November… Ha közvélemény-kutatást végeznénk az emberek körében, szerintem legtöbben ezt a hónapot neveznék meg legkevésbé kedvencükként. Ó, az a csúnya, borongós idő, a ködös reggelek, a csípős dér, a szinte alig látott nap… Óraátállítás után a korán érkező sötétség, a végtelen hosszúnak tűnő esték. És a hideg, hiszen régi nevében is ott van, ősz-utó vagy tél-elő, ősi elnevezése szerint „enyészet hava”, és még a gyerek-mondóka szerint is „november, közeleg a hóember”.

Igaz, hogy az igazi tél még csak ezután jön, de annak megadja a varázsát az adventi készülődés, az egész karácsonyi ünnepkör. Novemberre meg mit marad? Nagy semmi, csak fázás és unalom, hiszen a Skorpió jegye lebontja az energiákat, tehát ez egy meglehetősen lehangoló időszak.

Vagy mégsem? Csak rajtunk múlik, mit hozunk ki belőle, hiszen ünnepekben igenis bővelkedik ez a 30 nap. A keresztény neve „Szent András hava”, de nemcsak őt találjuk ám a naptárban. Ha az ember jobban megnézi, tele a november szentekkel, hozzájuk kapcsolódó legendákkal és népszokásokkal, melyek a XXI. században is feléleszthetők.

Rögtön az első a Mindenszentek, amely az összes, naptárban külön nem szereplő szent emléknapja. Kapcsolódik is hozzá egy népi időjóslás, ami szerint, ha ekkor hó esik, az egészen márciusig nem olvad el.

11-én egy magyar származású szentet ünneplünk, Szent Mártont, aki az Árpád-házi királyok patrónusa, Magyarország védőszentje. Épp nemrég láttam meg őt egy mozdonyra felfestve, hiszen 2016 az ő emlékéve volt, melyet szülővárosa, Szombathely (Savaria) rendezvénysorozattal ünnepelt. A legenda szerint egy hideg téli estén köpönyegét karddal kettévágta, és egy koldussal megosztotta. Ezután Jézus jelent meg neki, ennek hatására megkeresztelkedett, és még a császárt sem akarta tovább harccal szolgálni. Az emberek nagyon szerették őt, meg is választották püspöküknek, ő azonban ezt a rangot szerénységében nem akarta elfogadni. Egyik legenda szerint egy ólba, a másik szerint egy híd alá bújt, de akárhová is, a lényeg, hogy a ludak gágogása elárulta őt. Mi mást is ehetnénk ezen a napon, mint libát, és ekkor szokás megkóstolni a beérett újbort is. („Aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik. Idd Márton borát, edd a lúdját.”) Szokás volt ekkor körbejárni a falut, és Márton vesszejével sok jószágot kívánni egymásnak. Hozzá kapcsolódó népi időjóslások: „Ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál. Ha Márton napján esik a hó, hosszú tél lesz.” A lámpások már jóval később, német nyelvterületről szivárogtak be hazánkba. Mi már sok éve ekkor lámpásokat készítünk (tökből, üvegből, papírból, a választéknak csak a képzelet szab határt), aztán az aprónép ezekkel körbejárja a falut (nálunk felvonul a menet a nógrádi várba), és közben a fényről énekel („Laterne, Sonne, Mund und Sterne). Sok népdal illetve népi gyerekjáték szól libákról, de megnézhetjük ezen a napon a Ludas Matyit is.

A következő szent is magyar, Szent Erzsébet (nov. 19.), a betegek és szegények védőszentje. Ő az aranybullás II. András és a Bánk Bánból elhíresült Gertrúd lánya, valamint a tatárjárás után az országot újjáépítő IV. Béla húga. Boldog, szerelmes felesége volt Lajos grófnak, szerető és gondoskodó anyja három gyermekének, de mindeközben önsanyargató életet élt (böjt, önostorozás, vezeklőöv). Árva-menhelyet, kórházat alapított, és enni adott a szegényeknek. Ehhez kapcsolódik legismertebb legendája, mely szerint kötényében kenyeret vitt a rászorulóknak. A sógora (más változat szerint az apja vagy a férje) megkérdezte, mi van a kötényben, mire Erzsébet azt válaszolta, hogy rózsák. Tudniillik adakozását férje családja rossz szemmel nézte, ő pedig nem akarta, hogy megtiltsák neki a jótékonykodást. És mikor megmutatta, tényleg rózsák voltak ott a kenyerek helyett. Rövid élete (24 év) alatt rengeteg jót tett másokkal, halála után pedig sírjánál számtalan csoda történt. Ekkor el lehet például látogatni egy kórházba, beteg gyerekekhez, vagy egy tál meleg ételt adni egy rászorulónak. De lehet kézműveskedni is: Erzsébet jelképét, a rózsát rajzolni, festeni, gyurmázni. Időjóslás nélkül ezúttal sem maradunk: „Szent Erzsébet napja tél elejét szabja.”

