„Van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.” – Fedezzük fel a Százholdas Pagony világát felnőtt fejjel, gyerekszívvel!
Aligha van olyan ember, akinek gyerekkorát ne tette volna kalandosabbá, szebbé Micimackó és a Százholdas Pagony csodálatos kis lakóinak története.
A. A. Milne regényét több mint ötven nyelvre fordították le – köztük latinra is – és 1926-os megjelenése óta kis túlzással ugyan, de ezerféle módon feldolgozták. Talán a legismertebb mese szerte a világon és „hiszitek vagy sem”, de se szeri, se száma annak, ahányféleképpen újragondolták, ezt az egyszerűségében is nagyszerű mesét.
Mert mesének nevezzük ugyan, de ma már, születésétől kezdve száz év távlatból tudjuk, hogy bár mese, de nem csak mese. Vagy ha mese, akkor a legbölcsebb mesék közé tartozik, és sokrétegű mondanivalója vetekszik a népmesék bölcsességével. Azzal a különbséggel, hogy amíg egy népmese nem mond ki feltétlenül dolgokat, addig a Micimackóban a szereplők kimondanak igazságokat, de ezt olyan kedves együgyűségbe burkolva teszik meg, hogy csak felnőtt fejjel értjük meg a mögöttes üzeneteket.
A kedves kis történetekbe szőtt igazságokat talán eleve nem gyerekeknek szánta az író, mégis ebben a formában, a mese műfajában sikerült eljuttatni azokat a világ számos pontjára.
Micimackó bölcsességei nem ismernek határokat.
Ma már tudjuk, hogy a Százholdas Pagony az a mi világunk, a benne élő állatok és a köréjük szőtt történetek pedig az emberi élet számos aspektusát jelenítik meg. Emberi kapcsolatokról, szeretetről, veszteségekről, vágyódásokról, barátságról, hűségről, bátorságról, álmokról szólnak a történetek.
Izgalmas utazás felnőtt fejjel újraolvasni Micimackót akár úgy, hogy előtte felkészülünk erre a különleges lelki- filozófiai utazásra és elolvassuk az ide vonatkozó műveket- akár Benjamin Hoff: Micimackó és a Tao című művét. De beleáshatjuk magunkat a Micimackó bölcsességeit taglaló sajtóba is – számos anyagban próbálják meg feldolgozni, értelmezni a felnőtteknek szánt gondolatokat.
Micimackó megunhatatlan, olyan forrás, ami mindenki számára érték, de sok embernek más és más jelentés ad hozzá személyes életéhez, vagy ad megoldó kulcsot egy-egy élethelyzethez.
A legtöbben az alábbi bölcsességeket idézik előszeretettel és fedezik fel benne azt, ami messze túl mutat a kedvesen bárgyú, csacsi kis történeteken:
„A szeretet azt jelenti, hogy akár több lépést is hátrálsz azért, hogy a másiknak örömet szerezz.”
„Van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.”
„Ígérd meg, hogy mindig emlékezni fogsz: bátrabb vagy, mint hiszed, erősebb, mint sejted, és okosabb, mint véled.”
„Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
– Melyik az a rész?
– Az, amikor te meg én mi leszünk.”
„Szerencsés vagyok, hogy van valamim, aminek nehéz búcsút mondanom.”
„Hogyan betűzzük azt, hogy szeretet? – kérdezte Malacka.
Azt nem betűzik, azt érzik – mondta Micimackó.”
„Néha a legkisebb dolgok foglalják el a legnagyobb helyet a szívedben.”
Akad azonban a felsoroltakon kívül még számos olyan utalás, amiket nem teszünk egy-kettőre zsebre, amiken nem lehet könnyedén átsuhanni, amik megülnek az emberi lélekben és egyszerűen muszáj azokkal foglalkozni. Befogadni, megérteni, feldolgozni, a magunk értékrendszerét átvizsgálni miattuk. Jelentsen mindenkinek azt, amit éppen jelentenie kell.
Íme ezekből egy csokorra való:
- „No jó, alulról és felülről, az más.” (Micimackó)
- „Senki nem mondhatja azt, hogy senki, anélkül, hogy valaki lenne.” (Micimackó)
- „Ismered az Erdőt. Az ember nem bocsáthat be mindenkit a lakásába.” (Nyuszi)
- „- Mire vadászol?
Lábnyomokra – mondta Micimackó rejtélyesen.
Miféle lábnyomokra? – mondta Malacka, és lemászott hozzá.
Én is ezt kérdezem magamtól.”
- „Nem mondhatnám, hogy nagyon “hogyan” vagyok. Egy idő óta éppen csak hogy vagyok, de nem vagyok hogyan.” ( Füles)
- „Először is díjat kell kitűzni. Ennek pszichikus hatása van.” ( Bagoly)
- „Hé, Malacka! – kiáltott rá.
Szervusz, Micimackó!
Mit ugrálsz itt, mint a bakkecske?
El akarom érni a csengőt – mondta Malacka. – Éppen most érkeztem ide a látogatásodra.
Majd én csengetek helyetted – mondta Micimackó előzékenyen.”
- „Egy szép léggömb igazán nem ronthatja el az ember kedvét.” – Malacka
- „Nem könnyű dolog a halálmegvető bátorság – mondta Malacka szipákolva -, amikor az ember egy EGÉSZEN KICSIKE ÁLLAT.”
- „Mackó fedezte az Északi-sarkot – jelentette ki Róbert Gida. – Hát nem kedves tőle?”
- „….és mindjárt könnyebben viseli el az ember, ha az árvíz kiönti, ha közben a szívét is kiöntheti valakinek.” (Malacka)
