Őseink együtt éltek a természettel, és ehhez hangolódva alakultak ki az első népszokások, amiket aztán később a kereszténység színezett át. A XXI. században is szükségünk van a népi bölcsességek e formájára, jó, ha megőrizzük hasznos tapasztalataikat, átadjuk gyermekeinknek. A mai kornak megfelelően átalakíthatjuk, magunkra formálhatjuk e szokásokat. Éljük meg tőlünk telhető módon ezeket az évszázados hagyományokat, csak tanulhatunk belőlük.
A márciusra a legegyértelműbb kifejezés a Tavaszelő, keresztény elnevezése Böjtmás hava, ősi magyar neve pedig Kikelet hava. Mennyire szemléletes is ez a kifejezés! Az alvó természet ébredezik. Fújnak a böjti szelek, megérkeznek a költöző madarak, párt keresnek, fészket raknak. Előbújnak a rovarok a földből, a halak a vizek mélyéről. Rügyeznek a fák, kipattannak a friss hajtások, a kopár táj szép lassan zöldellni kezd.
Márciusban a Halak jegye az uralkodó, ami már jelzi az energiák megújulását, de a kibontakozás még nem teljes, jellemző még az erők egyfajta visszafogása.
Március szántó-vető… A földeket trágyázzák, a fákat-bokrokat megmetszik, és megkezdődik a vetés. Simogassuk a rügyeket, hallgassunk madárdalt, csíráztassunk magvakat.
Március 12. Szent Gergely, az iskolák patrónusának ünnepe. A népi megfigyelés szerint ekkor még „Gergely megrázhatja a szakállát” (azaz eshet a hó), mégis ez számított a tavaszi búza hagyományos vetőnapjának. Gergely doktor emlékére iskolatoborzót tartottak egyházi énekekkel és adománygyűjtéssel.
Március 15. a Nemzeti megújhodás ünnepe, amikor az 1848-as forradalomra emlékezünk. A lányok készítsenek pártát, a fiúk pedig csákót. Süssünk a gyerekekkel mézeskalács-szívet vagy huszár-figurát, varrjunk kokárdát, készítsük zászlót. Eközben harsogjanak a huszárdalok és Kossuth-nóták, de a legjobb elmenni egy huszáros-lovas hagyományőrző megemlékezésre.
Sándor, József, Benedek (március 18., 19., 21.) zsákban hozza a meleget. Sándor napján megszakad a tél: vásárt tartottak, zabot, árpát vetettek. József napján eltűnik a dér: kieresztették a méheket a kaptárból, és várták a csapatostul érkező gólyákat. Benedek napján pedig ételt (fokhagymát, zsírt) szenteltek. A meleghozók legméltóbb megünneplése egy jó kirándulás lehet a természetben.
Március 21. a Tavaszi Nap-éj egyenlőség napja, amikor a nappal és az éjszaka pontosan egyforma hosszú. A kiszézés (villőzés) során ekkor eltemették a telet. Mi is kötözhetünk faágakra rongyokat, formálhatunk belőle bábut, akit aztán rituálisan elégethetünk a tűzben. Ekkor lépünk a Kos csillagjegybe, és megkezdődik a kirobbanó erő időszaka (erről bővebben majd az Áprilisi kalendáriumban írok).
Március 24. Gábor napja a zöldségek (főként a káposzta) vetésének ideje. Ekkorra már tényleg ildomos kialakítani az ágyásokat, és megkezdeni a veteményezést.
Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) napját tartják a hagyományos magyar nőnapnak (szemben a nemzetközileg hivatalosan ránk erőltetett 8-ával). Ekkor egyrészt Jézus fogantatására emlékezünk, másrészt a természet két fontos eseményére. E nap tájékán érkeznek vissza hazánkba a fecskék, akiket dallal, mondókával köszönthetünk. Valamint az ünnep nevéhez híven a gyümölcsfák kerülnek középpontba metszéssel, szemzéssel, oltással.
Március még egy fontos szakasznak a kezdete. A Húshagyó keddel véget ért a farsangi időszak (az angolok, akik szerint ez Pancake Day, ilyenkor palacsintasütő versenyeket rendeznek), Hamvazó szerdával pedig megkezdődött a Böjt.
Úgyhogy ki a kuckóból, irány a szabad levegő, a kert, az erdő, a mező, a vízpart!
Szerző: Réka
