A demokrata jelölt Hillary Clinton, a republikánusok jelöltje Donald Trump.
Ha valaki arra gondol, hogy gyorsan a női jelölt felett fogok örvendezni, ki kell ábrándítsam. És aki ere fel azt hiszi, hogy ez a jobbos csaj biztos odavan Trumpért, szintén nagyon téved. Egy kicsit fellélegezve a klausztrofóbiát okozó magyar közéletből, sajnálkozva mondhatom: nem irigylem az amerikaiakat!
A kárörvendés után rögtön megint magunkat sajnálom, mert Magyarországnak egyik jelölt sem ígér sok jót. A Clinton stáb Sorossal szoros kötődésben szinte ellenségének tekinti a kormányunkat, ami nem túl vidám, Trump pedig, benyomásaim szerint pont letojja, hogy az európai kontinensen belül meddig terjed az orosz érdekszféra.
Az egészséges nemzeti érdekért való aggódás mellet leginkább az izgat fel, hogy egy gazdasági és szellemi trendeket meghatározó nagyhatalom milyen szimbolikus figurákat termel ki magából.
Hillary ránézésre az bentlakásos iskolai igazgató asszony, aki diákoknak, kollégáknak egyaránt életre szóló traumát jelent. Mások szerint maga a „szadista főnővér”, ami lényegében ugyanaz. Ezek persze még nem tények, csak az ellenszenv megragadása, lehet akár érdektelen. Mindenesetre a benne megjelenő nőiesség egyértelműen nem vonzó még egy nőnek sem. Pedig nagyon igyekszik előnyt kovácsolni abból a tényből, hogy nő.
Első női elnökjelöltként egy speciális érzékenységet igyekszik neve mellé írni mindenféle jogi vagy társadalmi szempontból elnyomott csoport iránt. Ennek az igénynek pedig a lehető legprimitívebb liberalizmussal igyekszik is megfelelni. Primitív, mert a kultúra szövetszerűsége felfoghatatlan számára: Mindent szabad, és ha nem tetszik, lövök.
Nincsenek válaszok arra, mi a család, mi az élet, mi a magzat, mi a kereszténység, mi az oka a fenntartásoknak, csak töröljünk el minden tilalmat, éljen a szabadság! Rendben, az is lehetne egy kiindulási alap, hogy a kulturális törvények ne jelenjenek meg az állami törvényekben, de ő tovább megy: az állami törvényekkel akadályozzuk meg, hogy bármilyen kulturális tiltás, különbségtétel megvalósulhasson.
„A mélyen beültettetett kulturális kódokat, vallási hiteket és strukturális elfogultságokat pedig meg kell változtatni.” – mondta Hillary Clinton a Women in the World konferencián 2015-ben New Yorkban.
Mennyivel egyszerűbb azt mondani, hogy a nőé a döntés joga, mint szembenézni azzal, mit jelent egy kilenc hónapos magzat meggyilkolása.
De az én szememben annyit sem érdemel, hogy vitatkozzam vele, a megvetésem annak szól, hogy ordít róla: egyszerűen kiválasztotta a célcsoportot, akinek megéri a kedvében járni, és megígér mindent, amire igény van.
És most rögtön ellövöm az egyetlen pozitívumot, amit Trumpról el tudok mondani: egy kicsit őszintébbnek tűnik. És nagyjából ez minden.
Míg Clinton az üzemszerű politikai kultúra csillogó terméke, Trump az üzletember. Az Államok vezetését is, érzésem szerint, egy vállaltvezető szemével nézi: itt és most minél többet nyerjünk, hogy hosszútávon milyen áron, az nem számít.
Amerika az (fehér) amerikaiaké: bevándorlók kifelé, kitelepült ipar befelé. Ez népszerű az elszegényedő tradicionális fehér középosztály köreiben.
Ledobna minden olyan kötelezettséget, amely az Egyesült Államokat a pillanatnyi érdekei érvényesítésében akadályozná. Felrúgna minden környezetvédelmi egyezményt, bőgjenek a motorok, égjen az olaj – probléma? Ez nyilván jobban bejön a szénbányászatra beállt régióknak és az olajfúró vállalkozásoknak, mint a „régió átstrukturálása” és a „megújuló energiák felhasználásának fejlesztése”. Ahogy Clinton liberalizmusa, úgy Trump környezetvédelmi elvei is igen egyszerűek: szerinte a klímaváltozásért az ember nem felelős, simán a természetből magából fakad. Kényelmes, nem?
Könnyen belátható: mindkét jelölt megszabadítaná célcsoportját a kellemetlen felelősségérzettől. Clinton liberális mennyországot, Trump az amerikai középosztály régi komfortját ígéri. Clinton a profik olajozottan sima stílusában, Trump megjelenésében és modorával is illusztrálva baltával faragott elveit. Tessék választani!
Bármelyikük nyer, a populizmus, a felszínesség, az erőszakos kommunikáció mindkét ága tovább erősödik.
Konkrétumokért ajánlom az alábbi cikkeket:
Érdekel, mi lesz az olajjal, a földgázzal és a szénnel, ha Trump nyer?
Amerikán a világ szeme: ma választják az új elnököt
“Megváltoztatjuk a hiteteket” – ezt üzeni Hillary Clinton a magyar keresztényeknek is
Donald Trump videóüzenete: “A keresztények világszerte támadás alatt állnak” (magyar felirattal)
http://index.hu/kulfold/usa/feher_haz/2016/11/08/usa_elnokvalasztas_kampany_esemenyek_5dolog/
