Egy anya a várandósság hosszú ideje alatt felkészül a baba születésére. Testében hordozza, érzi a mozgásait, fokozatosan felkészül az új szerepére. De mi a helyzet az apákkal? A férjem, amikor gratuláltak neki a született gyermekünkhöz, mindig viccesen megjegyezte, hogy köszöni, rengeteg kemény munkája van benne.
Manapság már a gyermekvállalás minden lépcsőfokának részévé válhat a kispapa, ha szeretne. A várandósság alatt be lehet vonni a terhesgondozás kísérésébe, lehet együtt nézni az ultrahang képernyőjét, ahol a homályos foltokból próbálják meg kivenni a fejlődő kis élet körvonalait. Félidőtől pedig már az apa is érezheti kívülről a csöppség mozgásait.
A szülés pillanata új dimenziót nyit egy pár életében, szorosabbra fűzve a szülők kapcsolatát. Számomra természetes volt, hogy megosszam ezt az élményt azzal, akit a legjobban szeretek, így elősegítve az apai érzések kibontakozását. De azt is megértem, hogy az apás szülés nem való mindenkinek. Van olyan apuka, akit a párja meg akar kímélni attól, hogy ilyen fájdalmak közt lássa, olyan is van, aki a vért nem bírja, és végül van, aki nem akarja látni „ahogy leég a kedvenc kocsmája”, hogy a Bridget Jones-ból idézzek.
Teljesen természetes, hogy a legkeményebb apának is könny szökik a szemébe, amikor először látja meg csöpp utódját, nevének továbbvivőjét, a „trónörököst”. A mély érzelmi kötődés általában hónapok vagy még hosszabb idő alatt alakul ki, ami érthető, hiszen az apuka 9 hónapig kívülállóként figyeli meg az anya és a fejlődő baba kapcsolatát.
A szülést követő tejfakasztó buli kihagyhatatlan ünnepi alkalom egy friss apukának. A bulit a szülést követően, még az újszülött kórházban tartózkodása alatt szokás megtartani. Az ivászat apropója az anyuka tejtermelésének beindítása, amely a babona szerint egyenesen arányos az elfogyasztott alkohol mennyiségével. Nálunk ez az ünnep véresen komolyan lett véve, a férjem ismerősei jobban várták az összeröffenést, mint a kisbabánk megszületését. Az első gyereknél például mindhárom éjszaka folyt a dorbézolás, mikor a kórházban voltam, de meg is lett az eredménye: a fiamat két éves koráig tudtam szoptatni.
Az első hat hétben nem árt kímélni a friss anyukát, célszerű, ha a házimunkákat apa átvállalja. Nálunk szerencsére a főzést megoldotta a család és a barátok, de a mosogatás, a tálalás, és a másodiknál a nagyobb gyerekkel való foglalkozás mind apára maradt.
Az friss anyuka érzelmi támogatása is embert próbáló feladat egy szintén friss apukának. Állapotosan én például rettentő érzékeny és sírós lettem, egy meghatóbb TV reklámon képes voltam könnyeket hullajtani. Olyan dolgokon akadtam ki, és drámáztam, amik amúgy meg sem kottyantak volna. A szülést követően pedig a kialvatlanság, és az új feladatok súlya miatt váltam fokozottan ingerlékennyé. Ilyenkor a férjem abszolút nem értette, mi a probléma és legtöbbször nem tudta kezelni az érzelmi hullámzásaimat. Érthető, hiszen a hormonok az anyára hatnak, az ő hangulatát és nézőpontját változtatják meg. A leendő apukákat viszont továbbra is ugyanazok a független ingerek érik napközben, így nem feltétlen vannak minden pillanatban az anyai hormonok, érzelmek, aggodalmak, izgalmak hatásainak tudatában. Az apa részéről a legjobb, ha sok elnézéssel, gyengédséggel, türelemmel és empátiával fordul ebben az időszakban megtépázott idegrendszerű párja felé.
És miben jobbak az apák? A találékonyságban, mivel az agyuk problémamegoldásra van berendezkedve. Ha nálunk sírt valamelyik gyerek, akkor a férjemnek mindig volt két-három tanácsa, hogy mit kéne vele csinálni, például belerakni a babahintába vagy a hordozóba, cumit tenni a szájába. És valóban, ezek az esetek nagy többségében bejöttek…
A jó hír, hogy a baba hamar növekszik, és egyre inkább szüksége lesz mindkét szülő jelenlétére. Hamar hasznát veszi majd ő is Apa tanácsainak.
Tündéranyu
