Eltelt két hét az új évből, szép lassan a helyére zökkennek a dolgok mindenki életében. Az újévi fogadalmaknál meg talán már körvonalazódik, hogy nem igazán életképesek.
Nincs ezzel semmi baj, kár lenne kudarcként értelmezni, még inkább kár lenne kudarcnak érezni, hogy az eltelt másfél-két hétben mégse váltottuk meg a saját életünket. Továbbra is (fehér) kenyéren és cukron élünk a legszívesebben, és nem fogytunk egy dekát se, pedig milyen szépen megfogadtuk, hogy ezúttal másképp lesz.
Az újévi fogadalmakról azonban köztudott, hogy alapvetően kudarcra vannak ítélve, így akár legyinthetnénk is azokra. Ám a számunkra szükséges és optimális változtatás szándékáról ne tegyünk le ilyen könnyedén, akkor se, ha perpillanat jólesik a visszakozás.
Miért annyira életképtelenek az újévkor tett fogadkozások?
Nem azért, mert alapvetően gyengék vagyunk vagy a kitartás szívóssága hiányzik a magunknak tett ígéretekből. Az igazság az, hogy a legtöbbször a fogadalom kimondása pillanatában se gondoljuk azt valódinak. A lendület és a vágy fogalmazza meg adott helyzetben az ígéretet úgy, hogy azt még nem érleltük kész elhatározássá magunkban. Márpedig a valódi változáshoz valódi szándék, és érett elhatározás szükséges.
A szándék mögé pedig pontosan és tisztán felállított tervek. Ha a szándék az életmódunkkal kapcsolatos, akkor részletes és alapos, pontokba szedett forgatókönyv szükséges, amely nem csak kitűzi a célt, és tudatossággal támasztja alá annak létjogosultságát, de pontról pontra fel is vázolja az azzal kapcsolatos feladatokat.
A legtöbb újévi elhatározás mögött azonban nincs magabiztos tudatosság, és ha a lendület bele is sodor minket az első két-három hétben némi próbálkozásba, igazából azt se tudjuk, hol álljunk bele hatékonyan a dologba. Nem készülünk fel rá alaposan. Ha az életmódváltó példánál maradunk, akkor sokszor már az ahhoz szükséges alapanyagok beszerzésénél elmehet a kedvünk. Esetleg nem számítottunk a jelentkező költségekre, vagy a divatos és működőképes alapanyagok beszerzési helye komfortzónánkon kívül esik. Még sincs kedvünk egy órát utazni valamilyen szükségesnek tűnő, friss zöldért, vagy átállni online rendelésre, mert annak átvétele meg plusz logisztikát igényel. Néhány kínos, erőtlen próba után marad minden a régiben, egy újabb kudarcélménnyel több kerül csak a tarisznyánkba. Tovább lépünk, mert majd jövőre megpróbáljuk újra.
A jó hír azonban az, hogy a valódi változtatás igénye nincs naptárhoz kötve, nem igényel különleges dátumot, valójában nem közösségi ünnepnapok határozzák meg annak kezdőpontját.
Dönthetünk úgy ma, vagy holnap, vagy bármely napon, hogy változtatni fogunk egy-egy rossz, vagy káros szokásunkon, és akkor a mi életünkben, személyes sorsunkban az egy különleges erővel teli nap lehet. Ami természetesen nem egy nap, hanem egy tudatos döntés diktálta folyamat origója.
Mondjuk ki akár ma, hogy változtatunk valamin, ha annak szükségét már régóta érezzük. De mielőtt kimondjuk, gondoljuk végig részletesen és alaposan az alábbi dolgokat és válaszoljuk meg önmagunknak az alábbi kérdéseket:
- Miért van arra a változtatásra szükségünk? Mi a legfontosabb célunk azzal kapcsolatban?
- Biztos, hogy jó sorrendet állítottunk fel, ha több változtatást is elindítunk?
- Melyik a legfontosabb változtatás, amelyhez tűzön-vízen át ragaszkodni fogunk?
- Melyiket engedjük el, ha egyszerre mégsem működnek a dolgok?
- Milyen hatással lesznek a változtatások saját vagy a családunk életére rövid és hosszútávon egyaránt?
- A komfortzónánkon mennyire esnek kívül az azzal kapcsolatos feladatokat?
- Rendelkezünk-e a változtatáshoz esetleg szükséges anyagi forrásokkal?
- Ha nem rendelkezünk, hogyan tudjuk a rendelkezésünkre álló forrásokat úgy átcsoportosítani, hogy megvalósítsuk terveinket?
- Mennyi időt kell szánnunk a megvalósításra? Honnan vesszük el azt az időt?
- Támogatni fogja a család a változtatás szándékát?
- Ha nem, milyen módon tudjuk mégis véghezvinni szándékunkat?
- Van bennünk elég erő a konfliktusok kezeléséhez?
- Képesek vagyunk kiállni önmagunkért?
- Mivel tudnánk meggyőzni a mellettünk élőket, hogy a változtatáshoz jogunk van?
- Hogyan reagálunk majd, ha bonyodalmak lépnek fel? Van B tervünk?
Amennyiben a fent vázolt 15 kérdésre magabiztosan tudunk válaszolni, akkor nagyobb esélyünk van a sikerre, mint a hirtelen kimondott, gyorsan elfelejtett újévi fogadalmaknál. Amelyek azért egy-két dologra mégis csak jók: irányt mutatnak és segítik őszintén megfogalmazni azokat a pontokat, ahol a változtatás előbb utóbb elkerülhetetlen.
