Van egy magyar mondás, amely jól tükrözi az ősi gondolkodásmódot: „Isten, ha báránykát ad, legelőt is ad hozzá”. Régen úgy hitték, ha életet adunk, akkor megkapjuk a lehetőséget és a körülményeket, hogy a gyermeket fel is tudjuk nevelni. A magyarság mélységesen tisztelte az anyaságot és a gyermekáldást, ezt jól mutatja a katolikus vallásban elsősorban Szűz Mária tiszteletében megjelenő anyatisztelet, amit a magyar nyelvben Mária „Boldogasszony Anyánk”-ként való megnevezése is kifejez. A szülés magában rejtett veszélyeit a néphagyomány mágikus rituálékkal igyekezett elkerülni.
Szülés
Régen nem voltak olyan fejlett gyógyszerek és eszközök a szülés segítésére, mint manapság. Nem lehetett oxitocint adagolni vagy vákuumot alkalmazni, mégis a falusi bábák számos praktikát ismertek a szülés könnyítésére és a fájdalom csillapítására. A fájások beindulása után hívták a bábát, a vajúdó asszonyt tiszta ruhába öltöztették, ruháit meglazították. A fájdalmat csillapítadó masszírozták az anyát, azaz megsúrolták a derekát, combjait, ezzel elősegítve az izmok ellazulását, és a méhszáj fokozatos kinyílását. A gravitáció hatásait is igyekeztek kihasználni, az anyák sétáltak, guggoltak vagy állva ringatóztak, hogy a baba egyre lejjebb csússzon. A meleg jótékony, ellazító hatását több módon is használták: izzó parázs fölé állították a vajúdó asszonyt szétterpesztett lábbal; máshol a meleg kemence mellé állították; meleg vizes kendőt csavartak a hasára; meleg vízbe vagy forró gőz fölé ültették.
A szülés helye és a pozíciója nagyon változatos volt, szültek a mestergerendára kötött kötélbe kapaszkodva, a küszöbön a széles ajtófélfának támaszkodva vagy egyes helyeken a tisztaszobában, ágyban fekve. A szülés családi esemény volt, ahol az asszonyközösség, tehát az anya, anyós, idősebb nőrokonok és természetesen a bába voltak jelen. Az asszonyok segítettek oldani a szülő nő félelmeit és érzelmi gátjait, jelenlétükkel támogatták az önmagába vetett bizalmat. Gyerekeket egyáltalán nem, férfiak közül a férjet engedték be, ha az asszonynak szüksége volt a párja érzelmi-lelki támogatására.
Bábaság
Bábának, bábaasszonynak nevezték azt, aki a gyermekáldás dolgaiban, a szüléskor és a gyermekágyas időszakban segített az édesanyának, vagyis bábáskodott. A bábaság nemzedékről nemzedékre átörökített tudása kiterjedt az új élet fogadására és emellett mindenre, ami kapcsolatban állt az anyával, az újszülöttel, az ő védelmükkel, gondozásukkal és megbetegedésük esetén gyógyításukkal. A bábáknak különös hatalmat tulajdonítottak, aki rontást tud elvenni, ismeri a gyógymódokat és gyógyfüveket. A szülés után a bába végezte a mai védőnői feladatokat; legalább egy hétig kijárt a házhoz, naponta megfürösztötte az újszülöttet, segített a szoptatásban, szemmel tartotta az anya felépülését. A bábák különleges helyzetét mutatja, hogy az életképtelenül megszülető csecsemőket szükségkeresztségben részesíthették, ami a kor mélyen vallásos emberei számára azt jelentette, hogy a gyermek lelke üdvözül.
Komaság, gyermekágy
A falusi társadalomban komának a közeli jóbarátot nevezik – ez a viszony gyakran a gyermekkori játszópajtási kapcsolatból alakult át. A komák a házasság után a gyermekáldáskor jellemzően kölcsönösen egymás gyerekeinek keresztszüleivé választották egymást. Ez a kapocs volt a rokoni kapcsolatok mellett a legerősebb, amit „lelki rokonságnak” neveztek; a komák egymást szilárd támasznak tekintették, segítségül – akár erkölcsi, vagy anyagi téren – egymást hívták. Kiemelt szerepe volt a komaasszonynak a szülést követő hetekben, mert ő volt hivatott segíteni és ezáltal megkímélni a gyermekágyas anyukát. Ellátta a ház körüli feladatokat, házimunkákat, és gondoskodott a nagyobb gyermekekről.
Az anya és gyermeke az első hat hetet a különleges, úgynevezett „Boldogasszony ágyában” töltötte, amelyet a bába készített elő a szülés alatt. Az újszülött védelme érdekében senki nem mehetett közel az ágyhoz, amelyet szúnyoghálóval és kendőkkel vettek körül, és szenteltvízzel is meghintették, így előzték meg a fertőzéseket, és a hiedelem szerint az igézéseket is.
A bábák segítségével való szülés elterjedésével, egyre népszerűbbé és társadalmilag egyre elfogadottabbá válásával a modern világ kezdi újra felfedezni az évszázadokon keresztül jellemző, háborítatlan otthoni szülés előnyeit. Őseink tudása és tapasztalata támaszul szolgálhat ebben a folyamatban, amely csodálatos módon új életet teremt.
Tüdéranyu
