A tárgyakhoz kötött boldogság gyorsan múló öröm

Tagadhatatlan, hogy egy-egy tárgy megszerzése és birtoklása intenzív élményt jelenthet, de vajon tisztában vagyunk azzal, hogy mennyi ideig tart a tárgyak által generált öröm?

Mindannyian vágytunk és vágyunk is olyan dolgokra, amelyekről úgy érezzük, szükségünk van rájuk. Olyan tárgyakra, amelyek nem feltétlenül az élet fenntartását szolgálják, de mégis kívánatosak számunkra. Ilyenek a szép ruhák, ékszerek, technikai berendezések, amelyek könnyebbé varázsolják a hétköznapokat vagy szórakoztatnak minket. De ilyen lehet egy nagy értékű tárgy utáni vágy, például egy autó megszerzése, vagy éppen egy új lakás vásárlása is.

Mindenképpen olyan tárgyakra gondolunk itt, amelyek megdobogtatják a szívünket, pedig van már hasonló tárgy a birtokunkban – de kell az újabb, a nagyobb, a szebb és a még szebb.

Pedig a boldogságot, az igazi, minőségi de legfőképp a tartós boldogságot nem a tárgyak adják meg nekünk.

Kutatások alapján tudjuk, hogy egy-egy tárgy megszerzése csak egy bizonyos ideig tölt el minket örömmel. És a kisértékű tárgyak beszerzése felett érzett öröm ugyan hamarabb elsistereg a lelkünkben, mint egy jelentősebb értékű tárgyhoz köthető öröm, de csillagszóró mindegyik – megdöbbentően hamar kialszik. Ha arányosítva tekintünk erre, és szeretnénk gyakorlati példán keresztül is megfogni ezt, akkor azt mondhatjuk, hogy egy új rúzs beszerzése pár órányi, maximum egy-két napi örömöt ad. Egy szép ruha néhány napnyi, egy új televízió, egy menő hűtő vagy bútor beszerzése néhány hét boldogságot biztosít. Egy új autó ugyan egy-két hónapra elegendő boldogságmuníciót is adhat, de még egy új lakás birtokba vétele se tud egy-két évnél tartósabb boldogságot biztosítani.

Miért?

A válasz a megszokásban van. Minél gyorsabban szokunk hozzá az új tárgy birtoklásához és használatához, annál gyorsabban illan el az öröm. Hiába markolnánk azt két kézzel, hiába kötnénk tárgyakhoz- a valódi boldogságot nem lehet tárgyiasítani.

A sóvárgás bekapcsol

Ráadásul a megszokás mellett két másik tényező is szerepet játszik abban, hogy a tárgyak nem képesek fix és tartós boldogságot adni.

Az egyik, hogy hiába szerzünk meg valamit, ami egészen a megszerzés pillanatáig betöltötte a látóterünket és mérhetetlen vágyakozással voltunk irányába, mert amint megszereztük (és megszoktuk), a birtokolt tárgynál még minőségibb, még jobb vagy még drágább tárgy után kezdünk majd sóvárogni. Egyre magasabbra és magasabbra toljuk a lécet és mindig lesz olyan, amit éppen nem érhetünk el, így a már birtokunkban meglévő tárgy értéke alacsonyra esik vissza.

A másik tényező pedig hihetetlenül egyszerű, de az emberi lélek már csak így működik: nem csak az újabb, a menőbb a drágább tárgyak bűvöletében élünk, nem csak ahhoz hasonlítgatjuk azt, ami nekünk van, hanem fókuszba kerül az is, hogy mit birtokolnak mások. Így, hiába vásároljuk meg a számunkra (rövid ideig) örömöt adó tárgyat, ha azzal szembesülünk, a mellettünk élő a miénknél sokkal jobbat is megengedhet magának.

Olyan tárgyakkal zsonglőrködő versenyben veszünk részt tudattalanul, ahol mindig kudarcot élünk át mindig vesztesek maradunk, mert bármit is birtoklunk, egészen biztosan van a miénknél szebb, jobb, menőbb, divatosabb a boltban, vagy valaki másnál. Minél gyorsabban kezdjük az összehasonlítgatást, annál rövidebb ideig tart az amúgy is múlandó öröm, amit a tárgyak okoznak.

Szívünk szép élményei és mások

De ha nem a tárgyak, a szerzés, a birtoklás, a „végre enyém” öröme adja a boldogságot, akkor mi az, ami képes egy életen át a boldogságot nem csak megpendíteni bennünk, de tartósan velünk maradó élményt is adni?

Az első válasz teljesen kézenfekvő: az emberi kapcsolataink, a minőségi emberi kapcsolataink azok, amelyek ezen a területen is a legbiztosabb forrásaink. Ha szeretnek minket, ha mi magunk is szeretünk, ha szeretetkapcsolódásainkat megélhetjük, ha azokban biztonságban élhetünk, az olyan állandóan zsongó örömöt ad, amire építhetünk tartós boldogságot.

A másik boldogságforrás az élmény. Minden olyan pillanat, helyzet és megélés, amelyben boldognak érezzük magunkat, legyen az egy ölelés, egy vacsora a barátokkal vagy egy kirándulás az erdőben- ha azokban a pillanatokban igazi, felszabadult örömöt élhetünk át, akkor az az öröm beépül, és nem napokig, vagy hetekig, nem is egy hónapig tartó boldogságot biztosít, hanem egy olyan bázissá válik bennünk, amelyből bármikor meríthetünk.

Share
8 kedvelés
Előző bejegyzés: Társas magány – amikor a csend hangosabb minden szónálKövetkező bejegyzés: Láthatatlan húrokon – az érzelmi EQ az egyik legemberibb jellemzőnk

Kapcsolódó bejegyzések

Iratkozz fel hírlevelünkre
Legfrissebb
Facebook