Fele-ség

Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.”
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad,.
“Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad,
Weöres Sándor Tíz lépcső…..

Kérgünkön, álcánkon belül takargatott belső tengerhez hajóra kell szállnunk, átgázolni a rothadó mocsáron, lelkünk pucér valóságához le kell dobnunk a cicomát, díszeket, ránk akasztott súlyokat. Nagy utazást kell tennünk. Félek, pedig itt az idő. A házassággal, az anyasággal, bármilyen gyönyörű is, nem ér révbe az ember lyánya. Szeretnék csak a felszínen maradni, a fősodorral sodródni, semmibe mélyebben bele nem gondolni, pedig máshogy nem fog menni, meg kell küzdeni, az utat meg kell járni, vezekelve, sírva, megtisztulva, a lélek bugyrain, a poklok poklán keresztül. Mindenki eléri azt a kort Dante szerint is, ”az emberélet útjának felén,….amikor az igaz utat nem lelém”, amikor tovább kell gondolkodnia magáról, a világról, Isten létéről, a követendő útról, a jóról, és a rosszról, ami benne is rejtőzik. Ebből a szempontból mindegy, hogy férfiak, az ész, a matéria, az anyag, a jang vagyunk, vagy az érzelem, a forma, az alak, a jing: pokoljárásunkat mindannyiunknak egyedül kell végigjárnunk…a teljesség felé.

Egy idő után azonban vannak már útmutatók a térképen, felismerjük tulajdonságainkat, a bennünk rejlő jót és rosszat, a határainkat, korlátainkat, félelmeinket és persze a szükségleteinket. Önmagam megismerése elsődleges lépés a pillanatokban rejlő boldogság felé. Ha nem ismerem az állandóan változó és változékony énemet, nem tudom magam boldoggá tenni, hanem arra vágyom, hogy a másik tegyen boldoggá. A másik felem. Csapdába esve állandó bűnbakként okolom a másik felemet a nemelégjóért. Pedig minden, akár jó vagy rossz történik velem, az belőlem is fakad, az én hozzáállásomból, az én kommunikációmból, a tetteimből, mulasztásaimból, hallgatásaimból, mártírkodásomból, elvárásaimból, döntéseimből. Elvárások, igen, a ki nem mondott, másiknak-tudnia-kellene elvárások. Minden kapcsolatban, minden játszmában kattognak az ember fejében feltevések a másik dolgáról, bár lehet, hogy ez már az érzelmi, racionalitást kevésbé támogató női agyam szüleménye. Társamat, családomat csak úgy szerethetem, ha szeretem magamat,a magam fele-felét, az egészemet,  Briget Jones-osan mondva: magamat “úgy ahogy vagyok”, minden rétegemmel együtt. (Egy filmben láttam tinikoromban, a jelentere mai is élénken emlékszem: fiatal fiúnak mesél egy idősebb férfi az emberi lélekről, az emberek benső valójáról. Kezébe vesz egy hagymát, aminek lehántja a héját, alatta egy réteg, ami alatt rétegek sokasága rejlik. Minden réteg hozzátesz valamit az egészhez, de lehámozható. Lerántja az egyik után a másikat…és .. és a végén nem marad semmi… Vagy talán egy csíra a lélekhagyma végén.)

