komoly társadalmi feszültségeket szül, károsan radikalizálja a hánykolódó fiatalokat. Kiesik az a háló, védelem, amit ilyenkor a család tudna biztosítani. Ezért fontos, hogy a készülő uniós politikákba újra visszavigyük a család fontosságát és válságkezelő erejét. De ma ez még sajnos az – Európai Parlament vitáiban is – aránytalan és számunkra érthetetlen ellenállásba ütközik.
A sokszínű magyar családpolitika mennyire számít unikálisnak Európában?
Nekünk, magyaroknak a család erõforrást, többletértéket jelent. Ezért családpolitikánkat modellértékūként kell felmutatnunk. Büszkék kell legyünk rá, hisz ettől a mi közösségünk erõsebb és elkerülheti azokat a válságokat, amelyekkel ma Nyugat-Európa számos társadalma szembesül.
Milyen ma Európában gyereknek lenni, mennyire vértezzük fel gyermekeinket egy változó európai létformára?
Négygyermekes édesanyaként mindazokat a történéseket, amelyek ma meghatározzák az európai történéseket a migrációs válságtól, a terrorizmus megjelenéséig, aggodalommal figyelem. Egy alapvető kérdést teszek fel újra és újra az európai döntéshozói szinten: milyen Európát szeretnénk gyermekeinkre hagyni? Ez a mi felelősségünk, nem lehet alóla kibújni. Sajnos, erre a kérdésre Európa döntéshozói nem akarnak válaszolni. Pedig a késlekedés olyan folyamatokat indít el, amelyek hamarosan már a kérdésfelvetését is értelmetlenné teszik. Ezért fontos, hogy a magyar miniszterelnök bátran és még időben mert válaszolni erre a kérdésre.
Gyermekei szívesen járt(n)ak brüsszeli iskolákba? Mennyiben tér el az ottani képzés a magyar iskolarendszertől?
A gyermekeim a brüsszeli európai iskola magyar tagozatán tanultak, nagyobb részt magyar tanároktól, hazai tankönyvekből, bár kis létszámú, de magyar osztályokban. Abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy külföldön is élő kapcsolatban maradhattak a magyar nyelvvel és oktatással. Nyitott, érdeklődő fiatalok lettek, remélem ezt kamatoztatni tudják majd egész életükben.
Interjút készítette: Lotte
