noiszem_logo_rgb

A világtörténelemben már számos példa igazolta, hogy a kapzsiság nem versenyelőnyhöz, nem sikerhez vezet, hanem inkább romba dönti azt, amit addig felépítettünk. A jó maffiafőnök tudja, hogyan haladjon lépésenként, hogyan alakítsa ki a fontossági sorrendet és tegyen szert hosszú távú haszonra, a pillanatnyi meggazdagodás helyett.

Manapság minden második cikk arról szól, hogyan lehetséges az anyáknak – vagy az apáknak – összeegyeztetni a szerepeiket. Hogyan lehetnek egyszerre üzletasszonyok vagy üzletemberek, háztartási multifunkciós robotgépek, szülők, tanítók, edzők és még sorolhatnánk. Érdemes átgondolni ezt a feladatot a fent említett szempontból. Lehetséges, hogy egyszerre túl sokat akarunk, kapzsin, mohón éljük az életünket? Lehetséges, hogy amikor arra vágyunk, hogy minden szerepünkben tökéletesen teljesítsünk, akkor épp egyszerre akarunk mindent, ahelyett, hogy hosszútávon gyarapodnánk?

Nem lehet mindent egyszerre csinálni, képtelenség mindent mindig tökéletesen kivitelezni. Ugyanakkor felmerül a kérdés, akkor hogyan csináljuk? Ha egyszerre nem teljesíthetünk tökéletesen az élet minden oldalán, akkor mit tehetünk? Emlékezzünk vissza gyerekkorunk öltöztethető papírbabájára! Volt egy alsóneműben lévő kartonbaba, volt egy csomó ruhája, télikabáttól kezdve a strandszandálig, mindegyik papírból. (Manapság már mágneses verziója dívik a kislányok körében.) Milyen élvezet volt kitalálni, hogy épp mihez kell felöltöztetni! Attól függően, hogy  milyen idő van, hova indul, kivel fog játszani lehetett alakítani az öltözetét. Nem adhattunk rá egyszerre mindent, mert rá se fért volna, nevetségesen is nézett volna ki.

Ha nem akarunk kapzsi módon minden szerepünkben tökéletesen viselkedni, gondoljunk erre a bizonyos öltöztethető babára! Fókuszáljunk az adott napra, az adott feladatra és az adott szerepre, amiben épp vagyunk, anélkül, hogy folyamatosan két végén égetnénk a gyertyát! Ha éppen biztonságot adó, laza szülők akarunk lenni, akkor engedjük el a bennünk élő porosz pedagógust. Ha nevelni akarunk, akkor jópofizással, indokolatlan jutalmakkal ne tegyük érthetetlenné a szabályokról küldött üzenetünket. Gyermekeinkkel pedig legyünk megengedőek, hiszen „ők még felvehetik kifordítva a pizsamafelsőt oviba menet”.

Gyakori, hogy csak azzal vagyunk elégedettek, aki kitűnő, aki az élet minden területén jól teljesít. Segítsük gyermekeink életét, azzal, hogy nekik is megengedjük, hogy hibázzanak, kevésbé jól teljesítsenek egy-egy területen. Gyakori probléma, hogy kisgyermekektől, óvodásoktól is mindig kitűnő teljesítményt várunk: Levetted a cipőd? Felakasztottad a kabátod? Megmostad a kezed? Feltűrted a ruha ujját? Sorolhatnánk, hogy mi mindent várunk el, egy egyszerű hazaérkezéskor. Sőt, egyszerre várjuk el tőlük, hogy vagányak, virgoncok és „jól neveltek” legyenek.. Jusson eszünkbe, hogy hosszútávon szeretnénk sikeresek lenni! Gondoljuk mindig át, hogy mi múlik az adott utasításon, kérésen! Mi mennyire gondoljuk fontosnak?Mi hogyan viselkedünk, tudunk e példát mutatni az adott területen? Ne várjuk, hogy a gyermekünk mindig, minden helyzetben tökéletesen viselkedjen, ha mi magunknak se megy ez a feladat!

Fontos, hogy dinamika legyen az életünkben, jusson egyszer-egyszer lehetőség kipróbálni magunkat, mint remek üzletasszony vagy vonzó nő. De nem kell minden területen tökéletesen szerepelni.

Gyakoroljuk a mértékletességet. Amikor elveszünk a feladatok, szerepek sűrűjében, tegyük fel ezt az egyetlen kérdést. Mi az a feladat, aminek elvégzése nélkülözhetetlen a napunkban? Utána pedig koncentráljunk csak erre az egy szerepre, a többi pedig várhat holnapig.

Jobb egy minden héten keveset fizető adós, mint egy áldozatokkal járó bankrablás! Legyünk mértékletesek és tündököljünk az aznapi legfontosabb szerepünkben!

A cikksorozatban Luis Ferrante: Maffialeckék című művét használom fel.

Kogon Zsófia, SoulDesign tanácsadó

Maffialecke
Maffialecke
Maffialecke
Maffialecke
Share