A kapcsolaton belüli erőszak ténye zavarba ejtő a környezet számára. Nehéz objektíven közelíteni ehhez a témához annak, aki nem volt érintett soha. Túl sok a kétkedés és erős a hárítás akkor is, ha a bántalmazás ténye már nyilvánvaló, hát még, ha nem fizikai jellegű. A környezet, aki szinte vaknak és süketnek tetteti magát, ilyen esetekben csak legyint. Az érintettek jelentős része pedig hallgat és elfedi a valóságot. Mert az áldozat szégyelli a bántalmazást, nem az elkövető.
Éppen ezért fontosak azok a megmozdulások, amelyek úgy fókuszálnak a nők elleni erőszakra, hogy felszínre hozzák, láthatóvá teszik az érintettek történeteit. Ezzel hívják fel a társadalom figyelmét erre a súlyos, sok nőt érintő problémára, valamint a bántalmazás elfogadhatatlanságára.
A Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapján, november 25-én csütörtökön este 18 órától az Integrál Női Közösség három szakemberének – Róza Rachel klinikai szakpszichológus, Dr. Preisz Éva Eszter, pszichiáter, pszichoterapeuta, tréner, Hunyadi Krisztina egyetemi szakvezető, válási szakmediátor, család és gyermekvédelmi szakértő – egymást kiegészítő előadása tekinthető meg „Láthatatlan erőszak” címmel.
Az esemény november 25-én 18 órától ÉLŐ – online követhető a Soroptimist Budapest CORVINUS Club Facebook oldalán.
Interjúalanyunk Danyi Zsuzsanna, a Soroptimist International Budapest CORVINUS Club tagja, aki az idén a Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapjához kapcsolódó, Bordó Krizantém című rendezvénysorozatot szervezte. Ehhez a rendezvénysorozathoz csatlakozott a Mindennapok Női Szemmel Egyesület is.
Miért érezted úgy, hogy erre a problémára fel kell hívni a figyelmet és miért éppen novemberben?
A Soroptimist International jótékonysági női szervezet a világ minden táján azért dolgozik, hogy a nők helyzete javuljon, és számukra is biztosítva legyen a fejlődés, a boldog élet lehetősége, az egyenlőség. Ebbe természetesen nem fér bele semmi ami elnyom, gátol, megnyomorít. Az ENSZ 1999-ben nyilvánította a Nők elleni erőszak világnapjává november 25-ét, és felkérte a kormányokat, civil szervezetek, hogy szervezzenek figyelemfelhívó akciókat.
Soroptimist tagként egyértelmű volt, hogy valamely módon hangot adunk ennek a problémának és természetesen magánemberként sem mehetek el mellette. Fiatal voltam, amikor a saját szememmel láttam, ahogy egy nőt a pozíciójával visszaélve, vert a férje. Akkor keveset tehettem ez ellen. Ma már sok tapasztalat által megerősödve, és egy csodálatos szervezettel a hátam mögött, képes vagyok ennek hangot adni. Valahol kötelességemnek is érzem, hogy ha eszköz van a kezemben, akkor lépjek.
Különösen a statisztikák ismeretében, amik szerint Magyarországon minden ötödik nő átélte már a bántalmazás valamilyen formáját és havonta négy nő halálát okozza a családon belüli erőszak. Ez azonban hamis adat. Nemcsak azért, mert az esetek nagy része sosem derül ki, hanem azért is, mert a lelki bántalmazásnak is lehetnek szervezetre gyakorolt nagyon is végzetes, akár halállal végződő hatásai, csak éppen nem a lelki bántalmazás szerepel a kórlapon, hanem valami más. Valami, ami következményként lép fel, és kialakulása összefüggésben lehet a hosszan elszenvedett lelki bántalmazással: például daganat, szívinfarktus, agyvérzés, májnagyobbodás.
