Lássuk, egy gondos anya miképp veszi fel harcát a hideg évszakban a kisebb-nagyobb gyermekeit (és a szülők munkába járását) fenyegető betegségekkel szemben.
Íme, a hidegebb hónapok napi rutinja egy kisgyermekes családban, az egészségben eltöltött, békességes téli időszak reményében:
– fura mesehősöket formáló multivitamin bigyók adása rögtön a reggeli kakaó mellé, „kísérőként” – mert bizonyára nagyon jótékony hatásúak, és mert ezt ki is követelik a gyógyszertárban a kicsinyek a különböző árukapcsolások (intelligens gyurmák és egyéb értékek) miatt. No és az édes íz, a színes összhatás is rászokással fenyeget, anyuka meg örüljön, hogy legalább egy gyógy(hatású) szert önként szopogat csemetéje, legfeljebb azt kell figyelje, nehogy cukorkaként elfogyasszon egy teli dobozt. (Jó, a „teli doboz” kifejezés itt nemigen áll meg, körülbelül ötszörös térfogatú műanyagtartók alján lötyög ugyanis a pár cukicukor.) Ha pedig esetleg többféle ízesítés is felgyűlt belőle odahaza, jó alkalmat teremt rá, hogy már kora reggel összevesszenek a testvérek.
– C-vitamin és Béres-csepp testsúlykilogrammtól függően adagolva, kiskanálból folyton kilötyögtetve vagy a tízórai mellé csomagolt itóka ízét kissé (?) fémessé téve – ha esetleg vashiány fenyegetne a laborleletek alapján…
– D-vitamin cseppek/tabletták, hisz a csapból is az folyik, hogy alig van magyar gyerek (és felnőtt), aki ne szenvedne ősztől tavaszig ennek a “több mint vitaminnak” a hiányában – a cseppek ugyanúgy kilötyögnek, a tabletták pedig elgurulnak, törölgetésükkel, keresgélésükkel különleges hangulatú családi rítust eredményezve.
A gyerekek pedig szorgosan – vagy mindennapi halál unalmas óbégatásra – isznak, esznek, szopogatnak, nyelnek, anyuka pedig azt hiheti, hogy a lehető leggondosabban járt el. És a végeredmény? Megelőzés ide vagy oda, a szokásos téli takonykór fittyet hány a gondos szülők minden igyekezetére, így aztán a fenti rutin az alábbiakkal bővül bizonytalan időre:
– orr-toalett tengervizes spray-vel (micsoda költői kifejezés a takonyszívásra!), “Gyere ide!/ Fújd ki!/ Most jön!/ Na, még egyszer!” felszólításokkal túlkiabálva a porszívó vagy a trombitálás zaját.
– Salvus-vizes hideg párásítás asztmásoknak és krupposoknak kifejlesztett speckó porlasztóval, melyhez mellékhatásként rajzfilmnézés is társul, mert anélkül kevés gyerek lenne hajlandó 15 percet egy helyben megülni, ráadásul a gép baromi hangos, így a zúgás mellett maximum hangerőn bömbölhet az unalomig ismételt kedvenc mese. Igazi idegnyugtató kulissza kiborult anyukáknak.
– mézes, citromos tea gyártása és itatása literszámra a következő lelombozó megjegyzésekkel kísérve: “Túl forró! Nem elég édes! Kiborult az ágyra!”
– infralámpás szeánsz fülfájósoknak, leégett fülcimpákkal…
– kivörösödött orrok kenegetése, Neogranormontól fehérlő bútorszövetek csiszatolása.
De ne kenődjünk el a tovább is sorolható lajstromtól, hanem tekintsünk bizakodással a hosszabbodó nappalokra és készüljünk lélekben a tavaszi évszakváltással járó új kihívásokra: a napsugár és a rovarok elleni küzdelemre…
