noiszem_logo_rgb

A házasság és a családalapítás gondolata akkor kezdett először igazán foglalkoztatni, mikor betöltöttem a harmincat. Szerencsémre egy kiegyensúlyozott párkapcsolatban éltem, és a férjemet sem kellett sokat noszogatni, hogy megkérje a kezemet. Ő 33 volt mikor összeházasodtunk.

Bár első blikkre teljesen átlagos történet a miénk, ahogy körbenézek az ––ismerőseink között, egyre kevésbé érzem annak. Megdöbbentő milyen sok harmincas nő él magányosan. Szépek, okosak, sikeresek a munkájukban, de ez utóbbi egyre kevésbé boldogítja őket. Komoly kapcsolatra, társra, családra, gyerekekre vágynak, miközben arról panaszkodnak, hogy manapság szinte képtelenség normális férfit találni, a harminc éves pasik még „gyerekek”, eszük ágában sincs elköteleződni.

Ez annyira igazságtalan a sorstól! Ma, amikor több nő ül az egyetemeken, mint férfi, diplomát diplomára halmozunk, a sikerességünk fokmérője pedig az, hogy éppen hol dolgozunk, egyszer csak riaszt a biológiai óránk, hogy „idő van”, és kétségbe esünk. Egyik hétvégén még önfeledten bulizunk „egyszer élünk” alapon a haverokkal, a következőn pedig már – némi túlzással ‒ csak arra vágyunk, hogy a bárpultnál lépjen végre oda hozzánk „az igazi”. Hiába küzdünk ellene, harminc körül a vágy feléled, és egyre erősebben él bennünk. Erre viszont a legtöbb férfi ebben a korban még nem vevő. Most alapozza meg a karrierjét, egzisztenciát épít, napi 12 órát dolgozik, egyszerűen nem fér bele az életébe, hogy egy kapcsolatba is komoly energiákat fektessen, munka után pedig szimplán csak lazulásra vágyik.

A szülők is hibáztathatók ezért, mert sokszor még negyvenhez közel is otthon babusgatják a fiúcskájukat a „mamahotelben”, aki a minden kényelmet kiszolgáló szituba egyszerűen belekényelmesedik.

A társadalmi nyomás mindeközben hatalmas rajtunk. Egy állásinterjún is egész máshogy néznek rád, ha már nem huszonéves vagy, és az ismerősök is rendszeresen figyelmeztetnek a korodra: „Lassan házasodnod kéne!” „Elmúltál 30 és még nincs gyereked?” Miért van az, hogy az efféle jó tanácsokat, indiszkrét kérdéseket többnyire mi nők kapjuk?

Tény, hogy 35 fölött jelentősen csökken a nők termékenységi mutatója, erről sok szó esik, valószínűleg ez is hozzájárul ahhoz a sürgetettség érzéshez, ami a harmadik X betöltése után szinte azonnal jelentkezik. De beszéljünk a férfiakról is! Szerintem elenyésző azoknak a száma, akik önként vállalják az agglegénységet, képtelenek az elköteleződésre és gyereket sem akarnak. A többség ugyanúgy vágyik egy kiegyensúlyozott családi életre, mint mi, csak kb.5 éves fáziskéséssel. (Természetesen vannak kivételek, eltérések, de a jelenség létezik.) Döbbenten olvastam nemrég egy cikkben, hogy a meddőnek vélt párok esetében ma már 60%-ban a férfiak „felelősek” a terméketlenségért. A sok stressz, az egészségtelen táplálkozás, az alkoholfogyasztás és a dohányzás mellett bizony az évek múlása is rizikófaktornak számít, vagyis ideje kongatni a vészharangot uraim, és egyeztetni biológiai óráinkat!

Szilvi

Share