Az erőszak bármely formáját elszenvedő nők elszigeteltek, kilátástalannak érzik magukat és félnek. Egy „hangos” rendezvényre valószínűleg el sem jönnének. Ezért nyúltam elsősorban a művészet eszközeihez, például egy olyan festőnő alkotásainak kiállításával, aki egykoron szintén bántalmazott volt, és a képei a máig hordozott traumák feldolgozását szolgálják. Vagy a színházhoz, az irodalomhoz, hisz egy ingyenes előadásra, felolvasóestre beülni nem rejt veszélyeket. Az alkotásokban megbúvó üzenetek oldottabban, más utakon jutnak el a lélekhez. Esetleg éppen a művészeti alkotások láttán ébred rá valaki áldozat létére, vagy tudatosul benne, hogy érintett lehet a szomszédasszony, egy kolléganő vagy épp a saját barátnője. Sőt! Talán maga a bántalmazó is szembesülhet tevékenységének következményeivel.
Bordó Krizantém a rendezvénysorozat elnevezése, miért? Hogy találtál a két kiállító művészre?
Egyszer szembejött velem Marik Anikó egyik festménye. A képen szereplő fiatal nő tekintetéből a művész lelke nézett vissza rám, és valami megfoghatatlan teher, amit hordozott. Felkerestem, és készítettem vele egy interjút. Így derült rá fény, hogy ismeretlenül is megéreztem a sorsát, hogy a képei a bántalmazás feldolgozásának eszközei. Számomra azért olyan átütő erejűek az ő festményei, mert az arra nem érzékenyek, csak egy fénykép szerűen megfestett szép arcot látnak. Az arcra hulló szőke hajtincs takarása alatt azonban kivillan az ütéstől pirosló arc, a kisírt szem, azaz a fájdalmas üzenet. Ilyen a „Bordó krizantém” alkotás is, amelynek címe is nagyon szimbolikus, hisz a krizantém az elmúlás virága, a bordó pedig egy erőteljes, élni akaró szín.
Nagy Katalin Matild grafikusművésznő pedig régi barátnőm. Számtalan alkalommal dolgoztunk már együtt, és nagyon hasonlóan gondolkozunk. Ahogy meséltem neki a tervemről, azonnal tudott kapcsolódni hozzám azokkal a fotóival, amelyekben az erőszak témáját dolgozta fel a KAMÉLEON Társulat közreműködésével. A képek elképesztő ereje miatt fontos tudni, hogy rajtuk a társulat tagjai, profi sminkben szerepelnek. Ők mindannyian valamely segítő szakmában dolgoznak, így Matild művészi látásmódjával és a saját érzelmi többletükkel pontosan meg tudták jeleníteni azoknak a szituációknak a lenyomatát, amelyek a családon belüli erőszak esetén megvalósulnak.
Sok a zavar még mindig a bántalmazás definiálását illetően is. Sokan még mindig csak a fizikai attrocitást gondolják bántalmazásnak. Te ezt hogy látod?
Nem csak a fizikai bántalmazással lehet tönkretenni egy másik ember életét, önbecsülését. A szavak, a mindennapi notórius cselekedetek is sebeznek és természetesen a bántalmazásnak ezerféle formája lehet, ami lebénítja az áldozatot. Nagy a zavar ezen a területen, hisz sok nő maga sincs tisztában milyen szituációban él. A szakemberek hétköznapi (láthatatlan) erőszaknak hívják.
