noiszem_logo_rgb

Amikor gyerek voltam, lakótelepi panelben éltünk, és a húsvéti nyuszi nem a kertbe „tojt”, hanem a lakásba, nem fűvel teli kosárkákba, hanem az ágy meg az asztal alá, függöny mögé. Anyukámék boltban vásárolták a sonkát, kalácsot, tojást. A locsolók büdösebbnél büdösebb kölnikkel permetezték be hajunkat, akiket nem hímes tojással, hanem csokoládéval és sajnos (ma már nagyon utálom ezt a szokást!) pénzzel jutalmaztunk. Ugyan „festettünk” tojást, de ezt úgy kell elképzelni, hogy a főtt tojásokra filctollal rajzoltunk mintákat.

Nagyanyáink korában természetesen még a hagyományos húsvét volt „divatban”. Eszükbe sem jutott, hogy ne maguk süssék a kalácsot, hogy ne a saját maguk által hizlalt és levágott disznó sonkáját egyék, hogy a tojást ne a tyúkok alól vegyék ki, és ne hímesre fessék, és hogy a legények ne vödör vízzel öntsék nyakon a leányokatA kettő között bizonyára van egy arany középút. Hogyan lehet úgy megtartani az ünnep egyensúlyát, hogy azért megmaradjunk a XXI. században, mégse legyen a Húsvét túl mű?

Forrás: AFP/Kisbenedek Attila

Ne fosszuk meg gyerekünket a csoki-nyuszi vagy csoki-tojás örömeitől, de figyeljünk oda arra, hogy ezekből milyet veszünk. Egyrészt érdemes itt is, mint minden élelmiszernél, megnézni az összetevőket. Érdemes nagyítót vinni a boltba, eszméletlenül apró betűsek a címkék, talán nem véletlenül. Persze egy csokinál az ember ne legyen túlzottan nagyreményű, mert biztosan talál benne pár olyan anyagot, ami nem túlzottan egészségbarát. A lényeg, hogy azért minél kevesebb legyen ezekből. Oké, kakaó, cukor, zsiradék, de igyekezzünk az ízfokozóktól, mesterséges adalékanyagoktól és társaiktól mentes terméket választani. Bizonyára létezik bio csokinyuszi is. Aki igazán öko-tudatos, az támogatja a hazai gazdaságot, és magyar csokit vesz, vagy ellenőrzött gazdaságból származó csoki-tojást.

Ha már tojás, és nem csoki, hanem igazi, legyen az is egészségesebb. Amennyiben saját baromfiudvarral nem rendelkezünk, akkor vegyük a piacon (legjobb a bio piac), és nyugodtan érdeklődjük meg, hogy ugye szabadon tartották a tyúkot, amelyik tojta. Ha vidéken élünk, akkor helyi gazdától szerezzük be; sok falusi kapura ki is írják húsvéttájban, hogy házi tojás eladó. Ezek a ketrecben nyomorgó baromfik tojásánál sokkal sárgábbak és tápanyagban gazdagabbak, hiszen a tyúkba nem valami vacak tápot nyomtak, hanem vidáman kapirgálhatott a kertben.

A tojás festéséhez ma már számtalan fajtájú és színű mű-festék kapható, mi mégis válasszunk természetes anyagot. Én már karácsonytól elkezdem összegyűjteni a vöröshagyma külső, száraz héját. Mire elérkezik a húsvét, egy nagyobb befőttesüveg meg is telik vele. Szerintem ez adja a tojásnak a legszebb rozsdaszínt. Mi úgy csináljuk, hogy egy nagyobbfajta lábost kibélelünk a héjakkal, abba bele a vizet, és ebben a puha, nedves fészekben főzzük meg a tojásokat. Mire megfő, a színe is gyönyörű lesz. Korábban céklalevet is próbáltam, állítólag bordós színt kölcsönöz, de nekem nem jött be. Egyesek szerint szép lila színt ad az áfonya- vagy a feketeribizli-lé, sárgát a citromhéj meg a répa, a csalántól vagy spenóttól pedig zöld lesz a tojás héja. Bár szerintem akkor is a „pirostojás” az igazi.

Azt hiszem, mondanom sem kell, micsoda felelőtlenség ilyenkor húsvéti nyulat adni a gyerekeknek ajándékba. Ennél már csak az a nagyobb őrültség, ha a gyanútlan nyuszika nem is házba, hanem lakásba érkezik. Telebogyózza a szőnyegeket, szétrágja a vezetékeket, a gazdái meg pár nap múlva már szabadulnának attól a jószágtól, akit néhány napja még „übercukinak” tartottak. Az állat helye a szabadban van, és kész. Ha nagyon vágyunk aranyos lényekre ünnep idején, vigyük el a gyerekeket egy tanyára, és simogassunk ott bolyhos nyuszit, pelyhes csibét, bodros bárányt.

Férfiak, amennyiben olvassátok ezt a női blogot, megtennétek, hogy nem mindenféle vásári pacsulit szórtok ránk húsvét hétfő szent napján? Akkor sem fogunk elhervadni, ha sima vizet kapunk a nyakunkba, bár sok hölgy valószínűleg nem repes a gondolattól, hogy a locsolók szétáztatják az ünnepi sminkjét, frizuráját és ruháját. Kellemes köztes átmenet az illatosított víz. Egy deci sima vízbe belecsöppentetek pár csepp illóolajat, és kész a „kölni”. Csak megsúgom, hogy a nők odavannak a jázmin- vagy a rózsaillatért…

Réka írása

Share