A tanévkezdés okán érdemes eltöprengeni azon, hogy vajon mi képesek lennénk még arra, amire a gyerekeink? Mennyire vagyunk készek a tanulásra, és vajon mennyire friss az agyunk?
Tapasztalat, hogy az intenzív tanulás, a diákévek után viszonylag gyorsan képesek vagyunk eltunyulni szellemileg és ezen nem segít a naponta több órán át tartó netes szörfölés, sőt! Minél több időt töltünk a különböző online felületeken, minél többet barangolunk céltalanul csak úgy egyik oldalról a másikra, annál gyorsabban tompul az agy. Minél több felületes és valójában érdektelen információt engedünk be tudattalanul, annál korábban fáradunk szellemileg, annál nagyobb a zsúfoltság, annál nehezebben tesz rendet az elme.
De mi segíthet frissen tartani az agyunkat?
A zene, a sport és az olvasás. A KÖNYVEK olvasása mindenképp, de most listázunk néhány játékos gyakorlatot, amit nőként talán különösen izgalmas alkalmazni a mindennapokban.
1. Felejtsük el a GPS -t!
Bizony a térképolvasás, a papíralapú térkép böngészése és a tudatos navigáció gyakorlása kifejezetten jót tesz az agynak. Időről időre induljunk útnak, fedezzük fel új helyeket – jussunk el A pontból B pontba úgy, hogy térkép segítségével találunk oda. Ha mindezt nem autóval, hanem gyalog vagy kerékpárral valósítjuk meg, akkor az agytornát még hatékonyabbá varázsolhatjuk a mozgás segítségével.
2. Használjuk az ügyetlenebb kezünket!
Nem biztos, hogy pont a balkezünk a gyengébb, lehet az a jobb is, ám a lényeg, hogy egy óráig (de akár hosszabb ideig) tudatosan tevékenykedjünk a gyengébb kezünkkel. Például gépelésnél csak azt használjuk, esetleg azzal együnk, szeleteljünk a konyhában, pakoljunk ki a mosogatógépből vagy lábkörmeink lakkozásánál csak azt vessük be. Vagy éppen írjunk a gyengébb kezünkkel egy oldalt.
3. Apropó kézírás!
Bizony a kézírás kifejezeten jót tesz az agymunkának, a gyengébb kézzel való írás extra edzés, de a sima kézírás is visszaállítja az agy üdeségét. Ahogy sokan esküsznek az olvasásra, éppúgy alkalmas az elme újra „bootolására” a kézzel írt szöveg. Fokozhatjuk az intenzitást, ha idegen nyelvű szöveget írunk le, esetleg régi, klasszikus szöveget másolunk át egyik lapról a másikra.
4. Memorizáljunk sokat!
Divat szidni az iskolákban még ma is alkalmazott verstanulást – sokan ódivatúnak és feleslegesnek tartják. Pedig a verstanulás – különösen, ha nehezen értelmezhető, nem a mindennapi környezetben alkalmazott szövegről van szó – szinte felpörgeti, megdolgoztatja az agyunkat.
5. Tanuljunk idegen nyelveket!
Ahogy a versek memorizálása, az idegen nyelvekkel való ismerkedés – különösen a szótanulás ugyanezzel a hatással bír. Tanuljunk meg naponta 3 idegen szót – kezdjük ezzel a reggelt és estig gyakoroljuk, mondogassuk hangosan.
6. Fordítsuk fel a világot!
Olvassunk 10 oldalt jobbról balra haladva az oldalon, a sorokban, vagy fordítsuk fejtetőre a könyvet és próbáljuk úgy elolvasni a szöveget. Még jobb, ha mindezt hangosan tesszük meg. Eleinte nem áll rá a szemünk, de megdöbbentő gyorsasággal alkalmazkodik az agy az új helyzethez. Éppilyen élvezetes és frissen tartó gyakorlat, ha olyan szöveget olvasunk fel, amiben csak magánhangzók vagy mássalhangzók vannak, esetleg összekevertük előtte a betűket és a kevert betűhalmazból kell kihámozni az értelmes szavakat, mondanivalót.
7. Tolassunk!
Nem, nem csak a járművel való tolatásra gondolunk (bár tolató kamera nélkül ez több szempontból is hasznos gyakorlat), inkább arra szeretnénk lelkesíteni, hogy az otthon biztonságos falai között fordítsunk hátat a mindenkori célpontnak és mondjuk, egy órán keresztül ebben a hátraarcban közlekedjünk. Legyünk nagyon tudatosak és persze óvatosak ebben a hátraarcos gyakorlatban.
8. Rendezzük át a teret!
Akár a saját otthonunkat, akár mások otthonát, vagy külső teret, parkokat is átrendezhetünk gondolatban – minimum három variáció szerint. Játsszunk a bútorokkal, a berendezéssel, számolgassunk, próbáljuk felmérni (agyban) minek hol lenne a legjobb helye, állapítsuk meg, elférnek-e az új koncepció szerint a berendezési vagy a tereptárgyak. Amellett, hogy munkára bírja az agyat, izgalmas, új játékba feledkezhetünk bele.
10. Kendőzzük el a világot!
Hetente egyszer egy órára kössük be a szemünket (ezt csakis otthon, biztonságos körülmények között tegyük meg) és jöjjünk-menjünk, és közben merjünk „vakon” csak az emlékeinkre, a tapintásra, a hangokra hagyatkozni. Nem csak fantasztikus memória-elme gyakorlat, de élesíti érzékszerveinket és empátiánkat is látássérüléssel élő embertársaink felé.
Számos egyéb gyakorlat áll még a rendelkezésünkre – valójában csak a saját fantáziánk szab ennek határt, de ahogy látható, a gyakorlatok nagy része kibillenti az elmét a megszokott rutinból, másjellegű munkára készteti, nem engedi a tespedést. Tapasztalni fogjuk, hogy az ilyen gyakorlatok mellett/után nem kívánja az agyunk az online, felületes ingereket. Több idő marad a „valódi” világ felfedezésére és a tanulásra is, ha felfrissült elmével újra iskolapadba ülnénk.