Ezekben az estekben a bántalmazók (Róza Ráchel klinikai szakpszichológust idézem): „Olyan férfiak (vagy nők), akik megtagadják a másiktól a szükségleteiket és érzéseiket a velük fenntartott kapcsolatokban, legyen az bármilyen jellegű. Lezárják a lehetőséget a dolgok megvitatására, és csak arra összpontosítanak, hogy minden úgy legyen, ahogy ők akarják. Ez rejtett agresszió, erőszak vagy nevezzük hatalomgyakorlásnak is. Olyan régóta tart, hogy immunisak lettünk rá! Ez a nők (férfiak) elleni erőszaknak az a formája, amelyet még nem nevezünk annak. Láthatatlan abban a formában, hogy névtelenül épül be a mindennapjainkba, a hétköznapi együttéléseinkbe. „ „Azt találtam, hogy ezek a nők (és belőlük van több) félnek attól, hogy ha beszélni kezdenek, ha kifejezik a szükségleteiket, akkor elítélik, bántják, nem fogják meghallgatni, megérteni őket, és a beszéd csak tovább bonyolítja majd a helyzetüket. Ezért ők úgy döntöttek, hogy jobb „önzetlennek” maradni, nem szólni, és megőrizni a „békét”. „
Ezek a nők feladják vágyaikat, igényeiket és képtelenek lépni. Ha mégis elindulnak ezen az úton, és mesélnek, szinte mindig kétkedő hangokkal, értetlenséggel találják magukat szembe. Ezért az áldozat, aki amúgy is számos sebet hordoz, még kevésbé lesz képes felállni és kiszabadulni a csapdából.
Miért ennyire nehéz a szabadulás?
Fontos hangsúlyoznom, hogy én nem vagyok szakember, de sokat foglalkoztam ezzel a témával. Az ismereteim szerint például azért, mert ez egy észrevétlen játszma, amely két sérült ember között zajlik. A gyermekkorból hozott viselkedés és érzésminták, (az áldozatoknál, és a bántalmazóknál is sokszor tetten érhető a (nem csupán fizikai értelemben bántalmazó szülői háttér) azt tanították mindkét félnek, hogy ők nem elég jók, nem elég értékesek, ennél nem jogosultak többre. A bántalmazó nemcsak a párja, de önmaga ellensége is. Mindketten az ismert minta alapján választanak társat maguk mellé, és ezzel szolgálják a másikét. Furcsán hangozhat, de az áldozat képes szeretni a bántalmazóját, különösképp, mert az időről időre kedves vele. A szeretet és elismerés hiánya pedig olyan nagy benne, hogy ilyenkor mindig elhiszi, ezután jobb lesz. A fizikai bántalmazó nem egyszer bocsánatot is kér és fogadkozik, hogy többet nem tesz ilyet. Visszaédesgeti a szeretetre éhes áldozatát, és a játszma kezdődik elölről. Természetesen semmilyen bántalmazásnak nem lehet jogosultsága egy kapcsolatban, de jó, ha megértjük, kivel állunk szemben!
Az áldozat környezeti tényezői egyébként nagyban befolyásolják, mikor nyílik ki a szeme, és kezd el a zárt világából kitekintve más szemmel nézni a saját életére. Idővel felismeri azoknak a mondatoknak a romboló hatását, amelyektől mindig is szenvedett.
„Te nem vagy jó semmire!, Azt csinálod, amit én mondok! Megértetted?, Túl érzékeny vagy, az a bajod! Mit nyafogsz már megint!, Ha még egyszer hozzányúlsz, eltöröm a kezed!, Nekem te ne ugass!, Ha nem tetszik, mehetsz! Nyitva az ajtó!, Hol voltál? Öt perce itt kellene lenned? Kinek kelletted már megint magad?”
Az első lépés, hogy az áldozat belássa, bántalmazó kapcsolatban él. Ez sem egyszerű dolog, de már ennek a lépésnek az eléréséhez, a ráeszméléshez is segítséget tud nyújtani a rendezvénysorozatunk. Ha valaki ennél előrébb jár, és már a megoldást, a mankót keresi ahhoz a hosszú önismereti úthoz, amin elindult, akkor is támogatni tudjuk. Az Integrál Női Közösség – Nők Más Hangon olyan kiváló, a témában jártas szakembereket és női közösséget fog össze, amely sokféle módon támaszt nyújthat. Az a bizonyosság az áldozat számára, hogy nincs egyedül és számíthat másokra, megfizethetetlen a gyógyulás útján.