A Lakomában Platón szerint az emberek a világ születésekor még gömbszerű lények voltak, egy egységet alkottak. Az istenek  azonban megharagudtak rájuk, és kettévágták e gömbszerű létezést, szétválasztották  őket egymástól. Azóta bolyongunk a másik, elválasztott felünket keresve. Ebből az alapgondolatból kiindulva, az én női logikám az egységet mutatja kiindulópontnak. Az emberek, akár férfiak, akár nők, az egységet mint egyféleséget, azonosságot, hasonlóságot, vagy kiegészítő féleséget, fele-séget kutatják a másik bolyongóban. A felek újból egészek akarnak lenni, újból teljességben élni.  A nagy kutakodásban, amikor még  több kontinenst is bebarangolunk, hogy rátaláljunk a hozzánk illeszkedő félre,  hajlamosak vagyunk – magamat is beleértve – megfeledkezni arról, hogy először saját magunk rejtett zugait kellene feltérképeznünk. Testünk, lelkünk, pszichénk, gyengeségeink, erősségeink, vágyaink, szükségleteink, tulajdonságaink térképén fiatalon, kezdőként nehéz megtalálni az igazsághoz, önmagunkhoz vezető utat. Térképünk folyamatosan változik, viharok, nap, eső, szél, hideg, meleg hatására. “Legény legyen a talpán”, aki ebben a melegházhatás okozta természeti katasztrófák sújtotta életben folytonosan tisztában van magával.

Ha a férjemnek tenném fel a két nem különbözőségére irányuló fenti kérdéseket, csak nevetve legyintene, nem is értené. Az “ellentét”, a másság számára nyilvánvaló, minek megkérdezni. Kedvelt mondását, melyet olyan fogadásokra használ, amiben egyértelműen ő lenne a győztes, viccesen kiböki:  „Úriember biztosra nem fogad”- vitát kerülendő hárítással. Ténykérdés, amit válaszadásra sem méltat a patriarchális társadalom egy férfitagja. Sem filozófus, sem férfi nem lévén, személyes történetek elmesélésébe akartam kezdeni, melyek megmutatják, milyen nevetséges szituációkat teremthet, amikor egyazon dologról a férjemmel homlokegyenest mást gondolunk. Elvetettem az ötletet, mert rájöttem, hogy bármennyire érdekesek is számomra a férfiak és nők közötti differenciák, a hasonlóság egy fajtája sokkal mélyebben érint.

Gondolkodóba ejtett ez a vers, melyben egy férfi férfi szemmel látja, láttatja a nemek körülrajzolható, általánosítható kontúrjait. Azonban a Weöres Sándor költeményében megjelenő női és férfiúi princípium csak egy, a lelkemnek tetsző megfogalmazása a nemi különbözőségeknek. Vajon Mi, Nők hogyan látjuk saját magunkat, és a férfiakat, mennyire más egy nő, mint egy férfi gondolkodásában, a tetteiben, az érzelmi intelligenciájában, logikájában? Élesen elhatárolható-e a két nem világlátása közötti válaszvonal? A különbségeket összegyűjteni  egyetlen esszében lehetetlen, azonban hiszem, hogy ez a blog egy jó kezdeményezés, arra, hogy szemléltesse azt az ezer árnyalatnyi eltérést, amit nap mint nap érzékelünk az együttélés során, apákban, fiúkban, férfiakban, szerelmünkben, férjekben, fiakban….  Továbbá e nők tollából megszülető írások, esszék, bejegyzések rámutathatnak a nemekben és a női nemben rejtőző sokféleségben a hasonlóságokra, egyezésekre is.

Weöres Sándor (1913-1989) Rongyszőnyeg

ha nők szeméből rá élet sugárzik.

s csak akkor él vagy tán csak élni látszik,

alkot s rombol, de igazán nem él
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
és névvel illeti a végtelent.
mert hol egység van, részeket teremt,
mindég a semmiségen át üget,
Hiába száll be földet és eget,
címkék között jár, mint egy patikában.
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
a világot dolgokká széthabarja
A férfi akár bölcs, vagy csizmavarga

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
a férfié: minderről egy csomó
úgy, amint két-kézzel megfoghatod,
A nőé: mind, mely élő és halott,

A férfi: nagyképű kísértet.
A nő: tetőtől talpig élet.

Férfi és Nő

Share
0 kedvelés
Előző bejegyzés: „Pom Pom” lányok, avagy egy blog prológusaKövetkező bejegyzés: A nagy bébiszitter kérdés: legyen, vagy ne legyen?

Kapcsolódó bejegyzések

Iratkozz fel hírlevelünkre
Legfrissebb
Facebook