Arról a szóról, hogy „alternatív suli”, legtöbbször általános iskola jut eszünkbe, pedig léteznek alternatív középiskolák is, közülük a legelső a Horn György neve által fémjelzett óbudai Alternatív Közgazdasági Gimnázium, közismertebb nevén az AKG. 20 éve hospitáltam ott, és az tetszett benne a legjobban, hogy a diákok mentort választhattak maguknak, akihez bátran fordulhattak problémáikkal. Az AKG szabad, személyközpontú iskola, ahol a fókuszban a gyerek áll. A diákok sok mindenről szabadon dönthetnek, személyes érdeklődésükhöz igazodik a tananyag, és együttműködést igénylő tevékenységekben vehetnek részt. Mottójuk: „A gyerek nem az életre készül, hanem él.”.
Egy másik, igen kedves hospitálós emlékem a Burattinóhoz köthető. Ez a csepeli iskola hátrányos helyzetű gyerekek nevelését karolta fel. Akiknek nincs rendes otthonuk, nincs rendes családjuk, azoknak teremteni kell. Az iskolában erre törekszenek a családias hangulattal, a kis osztálylétszámmal. A pedagógusok párban vannak, egy nő és egy férfi, amolyan anya- és apapótlóként. (Megjegyzem, ez volna az ideális minden iskolában, hiszen annyira elnőiesedett a tanári szakma, hogy manapság alig találkoznak a gyerekek férfi tanárokkal.) A tanterem mellett van egy játszószoba, mintha egy házban lennének, de amúgy az iskolához gyermekotthon is kapcsolódik. Mottójuk az esélyteremtés, önművelés és tehetséggondozás.
Középiskolai szinten hasonló mentőövet kínál a gyerekeknek a Belvárosi Tanoda. Tantervüket egy komplex ifjúságsegítő modell alapján dolgozták ki olyan, más iskolákból kimaradt, kallódó, szociális vagy pszichés problémákkal rendelkező, akár deviáns fiatalok számára, akiket a lemorzsolódás veszélye fenyeget. Ők nemcsak oktatnak és felkészítenek az érettségire, hanem mentálisan is gondozzák ezeket a srácokat, személyközpontú bánásmóddal. Nekem az tetszik bennük nagyon, hogy nem a szülővel, hanem a diákkal kötnek szerződést. A tanulók munkáját az egyéni haladási ütem és a tanulópárok segítik. Programjuk sikeres, a náluk végzett diákok többnyire jól megállják a helyüket az életben, és képesek integrálódni a társadalomba.
A Rogers iskolához lányunk révén kötődtünk egy ideig. A tananyag itt tulajdonképpen nem nagyon más, mint az állami iskolákban, hiszen tantervük alapja a NAT. Inkább a módszerek térnek el a megszokottól. Carl Rogers neve nagyon nem véletlen, az ő kommunikációs technikáit alkalmazzák a mindennapokban. Nagy hangsúlyt fektetnek a szociális kompetenciák fejlesztésére, az ön- és emberismeretre, és a konfliktuskezelésre. Az évkör menetét a természet ünnepei határozzák meg, mindig más és más kultúrkörrel foglalkoznak, és témanapokat tartanak. Az ősmagyar témakörnél például egy jurtaszerűséget rendeztek be a tanteremben, a volt férjem ment hozzájuk az eleinkről mesélni és rovásírást tanítani. Fontos szerepet kapnak náluk a komplex művészeti foglalkozások, vagy az ökológia is. Ja, és náluk is női-férfi tanárpárt találunk.
Maria Montessori olasz orvos és pedagógus nevét viseli egy pesterzsébeti iskola. Gyerekközpontú, azaz a gyermekek teljes személyiségét helyezi fókuszba, az eredendő kíváncsiságra és érdeklődésre épít. A Waldorfhoz hasonlóan itt is igaz, hogy közel száz éve megfogalmazott gondolatok a XXI. században is hatékonyan alkalmazhatóak az oktatásban. Az ő mottójuk: „Segíts, hogy magam csinálhassam!”
A fentieken kívül számtalan alternatív iskola létezik még hazánkban. Több tucat iskolában alkalmazzák például a francia néptanító, Freinet technikáit (beszélgető-kör, osztályújság). A cél a gyerekek szabad önkifejezése, a természetes kíváncsiság kielégítése, a valóban természetközpontú környezeti nevelés, és az együttműködő közösség megvalósítása.
Kívánom, hogy mindenkinek sikerüljön megtalálni a gyermekéhez leginkább illő iskolát. És ha nem alternatív, hanem állami, akkor sem kell elkeseredni, hiszen a lényeg úgyis a tanárokon múlik. Akikből az állami iskolákban is bőven találunk kiválót.
Rékaútja
