Az „ingyenes oktatás” fogalma legalább annyira sántít, mint az „ingyenes egészségügy”-é, ahol azért fizetget külön az ember a fogtömésért, a szülésért, és ki tudja, még miért. Nos, az ingyenes oktatás csupán azt jelenti hazánkban, hogy állami iskolákban nappali tagozaton nem kell tandíjat fizetni, de ezen felül rengeteg olyan dolog van, amiért viszont igen.
Eddigi magántanuló gyerekeim közül néhányan ősztől iskolások lesznek, így most szembesültem azzal, hogy az otthontanulás mennyivel olcsóbb: itthon nincs szükség gyerekenként külön festékre, külön szappanra a tisztasági csomaghoz, előírt színű tornaruhára, az iskolatáskáról, útiköltségről vagy osztálypénzről nem is beszélve.
Nézzük hát, miért is kell fizetnie manapság a ingyenesen oktatott gyerekek szüleinek:
Tankönyv, ami a legtetemesebb kiadás. Rászorulóknak szerencsére ingyen, egy-kétgyerekeseknek viszont méregdrágán, különös tekintettel a nyelvkönyvekre.
Iskolatáska. Ergonomikus, fényvisszaverős, kulacstartós (Jégvarázsos, Pokémonos…). Ami a reklámok szerint mind a gyerekeink kényelmét és biztonságát szolgálja, az a mi pénztárcánkra viszont igen negatív hatással van.
Füzetek. Még akkor is, ha nem ülünk fel az épp aktuális trendnek, és Hello Kitty-s meg Villám McQueen-es helyett jó nekünk az egyszerű piros kockás, kék vonalas meg zöld sima, akkor is tetemes kiadást jelentenek, főleg felső tagozatban, ahol egyre több a tantárgy. És miután a lelkiismeretes szülő már augusztusban bevásárol belőlük, jön a szülői értekezlet, az első órák, és kiderül, hogy: „Ja, angolra kell még külön szótárfüzet; a Béla bácsi azt mondta, hogy biológián ne vonalasat használjunk, hanem simát; a Marika néninek nem jó az a fajta csíkos, másmilyen kell…”
Írószerek. Toll, ceruza (grafit és színes), radír, hegyező, amik az abszolút fogyóeszköz-kategóriába tartoznak. A Nagy Zokni-falón kívül a gyerekek holmiját előszeretettel tünteti el a Nagy Radír-csammogó illetve a Nagy Hegyező-zabáló is. Kisebbeknél kellenek piros-kék korongok, dobókockák, papír óra és hőmérő, mérőszalag, nagyobbaknál vonalzó, körző, szögmérő. Földrajzra iránytű, biológiára nagyító, fizikára mágnes. Egyébként csak nekem tűnik úgy, hogy ezek manapság sokkal rosszabb minőségűek, mint a mi gyerekkorunkban?
Rajz- és technika-felszerelés. Festék, ecset, gyurma, zsírkréta, színes papír, hurkapálcika, ragasztó, olló, stb. Kiakasztó, hogy ezt mind a szülőknek kell beszerezni, de most a másik oldalról vizsgálnám a dolgot. Tanítottam egy ideig technikát, ahol a kézművességhez az iskolának egészen konkrétan semmi nem állt a rendelkezésére. Ezért üvegfestettünk, mert egy lány azt tudott hozni, szőttünk-fontunk, mert egy anyuka küldött sok fonalat, és só-liszt gyurmáztunk, mert az olcsó volt. A régi idők gazdag szertárai bizony már a múlté.
Tornaruha. Előre megszabott színű trikó és nadrág, kizárólag egyenpóló, piros dressz, kék sort, fehér tornacipő. Hát nem mindegy, hogy az a gyerek miben futja körül az udvart vagy ugorja át a szekrényt?
Ünneplő ruha. Még mindig makacsul tartja magát felülre a fehér blúz/ing, alulra a fekete szoknya/nadrág. Szerintem egy akármilyen színű, szebb, ünnepélyesebb ruhadarabban is kiválóan el tudja énekelni a gyerek a Himnuszt, és fel tudja tűzni a kokárdát.
