A “mi bajod van? Semmi” – helyett beszéljünk őszintén az érzelmeinkről

Nem mindenki láthatott megfelelő párkapcsolati kommunikációs mintákat gyerekkorában. A legtöbben inkább azt figyelhették meg, ahogy egy fellépő feszült helyzetben egyik-másik fél dühödten és sértődötten kivonult a konfliktusból, esetleg még jól be is vágta maga után az ajtót.

Vagyis az érzelmek kontroll nélküli áradását, más esetben az érzelmek visszafogását (elfojtását) leshették el, és ez utóbbi mellé akár szóbeli muníciót is kaphattak megerősítésként. Ilyeneket például: „Egy okos nő tudja, mikor kell hallgatni.” Esetleg: „Ne hisztizz, a hiszti nem segít.” Vagy: Nem szól szám, nem fáj fejem.” E mellett belefuthatott valaki olyan helyzetekbe is gyerekként, amikor a szülők nem hitelesítették, lekicsinyelték érzéseit, vagy dühödten reagáltak arra:

„Ugyan már, most ilyen apróság miatt húztad fel magad?!”, máskor: „Most tényleg berezeltél, hiszen ez egy egészen kicsi kutya”, még súlyosabb esetben: „Nem érdekel a világfájdalmad, megcsinálod és kész.”

Két szélsőség között

Nagyon sokan olyan családban nőttek fel, ahol rossz mintákat láttak és a saját érzéseik mit sem számítottak a szülőknek, így nem csoda, ha nagyon sokan, nagyon sok nő a saját párkapcsolatában és akár más emberi kapcsolatokban, a munkahelyen se tudja felvállalni érzelmeit, hiszen nem tanulta meg azok egészséges közlésének módját. A két szélsőség között ingadozva hol heves kitörésekkel reagál, hol pedig sértett hallgatással, ahol arra vár (abban reménykedik), hogy párja vagy a vele szemben álló fél majd hosszú és türelmes munkával kicsalogatja belőle az aktuális érzelmeire vonatkozó információt.

Ez egyébként olykor be is válik, egy ideig ott toporog mellette a másik, néha teljesen kétségbeesve, hiszen azt megtapasztalhatta már, hogy túl sok oka lehet a megbántott némaságnak, – további információ nélkül esélytelen az arra való rálátás.  Pontosan ezért azokban a kapcsolatokban, ahol egyik vagy mindkét fél rossz kommunikációs mintákkal érkezett, ott nagy eséllyel rendszeresen megsebzik egymást a felek. Még rosszabb esetben valamelyik végletesen belefárad a másik éretlen kommunikációs játszmáiba. Nem akarja majd találgatni, megfejteni a másik elvonulását, elejtett fél mondatait nem bogozza naphosszat, elege lesz az egészből és továbbáll.

A helyzetet tovább súlyosbíthatja, hogy nem csak az a probléma, hogy valaki nem tud megfelelő módon beszélni és adott helyzetben feltárni érzelmeit, de fel sem ismeri azokat. Nagyon nehezen különbözteti meg az érzelmeket, nem tudja definiálni pontosan mit is érez.

Természetesen azt felismeri, hogy adott helyzetben boldog vagy szomorú, de az árnyalások már nehézséget okozhatnak számára. Hiszen egy -egy helyzetben egyáltalán nem mindegy, hogy csalódott, haragos vagy veszteséget él e át, ahogy az se mindegy, hogy a harag az kinek szól: önmagára haragszik, a másikra vagy magára a helyzetre. Pedig a lényeg az árnyalatokban van, valamint abban, hogy egy-egy negatív érzelem az milyen tónusú érezelem. Hiszen lehet a harag jéghideg düh is, számító harag ( a büntetés része) és olyan harag, ahol felfutott egy érzelem hirtelen, de a mögött meleg, mélységes szeretet van, elfogadás és segítő szándék.

Természetesen az érzelmek felismerése, felvállalása és az őszinte kommunikáció lehet ijesztő, hiszen akkor ki kell mondani dolgokat, szembe kell nézni tévedésekkel, hibákkal, akár zsákutcával is, de minden jobb a fagyos-ködöd hallgatásnál és a kontroll nélküli/akár megfélemlítő kirohanásoknál.

Párkapcsolati ajándék lehet egymás felé

Februárban a szerelmesek napját ünneplik sokan, rengeteg plüsszív cserél gazdát, virágcsokrok is kerülnek a vázákba. Olyan kapcsolatokban is, ahol az érzelmekről való párbeszéd, az érzelmek nyílt felvállalása, azok ütköztetése éretlen és fejlesztést igényel.

A legnagyobb ajándék szerintünk így az, ha a párban élő felek képesek szembenézni ezzel, felismerni, ha ezen a területen hiányosságokat élnek át vagy rosszul működnek és közösen megélhető párkapcsolati boldogság érdekében (is) ennek fejlesztésére törekednek. Mert az nem egy napra szóló meglepetést hozhat, hanem stabilan működő, biztonságos kapcsolatot, amelyben magas szintű az érzelmi kommunikáció.

Türelem és támogatás

Nem kell megijedni, ha az alapoknál kell kezdeni, mert már az kapcsolatot gyógyító lehet, ha valaki tényleg felismeri, hogy gondja van az érzelmek kifejezésével, hiszen ettől kezdve tudatosabbá válik az azokkal való bánásmód. És akkor már lehet segítséget kérni szakembertől, vagy kérni párja türelmét egy-egy helyzetben. Óriási változás már az is, amikor éppen erről a hiányosságról mer felvállalni párbeszédet, ahol akár akadozva, meg-megtorpanva, a szavakat keresve, de elindulhat egy egymást támogató kommunikáció.

Mi segíthet?

  • Közös filmnézés: segíthetnek az érzelmek sorát felvonultató filmek, drámák, amelyek után a szereplők érzései mentén lehet érzelmekről beszélni. Pontosítani saját érzéseket és a másik érzéseit. Kiderülhet például, hogy egy-egy szereplő érzelmi reakcióját is másként címkézi egyik vagy a másik fél, és teljesen más ívű, színezetű érzelmeket is hívott elő. Ezek a feltárt és őszintén bevállalt eltérések már nagyon jó alapja lehet a párbeszédnek.
  • Konfliktushelyzetben az érzelmek leválasztása a megoldás kereséséről – meg kell tanulni időben lehiggadni (akár egy-két perc időt kérni) és visszatérni a problémához.  (üvöltés és/vagy elvonulás helyett)
  • Társasjáték – ma már sok, kifejezetten az érzelmi intelligenciát fejlesztő, az érzelmekről való kommunikációt segítő társasjáték kapható. Érdemes körülnézni és bevállalni, és egy-egy este lenémított telefonok mellett játszani egy jót.
  • Súlyosabb helyzetben érdemes felkeresni egy szakembert, aki valóban az alapoknál kezdve segítheti ezt a törekvést.
Share
2 kedvelés
Előző bejegyzés: A takarékosság női szempontjai – pénzügyi újratervezés 2021-benKövetkező bejegyzés: 12 TIPP a sikeres életmódváltáshoz

Kapcsolódó bejegyzések

Iratkozz fel hírlevelünkre
Legfrissebb
Facebook