Ritkán jut már eszünkbe, hogy Európa nő, sőt királylány. Előbb ugrik be a brüsszeli bürokraták öltönyös-kosztümös nemtelen serege. Pedig Európa eredetmítosza gyönyörű, és nem csak hogy nem nemtelen, de egyszerre őriz férfias és nőies léttapasztalatot.
A kulturális emlékezet képei utólag születnek, és kissé irigyen gondolok arra a győzedelmes és reményteli korra, mely annyi diadalmas vágyakozás tapasztalatát szőtte bele Európé, a föníciai királylány történetébe.
Olyan történet ez, ami nem is nagyon bírja el az ábrázolást, kivéve a bikával való találkozást, de hát az csak töredéke a lényegnek, kezdjük inkább az elején.
Kezdetben volt a Khaosz, és minden abból lett. Elsőként jött létre Gaia (föld), az anyaisten, és vele nemzette Khaosz a sötétséget és az éjszakát, akiknek a gyermekei a levegő és a nappal. A sötétség magából hozta létre Thantaloszt, a halált.
A halálnak tehát nincs közvetlen anyja, bár a föld, az anyag nélkül nem jöhetett volna létre. Érdekes, hogy a halál már akkor van, amikor idő még nincs. Gaia ugyanis önmagából szüli az égboltot, Uránoszt, akivel szerelemben él, és akivel együtt megszületik a férfi-szorongás. Uránosz látja az erős gyermekeit (titánok), és félni kezd tőlük, száműzi őket a föld mélyére. De nem számol azzal, hogy nem nyerheti meg magának az anyát a gyermekei ellenében: Gaiai felbíztatja gyermekét, és mikor Uránosz legközelebb asszonyával akar hálni, a legkisebb gyermek, Kronosz (idő) előugrik rejtekéből, és levágja apja hímtagját, és egyben át is veszi az uralmat. Tudtok követni?
Megszületett tehát az idő, de ezzel még nem indul el a történelmi, lineáris idő, hiszen Kronosz sorra felfalja gyermekeit attól való félelmében, hogy ugyanúgy veszélyt jelentenek rá, ahogy ő is a saját apjára. Később az emberek között játszódó történetekben is sokszor előkerül, hogy egy apa az őrületig retteg attól, hogy fia erősebb lesz nála, és lényegében kasztrálja őt. És soha, egyik apa sem menekülhet e végzete elől.
Rheia és Kronosz gyermekeit tehát az apa lenyelte, és megint az anya lázadt fel, mikor utolsó gyermekét, Zeuszt, Gaia segítségével titokban szülte meg kréta szigetén. A férjének egy bepólyált követ adott a gyermek helyett, és Kronosz a követ nyelte le. Szegény apáknak az újszülött még annyira idegen, elég könnyen megtéveszthető volt ő is. Zeusz, Gaia, a földanya oltalma alatt felnevelkedett, és mikor megnőtt legyőzte apját, és kihányatta vele testvéreit. Itt Indul el az igazi idő, az igazi történelem, és a monda szerint eddig tart a paradicsomi állapot az embereknek, vagyis görög nyelvezetben az aranykor.
Zeusz feleségül veszi testvérét, Hérát, de ő, aki elindította a történelmi időt, nem maradhat mindig a halhatatlan istennő ágyában. Újra és újra elfogja a vágy egy-egy halandó iránt, és megtermékenyíti az emberi történelmet. Megbocsátható ezért a hűtlensége?
Európé, a szépséges föníciai királylány, egy éjjel álmot látott, amelyben két asszony, két földrész versengett érte. Az egyik Ázsia volt, mondván, hogy az ő gyermeke, a másiknak nem volt neve, de magához ragadta és gyermekeként dajkálta őt. Látjuk, hogy újra a földanya az, aki valójában irányítja a történetet, ízig-vérig nőuralom van, bár a felszínen férfiak cselekszenek. Az álmot követően Európé leánypajtásaival kimegy a tengerpartra játszani, virágot szedni. Moszkhosz költeményéből megtudjuk, hogy egy olyan kosarat visz magával, amelyen Zeusz korábbi szeretője, Ió van ábrázolva tehén alakjában. (Ió adta nevét Ióniának, de még a Boszporusznak is) .
A tengerparton Zeusz megjelenik a játszadozó leányoknak aranyszőrű, szelíd bika formájában. Szelídségével és szépségével magához vonzza Európét, aki felül a hátára, és az isten elragadja őt. Átnyargal vele a tengeren, hogy Európét senki ne tudja követni, mintha szilárd föld lenne a patái alatt, de azon az úton ember nem tud visszafordulni. Ez egy egyirányú szakrális utazás. Hajdan Zeusz a kedvesét Iót tehén alakjába rejtette, hogy megóvja őt a féltékeny Héra haragjától. Most bölcsebb volt, ezúttal maga ölt bika alakot, úgy közelít szerelméhez. Majd hazaviszi a lányt, nem az Olümposzi hazába, hanem földi rejtekébe, ahol az anyaisten nevelte, Kréta szigetére. Elmondja Európénak, hogy híres sarjakat fognak nemzeni, nászuk után pedig a krétai királyhoz adja a lányt, és vele nevelteti fel a fiakat, Minószt, Rhadamanthüszt és Szarpédónt.
Európé bátyja, Kadmosz elindul húga keresésére, a hagyomány szerint ő hozza el a görögökek a föníciai hangjelölő írást.
Később Európát egy új szerelem termékenyíti meg, az Énekek énekéből ismert szerelem, amit a keresztények Krisztus és az egyház allegóriájának is olvasnak, de hallhatjuk az egyház és Európa énekének is.
Én úgy tanultam, hogy Európa lényegét a hármas gyökér, a görög művészet, a római jog, és a zsidó-keresztény hagyomány alkotja, de mintha most a jogász-szív dobogna legerősebben. Vagy talán megsértődött a büszke királylány, hogy ő keresztanyja lett a földünknek, és most a többi szeretővel egy sorban, örökre holdként kering az égben, hódítója, Jupiter (=Zeusz) körül. (A Galilei által felfedezett négy Jupiter-hold: Ió, Európé, Ganümédész és Kallisztó.)
Szerző: Filoszofi
