Selye János, a stresszkutatás atyja szerint a stressz az élet sava borsa. A stressz alkalmazkodás, a szervezet intenzív ingerekre adott nem specifikus válaszreakciója. „A stressz-előidéző hatás szempontjából mindegy, hogy az a dolog vagy helyzet, amellyel szemben állunk kellemes-e vagy kellemetlen; csupán az számít, hogy milyen mértékű az újraalkalmazkodás iránti szükséglet.”
A stresszre adott leggyakoribb válasz a szorongás, továbbá a harag és agresszió.
A harag gyakran agresszióba torkollhat. Ha a frusztráció forrásán nem vezethető le a feszültség, akkor az gyakran más, ártatlan személyekre, tárgyakra irányulhat. Megjelenhet a másik véglet is, a visszahúzódás és fásultság. Ha a stresszhelyzet állandósul és az egyén nem tud vele megküzdeni, a fásultság depresszióhoz vezethet.
Az utóbbi évtizedek felfedezése, hogy a stresszhormonok (adrenalin, noradrenalin, kortizol) az immunrendszerre gátlólag hatnak. Ezáltal a stressz felerősíti és tartósítja a fizikai tüneteket, vagyis az immunrendszer gyengül és így a szervezet ellenálló képessége csökken, ami természetesen nemcsak a baktériumokkal, vírusokkal szemben mutatkozik meg, hanem a daganatsejtekkel való küzdelem hiányában is.
A stressznek két releváns típusát különböztetjük meg: napi problémák és apró kellemetlenségek, valamint jelentős élethelyzet-változások (pl. halál, munkahely elvesztése, párkapcsolati szakítás) és alkalmazkodást igénylő események. A stresszhatású események igazoltan fokozzák a testi tüneteket. És itt nem csupán a természeti katasztrófákat értjük a stresszes események keretein belül, hanem a mindennapos bosszúságok, kellemetlenségek, kudarcok, versenyhelyzetek, sérelmek, stb. veszélyeztető hatását is. Egyes kutatásokban azt mutatták ki, hogy a sietség, a dolgok félbeszakítása, a felelősség terhe, a veszekedések, a családra jutó kevés idő együttesen és halmozottan okozzák a megterhelést, amivel természetesen szorosan együtt jár az egészségi állapot változása is.
A stressz súlyosságát meghatározó egyik változó a befolyásolhatóság, a kontrollal kapcsolatos hiedelmek.
A befolyásolhatóságba vetett hit az embernél mérsékli a stressznek az immunrendszerre gyakorolt hatását.
A stressz és az immunműködés közötti összefüggések létezésének egyik legmeggyőzőbb bizonyítékát azok a vizsgálatok adják, melyek szerint a pszichológiai beavatkozások olykor még a daganatos sejtek osztódását is képesek lelassítani.
Régóta ismert, hogy az ember hangulata befolyásolja a betegségre való hajlamot, ill. az ellenálló képességét. A pozitív gondolkodásmód erősíti a testet és gyorsítja a gyógyulási folyamatokat. A szervezet védekező rendszerének a működésére közvetlen, vagy közvetett hatást gyakorol az idegrendszer, a pszichológiai folyamatok, és a hormonrendszer állapota. Az emberi viselkedési jellemzők pedig szintén befolyásolják az immunrendszer működését ezzel a betegségekre való hajlamot is.
Az egészségünk szempontjából nem mindegy tehát, hogy optimistán, vagy pesszimistán viszonyulunk a dolgokhoz, a mindennapi ügyeinkhez, így a testünkhöz és az egészségünkhöz, vagy a betegségünkhöz.
Mindannyian mások vagyunk, ezért különbözőképpen értékeljük és éljük meg a hasonló helyzeteket. Ki, mit ítél veszélyesnek, kimerítőnek, ijesztőnek vagy megterhelőnek, egyénenként változó és az egyén kiértékelési rendszerén múlik, mely szubjektív. Függ attól, hogyan észleli, minősíti –milyen jelentéssel ruházza fel- az eseményeket, továbbá, hogy ezek függvényében milyen reakciót alakít ki az illető. Nagyon fontos kérdés, mennyire reális az, amit az egyén szubjektív módon él meg.
A stresszforrás csökkentéséhez fontos lehet a gondolkodásbeli átstrukturálás. Sokszor nincs lehetőségünk a helyzet elkerülésére, ami szintén csökkenthetné a minket érő stresszt, ezért érdemes alkalmazni a szempontváltás módszerét.
Fontos megtanulni, hogyan mondjunk nemet és kerüljünk ki az örökké megfelelés és teljesítés ördögi köréből.
Továbbá a mai rohanó világban időgazdálkodás nélkül könnyen bekerülünk egy sötét, végeláthatatlan feladat-alagútba.
A már kialakult stresszhelyzet esetén segíthet, ha a helyzetre koncentrálunk. Több oldalról elemezzük a fennálló szituációt, tisztázzuk saját érzéseinket, elvárásainkat, továbbá segítséget kérünk. A feszültség levezetésére irányuló technikák közül ajánlatos alkalmazni a relaxációt, a testmozgást.
Egy apró stresszor hatására is körülbelül 100ms alatt kialakul a lábfejtől induló feszülés, ami idővel felhalmozódhat, hiszen folyamatosan készenlétben vagyunk a „harcra”.
Mivel az izmok az idegekkel is összeköttetésben állnak, a kontraszt a tudatos feszítés és ellazítás közt pozitívan hathat a kedélyállapotra. A progresszív relaxáció egy kutatott, hatékony technika lehet a stresszkezelésre. A módszer hatékonyságát EMG-vel lehet mérni (egyes izmok feszültsége és a relaxáció utáni különbség.)
Egy igen jelentős, de kevésbé elterjedt metódus a stresszkezelés szempontjából, a hipnózis. Mivel a hipnózis az arra közepesen vagy igen fogékony egyéneknél egyfajta kognitív viselkedésterápiaként is alkalmazható, a stresszkezelést is megkönnyítheti az egyes helyzetekre való konkrét reakciók optimalizálása révén. Önmagában a hipnózist használhatjuk relaxációs technikaként is, a tudatalatti nyugtatására vizuális képekkel. Hasonlóan módosult tudatállapotra épülő praktika lehet a meditáció is, melynek számos formája létezik.
A stresszhelyzet egyben egy felgyorsított tanulási folyamat is. A válságot vagy krízist csak az egyéni hozzáadott érték maximalizálásával tudjuk a saját hasznunkra fordítani.
Tóth Mónika
pszichológus, mediátor
Kisszoba mentálhigiénés központ
Források:
Lazarus, R.S., & Folkman, S. (1984). Stress, appraisaland coping. New York: Springer.
Morris JN, Hardman: Walk to health.in: Sports Medicine (Auckland, N.Z.) [1997, 23(5):306-32]
Jacobson, E. (1938).Progressive relaxation(2nd ed.). Chicago: University of Chicago Press.
