Egy igazi nő már télen megtervezi a következő évad veteményeskertjét, természetesen szigorúan ügyelve a növénytársításokra. Egy igazi nő már tél végén átnézi a kerti szerszámokat. Egy igazi nő már februárban a gazdaboltokat kutatja fel korai magvakért. Ha még igazibb, a neten vadász valódi őshonos facsemetéket és a génbankból rendel vetőmagot.
A kevésbé igazi nő az első rügyfakadás és madárcsicsergés után kap észbe, hogy hohó, itt a tavasz, valamit kellene kezdeni a kerttel. Van egy jó hírem, még ilyenkor se késő.
Összeszedtem az „igazi nő” legsürgetőbb feladatait, amiket, ha kora tavasszal elvégez, már nem fog a kertje úgy kinézni, mint egy dzsungel, lesz némi saját zöldsége, és a munka végeztével még kedve is lesz kiülni oda pihenni.
- Átnézi a vetési rendet, megtervezi, milyen fajtából mennyit szeretne termeszteni, és ha ügyes, készít is hozzá egy szép kis rajzot.
- Kijelöli az ágyások helyét, aztán átadja a terepet a párjának.
- A kert felásása akár kézzel, akár géppel nem igazán a női kéznek való. Szerintem így jó a rend: a férfi előkészíti a talajt, a nő meg beveti. Ez a művelet különösen szűz talaj feltörésekor igazán „élvezetes”, amikor gyökereket kell átdöfni, évtizedes gyomok maradványait eltüntetni. De megéri; a zöldségeink meg fogják köszönni a munkálkodást.
- A megfelelő talaj előkészítéshez a trágyázás is hozzátartozik, természetesen szerves- és nem műtrágyával. Aki ősszel letakarta az ágyások helyét szalmával, avarral, az mostanra kiváló minőségű termőföldnek örvendhet.
- A férfi átvizsgálja az eszközöket, és megjavítja, amit szükséges; ha pedig valami tönkrement, azt pótolja. A használt régi szerszám a netről sokszor jóval jobb, mint az új, bolti, silányabb minőségű.
- Szintén férfimunka a gyümölcsfák vastagabb ágainak metszése ágvágóval. A profibbak oltással és szemzéssel is próbálkozhatnak. (Ennek ideje a hagyomány szerint március 25., Gyümölcsoltó Boldogasszony napja).
- Eközben a nő megmetszi a sövényeket, átfésülheti a bokrokat (mondjuk egy vasvillával), és kiszedegetheti az elszáradt ágakat. A cserjesort az elhalt növények kiszedésével meg lehet ritkítani, hogy az élő növények jobban fejlődhessenek.
- Felgereblyézi a földet, az elszáradt, őszről ott maradt gallyakat, füveket, avart összeszedve.
- Mindezeket ne (NE!!!) égesse el senki! Káros ez a bevett szokás, súlyosan mérgezőek az ilyenkor felszabaduló gázok. Pedig sajnos ilyenkor kora tavasszal szinte mindenhol füstölnek a kertekben. A nagyobb ágak gyújtósnak kiválóan felhasználhatók. Aki nem fával tüzel, ajánlja fel egy rászorulónak, nagy örömet fog vele szerezni. Az egyéb kerti hulladéknak, avarnak pedig a komposztálást ajánlom. Még a legkisebb kertben is van egy-két négyzetméternyi hely, ahol elfér egy komposztáló. A korhadt végtermékkel aztán a talajt trágyázhatjuk.
- Márciusban a következő magok szeretnek a földbe kerülni: Hagyma, lehet dughagyma vagy vetőmag is, méghozzá vörös, lila, új- és póré. Retek, aminek előtagja, a „hónapos” jelzi, hogy ha minden jól megy, akkor már áprilisban húzhatjuk ki a földből az első növényeket. Borsó, aminél arra figyeljünk, hogy mivel egy tőről viszonylag kevés termés szedhető, nagy helyet tervezzünk neki. Saláta (fejes vagy jég – nálunk ez a nagy kedvenc), és spenót.
- Ha melegebb helyen lakik az ember, már ilyenkor elvetheti a fehérrépát és a sárgarépát (Mi itt a Börzsönyben ezekkel várunk áprilisig.).
- Elvégzi a tavasz végén – nyár elején kiültetendő növények palántázását, ha van megfelelő helye a sok kis doboz, cserép, egyéb tárolásához, mondjuk egy télikert. Akkor lesz majd szép a paradicsom, a paprika vagy az uborka, ha már most előkészíti a magocskákat.
- A „meleghozók” után kiköltözteti a családot a teraszra. Előveszi a kerti bútorokat, a napernyőt. Beüzemeli a kinti sparheltet és a sütőkemencét. Fellógatja az ágakra a függőágyat, hintákat, kötéllétrákat, egyebeket. Előkerülnek a sufniból a kerti játékok, kerékpárok, homokozó-lapát, és társai.
Így lesz a kert szép is, finomakat termő is, és pihentető, kikapcsolódást nyújtó is.
Szerző: Réka