Többször említetted, hogy a rendezvénysorozat segítséget adhat. Kifejtenéd ezt kicsit bővebben?
Arról már meséltem, hogy Anikó festményei és Matild fotói milyen szuggesztívak. Egy ilyen kiállítás megtekintése elindíthat egy lelki folyamatot. Felhozhat, felszabadíthat a lélekből olyan eltemetett érzéseket, amelyekkel való szembenézés segíti a tisztánlátást. A KAMÉLEON Improvizációs Színház előadásán már túl vagyunk. A játszók, a közönség saját, bántalmazással kapcsolatos élményeit játszották el különböző technikákkal. Ez szinte terápiás jellegű együttlétet, együtt-érzést jelentett, amelynek apró mozzanatait mindenki hazavitte magával. Sokszor elég egy apró lökés, hogy egy folyamat elinduljon.
A Róza Rachel klinikai szakpszichológus által vezetett szakmai team olyan előadással készül, amely rámutat az áldozati személyiség jellemzőire, beszél az ezen helyzetek gyerekekre gyakorolt hatásáról, de mindenek felett megmutatja, hogy ahol fájdalom van, ott erőforrás is van. Tehát elmondja majd szakmai nyelven, hogy MINDIG VAN MEGOLDÁS, ha akarjuk! Megértésre találhatunk a tudásuk által.
Végül az irodalmi esten felolvasó hölgyek azáltal, hogy a lelkük legmélyét mutatják meg, olyan erőről tesznek tanúbizonyságot, ami példát mutat. Emellett egy személyes hangú beszélgetéshez alapozzák meg a hangulatot, amiben akkor, ott mindenki megélheti a közösség erejét. Segítségül, másféle lélekgyógyításra pedig egy férfi zeneterapeutát kértünk fel, aki érzékeny jelenlétével szintén azt erősíti, létezik másféle is!
Olyan ez az egész, mint egy megmerítkezés a saját, és a másik lelkében. Finomabb hangon beszél, és reményt ad! Én, mi ebben a módszerben hiszünk!
Ismertetnéd a rendezvénysorozat eseményeit pontosan?
A „Bordó krizantém” rendezvénysorozat 2021. november 12-től 29-ig tart.
Helyszín: Hegyvidéki Kulturális Szalon (Budapest, XII. kerület Törpe u. 2.)
Az eseménysorozat teljes ideje alatt láthatóak Marik Anikó – egykor bántalmazott festőnő feldolgozó alkotásai, valamint Nagy Katalin Matild grafikusművész fotói. A fotók célja, hogy elgondolkodtassanak és szembesítsenek a családon belüli erőszak leginkább nőket, gyerekeket érintő, különböző formáiról.
A november 12-i Kiállításmegnyitón a KAMÉLEON Társulat improvizációs színházi előadását nézhették meg esemény vendégei. A Nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján, november 25-én este 18 órától az Integrál Női Közösség három szakemberének – Róza Rachel klinikai szakpszichológus, Dr. Preisz Éva Eszter, pszichiáter, pszichoterapeuta, tréner, Hunyadi Krisztina egyetemi szakvezető, válási szakmediátor, család és gyermekvédelmi szakértő – egymást kiegészítő előadása tekinthető meg „Láthatatlan erőszak” címmel.
A november 25-i esemény 18 órától ÉLŐ – online követhető a Soroptimist Budapest CORVINUS Club Facebook oldalán.
November 26-án, pénteken 18.00 órától a Hegyvidék Kulturális Szalonban a “Kiszabadult szavak” kortárs, irodalmi felolvasó esten a Litera-Túra Művészeti Magazin azon alkotói olvassák fel verseiket, novelláikat, akik életük során találkoztak már az erőszak valamely formájával. Az írások súlyát a kötetlen beszélgetés és Villuth András zeneszerző, zeneterapeuta hangszeres előadása oldja.
Fotók: Nagy Katalin Matild
