A 777 offline vendége hétfő este Bashar Warda, Irak káld katolikus érseke volt, aki abból a vészterhes régióból érkezett, ahol az öbölháború óta nincs béke, ahol az ISIS tombolt, ahol a keresztények számára a mai napig nincs vége az üldöztetésnek. A Budai Ciszeterci Gimnázium dísztermében a csilláron is lógtak (volna, ha nem lett volna lezárva a regisztráció) az érdeklődők.
Vágvölgyi Gergely, az est házigazdája, azzal a mondattal indított, hogy ami ma Irak és Egyiptom, az holnap talán Európa. És amíg egyetlen embert is üldöznek a hitéért, addig a hit nem lehet magánügy. Később kiderült, hogy a találkozó legfőbb üzenete lesz ez mindenki, nem csak a keresztények számára: amiben hiszel, amilyen értékek mentén meghozod a döntéseidet az nem magánügy, hanem láthatóvá kell tenned magad és mások számára!
Hogy ez nagyon elvontnak hangzik, amikor a meghívott közvetlen életveszélyből érkezett?
Én is azt hittem, hogy az érsekkel való találkozás közelebb hozza majd hozzám az üldözöttek mindennapjait, hogy élményalapú beszámolót hallok arról, milyen életveszélyben élni, és a honfitársamban halálos ellenségre lelni. Hogy talán jobban megértem a muzulmán világ elkeseredett harcát. Azt gondoltam, a találkozón a különbség fog dominálni, hogy míg ő a háborúból jön, és a mindennapos szenvedés tapasztalatát hordozza, addig mi békében és kényelemben élünk. De nem így történt. Warda érsek a gyümölcsöt, a tanúságtétel erejét hozta el – a minden kereszténynek szóló tanítás mindennapi életre váltását. Bármelyikünk követheti a példát, az üzenet ugyanaz minden élethelyzetben.
„Tudjuk, hogy bármikor eljöhet a végzet órája” – mondta az érsek.
„Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” – szól az evangélista (Lk 12;40).
Nem beszélt a gonoszságról, a félelemről és a veszteségekről, sőt arról sem, hogy kinek mit kellett volna máshogy csinálni. Arról beszélt, hogy ő és a közössége milyen válaszokat adott a körülöttük kialakult helyzetre. Beszélt a személyes, mély Isten-kapcsolatáról, ami a feltétele, hogy határozottan tudjon cselekedni. Ha Istent bízvást tudja atyjának szólítani, akkor elé tárhatja a dühét és a kétségeit, hogy miért történik mindez, és mit tehet ő egymaga ellene. Tanúsága szerint Isten csak annyit kért tőle, hogy tegye meg, amit tud, és az elég lesz, és ő valóban annyit tesz napról-napra.
120 ezer keresztény menekült el az ISIS halálos ultimátuma elől Moszul és Bagdad keresztény negyedeiből, többek közt az ő városába, Erbílbe is – az ő életüket kellett megszervezni. Gyors döntésekre van szükség, tudni kell, mik a prioritások, mik azok a legfontosabb testi és lelki szükségletek, amelyeket ki kell elégíteni. Kórházakat, iskolákat építettek, és a lélekben erősebbek támogatták a gyengébbeket.
Elkerülhetetlen volt, hogy a beszélgetésben előkerüljön, mit gondol Warda a nyugati világ szerepéről, a menekültválság kezeléséről. Először azt gondoltam, diplomatikusan kitérő válaszokat hallunk, és ebben a félreértésben annak a ténynek is szerepe volt, hogy a tolmácsolás, bármilyen jó, megtöri a beszéd lendületét. Később megértettem, hogy a lehető leghitelesebb tanítást adta, amit a tűzkeresztségben szerzett: minden országnak joga van ahhoz, hogy a saját álláspontja szerint védje a határait. Fontos a keresztények közötti szolidaritás, de nem minden áron. Állítsuk fel magunknak a fontossági sorrendet, aztán cselekedjünk annak megfelelően. Az egyénnek, a politikusoknak és az államnak is az a dolga, hogy őszintén kimondja, milyen értékeket vall, és mi alapján cselekszik. Legyünk tudatosak és őszinték magunkhoz, és átlátszóak mások számára.
Azt gondolom, nem olyan könnyű tanítás ez, és egyáltalán nem semmitmondó. Ha az ember kényelemben, és látszólagos biztonságban él, akkor nem mindig látványosak és egyértelműek a függőségek és a motivációk. Nehéz úgy fontossági sorrendet felállítani, hogy nincs azonnal tapasztalható veszteség, kicsit minden tét nélküli. Európa talán legnagyobb feladata, hogy felfedezze, mi az, ami nélkül nem tud élni, de ehhez el kell képzelnie, mi lenne, ha elveszítené. Aki fenyegetettségben él, annak ugyanez a dolga, csak kevesebbet kell képzelődnie, és gyorsabban dönteni.
Az ISIS fegyveresei megfenyegettek egy papot, hogy zárja be a templomot. A pap azt felelte, hogy „Isten házát nem zárhatom be.” – erre lelőtték. Sok papot elfogtak, megkínoztak, de a többséget életben hagyták. Nem tudhatják előre, mi lesz a sorsuk, de azt igen, hogy mihez ragaszkodnak legerősebben.
Végül – Boulad atyához hasonlóan – Warda érsek azt tanácsolta, hogy használjuk a közösségi médiát. Adjunk hírt az üldöztetésekről, figyeljünk fel rá, ha egy ország megsérti az alapvető emberi jogokat. Tegyük láthatóvá a világot, és legyenek átlátszóak a tetteink!
Filo Szofi
