Mondjam, hogy ugyanazt, mint nappal? Hogy mozdulatlanul őrzik a templom ünnepélyes csendjét? Oh, unalmas valóság! Igaza van a mesében a takarító néninek, amikor a királysírt őrző kutya orrán végighúzza a portörlőt, mondván: „Tisztára, mintha élne!” (És akkor tüsszent egy nagyot Bodza kutya.)
Ha nem törődtem a Mátyás templom állataival, majd most fogok! Bár jól ismerjük a játszóterezés bájait és bajait, a nyáron mindig új és távolabbi tér kell nekünk. Szerintem az egyik legjobb a Mátyás király játszótér a Várban. Milyen hangulatos lenne itt elolvasni Berg Judit új mesekönyvét! Ha közben kakaós csigát majszolnánk, mint a főhős Emma és „véletlenül” leejtenénk egy darabkát, azt hihetnénk, hogy az odareppenő galamb pont a mesebeli Puffancs. És még azt is elfelejtenénk, hogy utáljuk a városi dagadt galambokat.
A várbeli szokásos unszolások – „szálljunk fel a siklóra, menjünk le a labirintusba, siessünk a játszóra” – kiegészülnek egy újjal, miszerint „nézzük meg a Mátyás templom állatait!”. Találjuk meg a baglyot, a királyi pár lábánál heverő oroszlánt és kutyát, bárányt, csigát, pillangót! A biztonsági őrök már bizonyára megedződtek a turistákon, amúgy meg a templom plébánosa kereste meg az írónőt azzal az ötlettel, hogy írjon egy mesét a Budavári Nagyboldogasszony Templomról.
És milyen jó, hogy nem királyi esküvőkről, hanem állatokról írt, melyek kőbe, fába, festékbe dermedve várják, hogy beüssön a mennykő.
Vagyis egyáltalán nem várják, de az Istennyila akkor is beüt. Akkor a holló csőréből kiesik a gyűrű és el is gurul – de nem azért, hogy csak úgy megkerüljön! Egy nagyon Berg Juditos holló-varjú ellentét is felsejlik a gonosz Vetési Csőrenaggyal. De ezúttal a mese terjedelme nem teszi lehetővé a Rumini léptékű kibontakozást. Az írónő mindössze egy hetet ad az állatoknak, hogy megtalálják a gyűrűt. Ha nem kerül meg, a szobor állatok örökre valódivá válnak és akkor ugye egy részük mehet a levesbe… állatkertbe, vágóhídra, állatmenhelyre.
A rövidre szabott mesét az én kisiskolásaim pár nap alatt felemésztették. Berg Judit ebből a jó témából kiszabhatott volna egy nagyobb ívű, kidolgozottabb ifjúsági regényt is. Ha hiányérzetünk van, megnyugodhatunk, mert az írónő tervez egy hosszabb regényt is nagyobbaknak ugyanebben a témában. A könyv bemutatóján − melyre stílusosan a Mátyás templom egyik termében került sor június elején – az is kiderült, hogy Berg Judit a mesekönyv megírása előtt felfedezhette a templomot a pincétől a padlásig. Bizonyára ennek is és Nagy Kincső rajzainak is köszönhető, hogy a mese hangulata és az állatok léte is hihetővé válik az olvasó számára.
A klasszikus állatmese ősi mesetípus, mely az óvodás kor elején a legideálisabb fajtája a meséknek. Berg Judit meséje inkább állatos mese, hiszen emberek is vannak, de az ő meséjére is igaz, hogy az állatok emberi tulajdonságok megtestesítői: Bodza kutya a hűséget, a köveket is megmozgató barátságot testesíti meg, a galambok és a verebek a felületességet és a csapongást, a varjak a nagyravágyást és a sötét vágyakat képviselik. Az én kedvencem a Béla-torony tetejéről lezuhanó kedves kis zöld kakas, akit a többiek lopással és csalással vádolnak. A kakas a hagyomány szerint óv a gonosz erőktől, villámcsapástól, kincset őrző állat, aki időnként maga is áldozattá válik, de az újjászületést is jelképezi. Ugye, sejtitek, hogy Tőle nagy dolgokat lehet várni a mesében? A kakas ma is ott van a templomban − de őt ne a magasban keressétek!
Evarek
felhasznált oldal:
http://muvelodes.net/enciklopedia/kos-karoly-es-a-kakasos-templom
gorgó http://travelo.hu/kozel/2015/
kakaska http://www.panoramio.com/
borító https://www.mai-konyv.hu/berg-