Szent Katalin alexandriai vértanú a tudósok valamint a mátkák védőszentje. A római császár ellenében hitét védte, a hozzá küldött ötven bölccsel szemben pedig olyan jól érvelt, hogy a tudósok végül ők is megkeresztelkedtek; ráadásul még magát a császárnét is megtérítette katonáival együtt (mind a kétszázukat kivégezték). Természetesen a császár felesége sem akart lenni, ezért szörnyű kínzásnak vetették alá. Ólmos ostorral csapkodták, kerékbe akarták törni, de a késes szerkezet valami csoda folytán összetört, végül lefejezték. Állítólag miután lehullott a feje, testéből nem vér, hanem tej folyt ki. November 25. az őszi lakodalmak zárónapja, amikor Katalin-bált tartanak. A házasságra készülő lányok az ő segítségét kérhetik, hogy jó vőlegényt találjanak maguknak.

A férj-jóslásnak számos különféle módja létezik: éjszaka megálmodni a vőlegény személyét; ólmot önteni, aminek a formája (a forró ólom a hideg vízben megdermed, és valamilyen alakot vesz fel) utal a jelölt foglalkozására. Fiúneveket gombócba rejteni, és amelyik gombóc leghamarabb feljön a víz felszínére, az abban lévő név lesz a férj; csillag alakú papírra neveket írni, párna alá tenni, éjjel egyik csücskét behajtani, reggel elolvasni, ki lesz a férj.

Mi fiúneveket szoktunk felírni kis cetlikre, a lányok minden nap kihúznak egyet egy kalapból, és amelyik karácsonyra megmarad, ő lesz a vőlegény. Ugye várjátok már az aktuális időjóslást? „Ha Katalin kopog (azaz fagy), a karácsony locsog (azaz olvad).” Megfigyelések szerint a Katalinkor vízbe tett gyümölcsfaág kizöldül karácsonyra, érdemes hát ekkor vázába rakni egy meggyfa- vagy barackfa-ágat.

A november névadójára, Szent Andrásra a hónap utolsó napján emlékezünk. Ő a halászok védőszentje, mivel korábban maga is halászattal foglalkozott. Később a tizenkét apostol egyike, Jézus követője lett. Bizonyos szkíta hagyomány szerint a magyarsághoz a kereszténység András segítségével érkezett el. A táltosok magukat az András által kapott hit őrzőinek vallották. Egy hitvitát követően X-alakú keresztre feszítették, amit ma is András-keresztnek hívnak (vasúti átjárók jele, ácsolásnál „andrásolás”). Az adventi időszak előtt ez az utolsó lehetőség a zajos ünneplésre. Ekkor tartották hagyományosan a disznóölést, utána pedig a disznótort. Szokás volt kántálni, maskarázni, táncolni, a karácsonyt megelőző böjti időszak előtt még utoljára finomakat (töltött káposztát, rétest, fánkot) sütni-főzni. Mi mással is zárhatnám a szentek sorát, mint kettő népi időjárás-megfigyeléssel: „András nap után az idő, sűrűn tornyodzik a felhő. András napi hó vetésnek nem jó.”

Ha már az összes szent napját megünnepeltük, legendáikat elmeséltük, a népszokásokat megtartottuk, akkor se csüggedjünk el, tartogathat még örömöt a november. Lehet gumicsizmában ugrálni a tócsákban, állatnyomokat keresni a sárban, vagy madáretetőt készíteni. Krumpliból sünit, kukoricacsutkából babát csinálhatunk, csuhéból dísz, makkból lánc készülhet. Hideg, sötét estéken pedig kuckózzunk be otthonunk fészkébe, rakjuk meg fával jól a kályhát, és míg pattog a tűz, énekeljünk a fényről és melegről.

Rékaútja

Share