Jelentős változások előtt áll a bölcsődei ellátórendszer. A NőiSzem Blog ennek részleteiről kérdezte Fűrész Tündét, a rendszer átalakításáért felelős miniszteri biztost, aki – nem mellesleg – maga is nagycsaládos anyuka.
Orbán Viktor miniszterelnök májusban, a Családok Világtalálkozóján jelentette be, hogy 2018 a Családok éve lesz. Ennek részleteit kormányzati intézkedések sora vázolja, de induljunk ki a vízióból: Ön milyennek képzel egy családbarát országot?
Ez egy nagyon összetett kérdés. Alapvetően akkor családbarát egy ország, ha minden ott megszülető gyermekre közkincsként tekint. Ennek alapja, hogy a gyermekvállalás sose jelentsen szegénységi kockázatot – ezért vezettük be és bővítjük folyamatosan a családi adókedvezmény rendszerét, ez motiválja azokat a kormányzati döntéseket, amelyek a családok anyagi megerősítését célozzák. Ugyancsak fundamentális kérdés, hogy a gyermekvállalás és a munkavállalás ne zárják ki egymást: ezért vezettük be a GYED extrát (az intézkedéssel a gyermek féléves korától korlátlan munkavégzés engedélyezett a GYED folyósítása mellett) és támogatjuk a nőket a munkaerőpiacra való visszatérésben. De a szakmapolitikai intézkedéseken túl az is döntő kérdés, hogy a társadalom egésze hogyan viszonyul a gyermekekhez. Akkor lehet valóban családbarát egy ország, ha az élet minden területén elfogadjuk és támogatjuk azt, hogy valaki gyermekeket nevel. Ez egészen hétköznapi dolgokat is jelent, például egy étteremből nem nézzük ki a gyermekekkel érkezőket, vagy egy vonaton nem okoz közfelháborodást, ha egy csöppség végigcsiviteli – esetleg sírja! – az utat. Életképes társadalom nem létezhet gyerekzsivaj nélkül!
A szaktárca Családügyi és Nőpolitikai Főosztályát vezeti, mellette pedig a bölcsődei rendszer átalakulásáért felel. Mindkét minőségében érvényes a kérdés: milyen társadalompolitikai cél indokolja a kisgyermekes anyukák mielőbbi munkába állását és – ezt segítendő – a bölcsődei rendszer fejlesztését?
A legfontosabb alapvetés, hogy mi senkinek sem akarjuk megmondani, hogy kell-e, és mikortól a gyermekek mellett dolgozni. Sokféle élethelyzet létezik, a családpolitika feladata, hogy kivétel nélkül minden gyermeket nevelő családot segítsen. Ez csak akkor lehetséges, ha mindenkinek megadjuk a döntés szabadságát: ha valakit hajt a hivatástudat és vágyik vissza dolgozni, vagy épp muszáj mennie, mert racionális okok kényszerítik rá, akkor tehesse meg ezt anélkül, hogy elveszítené a GYED-et, illetve annak tudatában, hogy – a bölcsődei rendszer fejlesztése és átalakítása eredményeképp – lesz kire bíznia, és biztonságban tudhatja kisgyermekét. Célunk, hogy legkésőbb 2020-ra 60.000 férőhelyesre emelkedjen a bölcsődei ellátórendszer, ami közel egyharmados növekedést jelent a mai állapotokhoz képest – nagyon sok magyar család mindennapos problémáira jelent mindez megoldást.
Komplex átalakuláson esik át a bölcsődei ellátórendszer. Melyek ennek a legfontosabb elemei, s milyen módon igazodik az új szisztéma a való élethez, a kisgyermeket nevelők életéhez?
A célunk épp az volt, hogy a családok valós problémáit segítsük megoldani, ezért nagyon életszerű, praktikus rendszer jön létre, rugalmas, differenciált és igényvezérelt ellátási formákkal. A legfontosabb változás, hogy 2018 év végétől kötelező lesz biztosítani a bölcsődei szolgáltatást, ha negyvennél több, 3 év alatti gyermek él egy településen, vagy azt legalább öt család igényli. Ennek segítésére született meg a hagyományos bölcsőde mellett a mini bölcsi intézménye, valamint a szolgáltatás jellegű ellátásformáknál a munkahelyi bölcsi és a családi bölcsi. Mini bölcsőde jóval egyszerűbben létrehozható, mint a hagyományos bölcsi, a kis létszámú (7-8 kisgyermek) ellátóhelyekre ugyanis nem vonatkoznak a hagyományos, szabványok, és fontos előnyük, hogy nagyon családias ellátásformát eredményeznek, akárcsak a munkahelyi bölcsi és az eddigi családi napközik utódja, a családi bölcsőde.
Hosszú országjáráson van túl. Hol járt, kikkel találkozott, milyen tapasztalatokat szerzett a bölcsi road-show alatt?
Valóban, március óta végigjártuk a megyeszékhelyeket, ahol polgármesterekkel, jegyzőkkel, intézményfenntartókkal és bölcsődei szolgáltatást nyújtó szervezetek képviselőivel osztottuk meg a rendszer átalakításának részletkérdéseit. Nagyon praktikus, gyakorlatias megbeszélések voltak ezek, ahol nem csak mi ismertettük az elképzeléseinket, de számos olyan észrevételt hallgattunk meg, melyek később a jogszabályokba is beépültek. Fontos visszaigazolást jelentett ez az országjárás, jó volt érezni, hogy valódi társadalmi problémát tudunk orvosolni és kézzelfogható segítséget nyújthatunk a kisgyermekes családoknak.
