“A szív nemcsak dobban, hanem érez is. És néha épp az érzéseink azok, amik próbára teszik.” A szív dobban örömtől, szorul fájdalomtól, és néha elfárad a mindennapok terhétől. A szívünk nemcsak értünk dolgozik, hanem velünk együtt él. A szív az egyik legcsodálatosabb szervünk folyamatosan dolgozik, szüntelenül, nap mint nap. Mégis gyakran csak akkor figyelünk rá, amikor baj van. Pedig a szívünk nemcsak biológiai értelemben fontos, az élet ritmusát, az érzelmeink mélységét és a testi-lelki egyensúlyunkat is ő hordozza. A Szív Világnapja arra emlékeztet bennünket, hogy a szívünket nemcsak szeretni, hanem óvni is kell minden életkorban. Mert a szívbántalmak nem válogatnak, másmás- formában ugyan, de a húszas évektől a nyolcvanasig mindenkit érinthetnek.
Túlhajszolt fiatalok
Sokan azt gondolják, a szívbetegségek csak idősebb korban jelennek meg, pedig egyre több fiatal küzd szívritmuszavarokkal, magas vérnyomással vagy stressz okozta panaszokkal. Sajnos a mai világ tempója gyors, az elvárások magasak.
„Nem csak a vérnyomás emelkedik meg, ha túl sok a teher, hanem a lélek is feszülni kezd.”
A fiatalok sokszor állandó teljesítménykényszerben élnek a munka, tanulás, párkapcsolat, anyagi bizonytalanság sokszögében, mindez együtt hatalmas terhet ró a szervezetre. A folyamatos stressz, a kevés alvás, a túlzott koffein- és energiatital-fogyasztás, valamint a mozgásszegény életmód mind-mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a szív „túlterheltnek” érezze magát. És itt nem csak a fizikai, hanem az érzelmi szívbántalmakról is beszélhetünk. A csalódások, az önbizalomhiány, a magány mind-mind „szívtörésekhez” vezethetnek, amelyek nem láthatók, de éppoly valóságosak.
A középkorú szív – a figyelmeztetés időszaka
A harmincas-negyvenes évek közötti korosztály gyakran „két tűz között” él, a munkahelyi teljesítmény, gyereknevelés, időhiány felelősségében. Ebben az időszakban kezdenek megjelenni az első figyelmeztető jelek:
fáradékonyság,
mellkasi nyomás,
szapora pulzus,
hirtelen kifulladás.
Sokunk ilyenkor még nem tulajdonít ezeknek jelentőséget, „biztos csak a stressz”, pedig a magas vérnyomás, a koleszterinszint emelkedése vagy a szívkoszorúér-problémák ekkor kezdenek kialakulni. Ebben az életszakaszban a szív gyakran a lelki túlterheltség miatt is szenved. A gondoskodás másokról, megfelelés a munkahelyen, családi terhek gyűrűjében a szív szó szerint és átvitt értelemben is elfárad. A jó hír az, hogy a változtatás mindig lehetséges. A természetben egy séta, egy stresszoldó beszélgetés, a tudatos étkezés, kedvenc mozgásformánk, a rendszeres pihentető alvás életmentőek lehetnek.
Az érett szív – tapasztalat és törődés
Ötvenen túl a szív már sok mindent látott és érzett. Sokan ilyenkor szembesülnek azzal, hogy évtizedes életmódbeli döntéseik meghatározzák jelenlegi egészségüket. A szív- és érrendszeri betegségek kockázata ilyenkor magasabb, de a megelőzés ekkor sem késő.
A rendszeres szűrővizsgálat, a vérnyomás és vércukorszint ellenőrzése, valamint az egészséges, mediterrán típusú étrend életet menthet.
„A szív nemcsak pumpál, hanem emlékezik is.”
A szívbántalmak ebben az időszakban sokszor már nemcsak fizikai, hanem érzelmi veszteségekből is fakadnak. Elengedett kapcsolatok, megváltozott élethelyzetek, gyász. Ezért is fontos, hogy ne csak testileg, hanem lelkileg is gondoskodjunk róla, mert az érett szív nem gyenge, csak érzékenyebb.
A szív védelme nem csupán orvosi kérdés, inkább életmód, szemlélet és önszeretet kérdése is.
Az alábbi apró, de hatékony szokások minden korosztály számára életmentők lehetnek:
Mozogj naponta legalább 30 percet – séta, jóga, tánc, bármi, ami örömet ad.
Étkezz tudatosan: sok zöldség, gyümölcs, teljes kiőrlésű gabona, kevesebb feldolgozott étel.
Tanulj meg pihenni – a stressz a szív legnagyobb ellensége.
Aludj eleget, mert a szív is regenerálódik alvás közben.
Nevess sokat. A nevetés endorfint termel, és csökkenti a vérnyomást.
Menj el évente szűrésre, mert a megelőzés az igazi gondoskodás.
És ami talán a legfontosabb: ne feledkezz meg az érzelmeidről sem. Engedd, hogy szeressenek, és te is szeress. A kapcsolódás, az ölelés, a meghittség gyógyítják a szívet, talán jobban, mint bármi más.
A szív nem ismeri a kort. Ugyanúgy dobban, ha szerelmesek vagyunk húszévesen, mint amikor ötvenévesen újrakezdünk valamit. Ugyanúgy fáj, ha csalódunk, és ugyanúgy gyógyul, ha törődünk vele. A szívünk a legdrágább kincsünk, tegyük meg érte mindent, amit csak tudunk. Hallgassunk rá, figyeljünk rá, és ne csak érezzük, hanem éltessük is. Mert végül nem az számít, hányat dobban a szív, hanem hogy milyen pillanatokért dobban.
Fotók forrása: Canva
