Miután a fiamat hazahoztuk a kórházból pár napig minden a nagykönyv szerint ment. Sokat aludt napközben, és cukin nézelődött maga körül, amikor ébren volt. Aztán hirtelen velem is megtörtént sok kismama rémálma, a kisbabám látszólag minden ok nélkül vigasztalhatatlanul napi több órán keresztül sírt, és ez hónapokig folytatódott. Ezt orvosi szakszóval kólikának, vagyis csecsemőkori hasfájásnak hívják, és a kialakulására, magyarázatára számos elmélet született.
A fő magyarázat a kisbaba hasfájása, amelynek a csillapítására a következőket szokták javasolni. A csöppnyi pocakot finoman az óramutató járásával megegyezően kell masszírozni, hogy a gázok könnyebben távozzanak, enyhüljön a görcs. Ajánlott a szoptató anyuka étrendjének megváltoztatása a „K” betűs zöldségek (karalábé, káposzta, karfiol) elhagyása, egyesek szerint tejtermékek fogyasztása sem javasolt. Léteznek gyógyszertári puffadáscsökkentő (simethicone hatóanyagú) gyógyszerek és probiotikumok a baba bélflórájának kialakítására. A híg édeskömény tea is gyomornyugtató hatású.
Számomra villámcsapásszerű volt a felismerés, amikor egy könyvben arról olvastam, hogy a valódi ok, a baba túlstresszeltsége. Mivel ő teljesen ki van szolgáltatva a környezetének, és semmire nem képes magától, így nem tudja máshogy közölni a világgal, ha csak egy kis nyugalomra van szüksége. Egy zsongó, ingerektől gazdag helyen hamar betelik neki a picurka pohara, és békére vágyik. Mivel sok szülő a sírásra különböző túlingerlő praktikákat talál ki, mint a csörgés-zörgés, színes játékok mutogatása, a gyerek zsipp-zsuppolása, így csak rontanak a helyzeten. Egy hordozókendő meleg nyugalma, vagy egy elhomályosított szoba kiságyában, puha takaró és anya vagy apa simogatása az, amire talán ilyenkor inkább vágyik.
A kisbaba megnyugtatására minden szülőnek meg kell találnia a megfelelő módot. Azt szokták tanácsolni, hogy ez a praktika olyan legyen, ami hosszú időn át fenntartható. Ne szoktassuk például hozzá a babát, hogy csak az ölünkben fel alá járkálva és rázogatva tudjon megnyugodni, mert pár hónap múlva a tíz kilós babát rázogatni nem lesz könnyű. Jó szolgálatot tehet egy cumi s, mert segíti a babát megnyugodni, emellett „teli szájjal” nem is tud sírni. Egy séta a friss levegőn szintén csodákra lehet képes.
Az anya lelkiállapota és hozzáállása ilyenkor kruciális, és sok esetben ez a legnehezebb feladat. Ha anya kimerült és ideges, akkor szinte lehetetlen megnyugtatni egy üvöltő csecsemőt. A csöppség ugyanis végtelenül össze van hangolódva az anyukával, akinek testén hónapokig osztoztak. Ilyenkor nem segít, ha olyan gondolatokkal kínozza magát, hogy „a könyvek szerint nem így kéne viselkednie”, vagy azt, hogy „nekem miért ilyen a kisbabám”.
Az anya ilyenkor kérjen segítséget, hogy egy rövid időre átadhassa sírós csemetéjét és egy kicsit összeszedhesse magát, pihenhessen. Ha erre pillanatnyilag nincs mód, akkor az használhat, ha más nézőpontból tekint a történésekre. El kell fogadnia a csecsemőjét olyannak amilyen, és reménykedni abban, hogy meg tudja oldani a helyzetet. Bíznia kell továbbá az anyai ösztönében, megszoptatni, megölelgetni, simogatni a kisbabáját, ha úgy érzi, hogy neki arra van szüksége
Végső esetben pedig marad annak a bizonyossága, hogy mindez elmúlik. Ezt persze nehéz annak elhinnie, aki átéli, de majd egy idő után a sírások rövidülnek, a baba megtanul forogni, mosolyogni, és sok öröm forrásává válik az életünkben, az egykor annyira kimerítő és idegesítő üvöltő csomagocska.
A humor is sokat segít, no meg a sokat emlegetett pozitív hozzáállás. Erősítsen a tudat, hogy a világon rengeteg anyuka küzd ugyanezzel a problémával. Végső soron tehát azt tudom tanácsolni, hogy kitartás, mindez el fog múlni és pár év múlva majd az fog örömkönnyeket a szemünkbe csalni, mikor az apró karok a nyakunk köré fonódnak, és a kis száj nem sírni fog, hanem azt suttogja: „Anya szeretlek”.
Szerző: Veronika
