A gyerekek iskolai előmenetelét befolyásolhatja a családi háttér. Sok minden más mellett az is, hogy a szülő nyújt e segítséget gyermekének a ház feladatok megírásához vagy sem.

Ebben a helyzetben természetesen nem arról van szó, hogy segítség címszó alatt megírja a gyerek helyett a leckét. Ahhoz nyújt támogatást a szülő, hogy a gyerek meg tudja írni a házi feladatot akár önállóan is, esetleg kis segítséggel. Ennek pedig egyik legfőbb eszköze a motiválás.

A gyerekek tanulásra ösztönzése, a motiválás azonban az egyik legnagyobb kihívás a gyereknevelésben. A gyerekek ugyanis nem feltétlenül szeretnék az iskolán kívüli időt tanulásra, leckeírásra fordítani. Sőt a motiválás nem korlátozódik erre az idősávra: végső soron a motiválás komplex módon a gyerek teljes, iskolai tanulással kapcsolatos attitűdjét célozza. Vagyis érinti iskolai, órai magatartását is. Nem mindegy, hogy a gyerek az órán figyel vagy éppen elmerülten a mobilját nyomkodja (bár tudja, hogy az tilos), vagy éppen papírhajókat hajtogat. Bár mindegy, hogy mit tesz, ha nem figyel egyáltalán, ha nem nyitott új ismeretek elsajátítására. Ha nem nyitott információk befogadására.

A tanulás nem a leckeírással kezdődik

Vekerdy Tamás, hazánk egyik legelismertebb pszichológusa mondta sokszor, hogy a szülő a legrosszabb korrepetítora gyermekének.

Véleménye szerint nem tartozik a szülői feladatok közé a leckeírás elősegítése. Végső soron egy család többet veszít a réven, mint a vámon, ha a szülő napi szinten „nyúzza” gyermekét. Ha minden nap az az első kérdés, amikor szülő-gyerek hazaér, hogy maradt e házi? Mennyi van még vissza, vagy hogy mikor hajlandó végre leckét írni a gyerek.

A gyereket nem hajszolni kell, hanem olyan szép érzelmekkel teli légkörben nevelgetni, amiben képes fejlődni. Olyan szabadságot biztosítani számára, amiben nyitottá válik a világra. Ahol képes lehet a maga tempójában, beállítottságának megfelelően megismerni környezetét.

Természetesen a mai iskolarendszerben való működését ez a (teljesen) szabad megközelítés nem segítené elő, tehát akad bőven feladata a szülőnek a gyereknevelésben az iskolai teljesítmény növelése kapcsán.

Elsősorban a gyermekére szabott motivációk megtalálásával és alkalmazásával. Erről nagyon sok új információt hallhatunk majd  a május 9-én, este 18 órakor megrendezésre kerülő előadáson. Az előadás témája: „Hogyan motiváljam a gyereket tanulásra?”

Az előadó Balatoni József, alias Jocó bácsi, történelem tanár, író és influencer lesz. Az előadást moderálja: Tibensky Móni Lisa újságíró, a Felelős Szülők iskolája alapító-ügyvezetője.

De az iskolai teljesítmény, a tanulás segítése másként is megközelíthető. A szülői minta ugyanis erős húzóerő, és tőlünk, szülőkről tényleg mindent lemásolnak a gyerekek. Ezt érdemes figyelembe venni akkor, amikor csak a hibát látjuk a gyerekben és nehéz átlépni az esetleges (számunkra nehezen elfogadható) alacsony teljesítményen.

Mert néha azért nem boldogul egyedül a tanulással, mert még a lelkesedése is meg lenne hozzá, csak éppen nem tudja, hogyan kezdjen hozzá KONKRÉTAN a tanuláshoz. Mert az ezzel kapcsolatos információk valahogy nem mentek át. A tanulással kapcsolatos, a gyerek számára jó stratégiák megkeresése és rögzítése lehet szülői hatáskör és felelősség.

A tanulást segítő technikák is hasonlóan szülői kísérletezést és plusz figyelmet igényelnek.

Hogyan tanul jobban és hatékonyabban a gyerek? Ha hangosan felolvassa? Ha jegyzetel? Mivel kezdje a tanulást? Írja meg az írásbeli feladatokat? Mit halasszon későbbre? Reggel frissebb az agya, vagy este is oda lehet ültetni a könyv mellé? Milyen gyakran tartson szünetet? Mit csináljon szünetben? Nyújtózzon nagyokat, játsszon le egy parti társast a tesóval, vagy dugja be a fülét és hallgasson zenét? Mit kezdjen a „nem szeretem” tárgyakkal?

A tanulás körülményei is befolyásolhatják előremenetelét, és a körülmények megteremtése szülői feladat.

Figyelni kell arra, mikor fogékonyabb a tanulásra. Amikor teljes csend veszi körül? Szólhat zene, sőt igényli a zenét? Csak a szobájában, teljesen egyedül tud fókuszálni, vagy nem zavarja (annyira), ha egy tesó is zörög, szöszmötöl mellette? Zavarja vagy elvonja a figyelmét a kutya macska, háziállat?

Mielőtt a megfelelő motiváción tűnődnénk, vizsgáljuk meg saját érzéseinket is. Haragszunk rá azért, mert nem teljesít úgy, ahogy azt mi szeretnénk?

Nézzünk szembe azzal, hogy vajon mit gondolunk a saját gyermekünkről? Miben látjuk tehetségesnek? Hogyan látjuk őt öt év múlva? Hogyan szeretnénk látni őt öt év múlva? Vajon azt szeretnénk, hogy az érdeklődésének megfelelő pályára álljon majd rá, vagy egy kicsit a saját álmaink megvalósítása is nyomja a vállát?

Mit tudunk egyáltalán arról, hogyan érzi magát az iskolában? Mikor néztünk rá iskolai pályafutására, működésére teljesítményével kapcsolatos szűrők és érzések nélkül? Hogyan hat rá az iskolai légkör? Jó helyen van? Vannak barátai az iskolában?

Vajon elégedett önmagával? Miben tudnánk segíteni? Mitől érezné jobban a bőrében magát? Eleget van velünk? Tudunk vele beszélgetni az iskolai feladatok számon kérésén felül, valamint azon felül, hogy mi legyen a vacsora?

Mikor nevettünk vele együtt úgy, hogy majd kidőlt a ház fala?

Mert a gyerek iskolai teljesítménye mögött számos történés húzódhat. Feszültségek és ki nem beszélt események. Kudarcok is, amiket néha a gyerek, néha a szülő él meg intenzívebben.

Ami viszont egyértelműen segítheti az iskolai előre menetelét, ha fontosabbnak érezzük a gyerekkel való szeretettel teli kapcsolatunkat a teljesítményénél. Ha nem feltétele az a szeretetünknek soha, semmilyen körülmények között. Ha képesek vagyunk harag és a csalódás érzése nélkül szembenézni azzal is, ha nem gyermekünk hozza el a pálmát az iskolából, ha nem ő aratja le a babérokat. Ha csak átlagos. Mert számunkra nem az. Ez a megközelítés, ez az alap lehet az a dobbantó, ami segítheti elrugaszkodását és emelheti teljesítményét.

Share