Egyenruha. Újra reneszánszát éli a köpeny (a társadalmi különbségek ellen), sőt, több helyen az egyenruha is. Tegye fel a kezét, aki szerette hordani azt az utálatos nejlonköpenyt! Az angolszász iskolákból eredő uniformis is kiveri nálam a biztosítékot: nyakkendő, még lányoknak is (!), térdzokni és társai. Nekünk kötelező volt anno megvenni a gimnáziumi egyenblúzt. Drága volt, nejlonból volt, és az elsős évnyitón kívül (ahol még rendes kislánynak akartam látszódni) soha nem hordtam.
Szalagavatóra illetve ballagásra kosztüm vagy öltöny. Méregdrága, és megint csak egyforma. Nem hiszem el, hogy 30 gyereknek ugyanolyan lenne az ízlése!
Étkezés. Vagy menza, vagy tízórais-doboz és kulacs.
Tisztasági csomag. sok helyen ugyanis nincs a vécében papír vagy szappan, a szülőknek kell ezeket beküldeni otthonról.
Osztálypénz. Havi 1-2 ezertől a csillagos égig, iskolája válogatja. Programokra, ajándékokra, és még ki tudja mire.
Kirándulások, kulturális és sportprogramok (színház, múzeum, bábelőadás, erdei iskola…). Ezek persze nem kötelezőek. Az ember tehát vagy azt mondja, hogy erre neki nincs pénze, viszont akkor a gyerek kimarad a sok jó közösségi élményből, vagy fogcsikorgatva kiszorítja a nem kevés összeget. Több gyerek után hatalmas összeget! Sok helyütt azért ezt, vagy ezek egy részét az osztálypénzből gazdálkodják ki.
Útiköltség. A lakóhelytől az iskoláig váltható 90%-os bérlet, ez jó hír. Ez viszont nem pálya a kollégistáknak, akik csak hetente egyszer járnak haza, és a sok-sok kilométert még félárú diákjegyekkel sem könnyű megtenni.
Kollégiumi költség. Gazdag városok diákjainak, mint például Hévíz, ingyenes, a lányoméknál ez az összeg havonta 20.000 forintra rúg.
Ajándékok a tanároknak. Soha nem értettem, hogy miért kell ezt kötelezően? Ha a szülő elégedett a pedagógussal, akkor egy szál virág, ha pedig a gyerek (ami a legjobb minőségbiztosítás), akkor készíthet kedves tanító nénijének, tanár bácsijának valami kedvességet. Szerencsére legtöbb helyütt ezt is az osztálypénzből fizetik.
Ajándékok ünnepekre. Karácsonyi név-húzás, titkos angyalka-meglepetések. Mi nem vettünk, hanem készítettünk. Egy fiú osztálytársamnak például hihetetlen ronda zokni-bábot csináltam. Fel is emlegettük a 25 éves érettségi találkozón, szerencsére nem hagyott benne maradandó nyomot.
Ünnepekre édesség, rágcsálnivaló és üdítő. Jobb esetben házi sütemény vagy szörp, legtöbbször viszont, sajnos bolti csipsz és kóla.
Nézzük azért a pozitívumokat is. A rászoruló (háromnál több vagy fogyatékkal élő gyermeket nevelő, illetve rendszeres gyerekvédelmi támogatásban részesülő) családok ingyen kapják a tankönyveket. Az ilyen gyermekek a menzán általános iskolában ingyen, középiskolában pedig fele áron étkezhetnek, és a művészeti képzésekben is kedvezményesen vehetnek részt. Az önkormányzatok sok helyen beiskolázási segélyt adnak a családoknak.
Hogyan lehet még spórolni az iskolakezdéskor? Nagycsaládoknál testvérektől örökölni, barátokkal börzét tartani, ismerősökkel csereberélni. Rengeteg internetes fórum van, ahol ingyen ajánlanak fel az emberek feleslegessé vált dolgokat, ezzel a lehetőséggel is bátran lehet élni.
Szóval a végére azért úgy néz ki, van sok kiadás, de van sok támogatás is, egyensúlyba kerül a mérleg.
Rékaútja
Forrás: https://almameter.wordpress.com/2016/05/17/adjatok-szalonnat/