Hogy fogadták az önkormányzatok a rájuk vonatkozó új kötelezettségeket?
A rendszer átalakítása természetesen többletfeladattal jár, ugyanakkor olyan kérdéseket old meg hosszútávon, amelyek rendezése minden felelős önkormányzat alapvető érdeke. A lakosság megtartásában, a településen élők munkaerőpiaci helyzetének javításában jelentős változást hozhat a bölcsődei ellátáshoz való hozzáférés javulása. Ráadásul, nem egyszerűen feladatot kaptak az önkormányzatok, hanem komoly uniós és hazai forrásokat is rendeltünk mind a fejlesztésekhez, mind a fenntartáshoz.
Mely típusú településeken van a legnagyobb bölcsi-hiány?
Elsősorban ott, ahol magas a foglalkoztatottság. Nagy hiány volt a kistelepüléseken is, ahol eddig hagyományos nagy bölcsődét nem érte meg működtetni, de az új, rugalmas rendszer szerint immár elláthatók lesznek ezek a feladatok.
Sok bölcsiben-oviban már fél négykor rossz szemmel néznek arra a szülőre, aki rövidtávfutói csúcsot döntve beesik munka után a gyermekéért. Eközben tudjuk, a munkáltatók sem mindig díjazzák a pici sorozatos betegeskedése okozta munkarendbeli zavarokat. Hogyan lehet változtatni ezeken a beidegződéseken és feszültségmentesebbé tenni az életet?
Európai Uniós támogatással most konzorciumban pályázhattak országszerte Nő-Köz-Pontok kialakítására önkormányzatok és civilek, szakmai szervezetek. E hálózat felállításnak egyik fontos célja épp a munkaadók és a társadalom érzékenyítése, annak segítése, hogy a kisgyermeket nevelő nők számára olyan rugalmas munkahelyi keretrendszer kerüljön kialakítása, amelyben nem kell folytonos össztűz alatt éreznie magát egy dolgozó édesanyának. Tudjuk, hogy az anyai kompetenciák, mint az alkalmazkodóképesség, a gyorsaság vagy a kreativitás, milyen jól kamatoztathatóak egy munkahelyen. Szükséges, hogy ezekért „cserébe” a munkaadók is elfogadják a gyermekneveléssel járó, óhatatlanul felmerülő nehézségeket. Partnerként kell tekintenünk egymásra, és sosem szabad elfelejtenünk, hogy a gyermeknevelés nem egyéni „hobbi”, az egész társadalom közös ügye, érdeke!
Miért lesz jó az új rendszer a kicsiknek?
Először is nagyon családias, kis csoportlétszámú intézmények, szolgáltatások jönnek létre, ahol erősebb kötődés alakulhat ki a biztonságot kereső kisded és nevelője között, ráadásul kevésbé vannak kitéve a gyerekek a nagy csoportlétszám esetén olyan gyakori betegeskedésnek is. A kisgyermeknevelőknek ezen túl igyekszünk olyan képzéseket biztosítani a zenei oktatástól a mozgásfejlesztésig, amelyek mind a picik testi-lelki-szellemi fejlődését szolgálják. Fontos szocializációs szerepe is van a bölcsinek, sok gyermek testvér nélkül nő fel és itt találkozik először más gyerekekkel.
Számos szakma küzd komoly munkaerőhiánnyal. A csecsemő-gondozók és kisgyermeknevelők körében van efféle humánerőforrás hiány?
A bölcsődei dolgozók megbecsülése fontos alappillére az átalakításnak. Elindult egy bérfejlesztési folyamat, melynek keretében a felsőfokú végzettségű kisgyermeknevelők pedagógus bért kapnak, és azon vagyunk, hogy ezt a végzettségei fokot minél többen megszerezhessék – ehhez speciális képzési programokat rendelünk. Ugyanakkor a középfokú végzettségű kisgyermeknevelők esetén is zajlik egy bérfejlesztési folyamat, az idei évtől egyharmadával nőtt az ő fizetésük is. Bízunk benne, hogy ez a modell kiszámíthatóságot és perspektívát jelent azoknak, akik ezt a szép és fontos hivatást választják.
Ön is volt bölcsis?
Igen, anyukámnak viszonylag hamar vissza kellett mennie dolgozni, így bölcsis lettem. Arra emlékszem, hogy a gondozó nénimnek – mert akkor még nem kisgyermeknevelőnek hívták őket – gyönyörű, hosszú, vörös haja volt. Kislányként teljesen lenyűgözött…
Három lányt nevel. Ők is jártak bölcsibe?
Én is elkezdtem dolgozni a gyermekeim másfél-kétéves korától, úgyhogy mindhárman voltak bölcsisek. A nagyobbak önkormányzati bölcsődébe jártak, a kicsi, aki most ovis, családi napközibe.
Anyukaként milyen személyes tapasztalatai voltak a bölcsis élettel kapcsolatban? Nem volt fájó otthagyni őket reggelente?
Anya és gyermeke ebben az életszakaszban nagyon közel áll egymáshoz, ez természetes, ahogy az is, hogy bizony fáj elválni, akár néhány órára is. De ha tudjuk azt, hogy biztonság és szeretet veszi körül a csemeténket, mindez szépen áthidalható a délutáni első ölelésig. Nekem kifejezetten pozitív tapasztalataim voltak erről az időszakról. A bölcsődei dolgozók nagyon elhivatott emberek, szívvel-lélekkel végzik a munkájukat és őszinte szeretettel fordulnak a gyermekek felé. És végső soron ez a legfontosabb: gyermeknek, szülőnek egyaránt.
Lotte
