Május utolsó hétvégéje valóságos családünnep Budapesten. A világ minden tájáról hazánkba érkező politikusok, szakemberek és a családokkal foglalkozó civil szervezetek képviselői azzal a céllal gyűltek össze, hogy a közösség erejével kiáltsák a világba azt a ma már sokszor nem is olyan magától értetődő üzenetet, hogy „Családban élni jó!” A Családok Budapesti Világtalálkozójának megnyitóján jártunk.
A rangos nemzetközi esemény résztvevői nem véletlen, hogy épp hazánkban gyűltek össze. Kézzelfogható elismerése ez annak az unikális családpolitikai modellnek, amelyet a magyar kormányzat immár második (kis kihagyással harmadik) ciklusa alatt következetesen képvisel. A posztmodern gondolkodással megjelenő új trendek nem hagyták érintetlenül a család fogalmát sem, egyre több, a hagyományos családmodell kitüntetett szerepét megkérdőjelező és azt felülíró törekvésről hallani az amerikai és európai közgondolkodásban. Mindezekkel szemben a magyar nép hitet tett a klasszikus,egy férfi és egy nő házasságán alapuló családmodell mellett és ezt védendő értékként jelölte meg az Alaptörvényben és az abból levezethető, alacsonyabb szintű jogszabályokban.
A családdal, a gyermekvállalással kapcsolatos kérdések fundamentális jelentőséggel bírnak Európa jövője szempontjából. Nem véletlen, hogy a ma kezdődő és vasárnapig tartó eseménysorozatot a magyar miniszterelnök beszéde indította.
Sorsfordító időket élünk, nemcsak hazánk lakosságszáma csökken (40 év alatt 1 millió fővel lettünk kevesebben!), de az egész európai kontinens népessége fogyóban van. E folyamat ellensúlyozását idegen kulturális közegből érkező népesség importjával kívánja megoldani az uniós vezetés meghatározó része, de létezik egy markáns európai ellenvélemény is, mely szerint a születésszám csökkenésből fakadó problémáinkat elsősorban belső erőforrásokból kell orvosolnunk. Ezt az álláspontot és a „wilkommenskultur” felülírását képviseli Magyarország. Ennek jegyében hirdette meg Orbán Viktor kongresszusi nyitóbeszédében a 2018-as Családok Évét, s jelentette be a kormányzat legújabb családpolitikai tárgyú döntéseit, melyekkel elsősorban a kétgyermekes családoknak kívánnak segíteni, abban reménykedve, hogy ahol két gyermeknek helye van, elfér majd a harmadik, sőt akár a negyedik is. A magyarországi születési ráta (egy nőre jutó születésszám) ma 1,5, azaz jóval elmarad a népesség reprodukciójához szükséges 2,1-es számtól. A miniszterelnök azt tűzte ki távlati célul, hogy 2030-ig a magyar népesség jusson el az önfenntartás kívánt céljáig. Orbán Viktor beszédéből kiviláglott, hogy a magyar kormány eltökélt abban, hogy minden eszközzel segítse a vágyott gyermekek megszületését, s ezt stratégiai nemzeti, sőt összeurópai ügyként kezeli. E munka fokozott anyagi támogatást (jelenleg is már a GDP 4,6%át fordítják a családokra), állhatatosságot és következetességet követel a politikai élet döntéshozóitól, de a közbeszédet alakító minden írástudótól.
Az előadók szinte mindegyike kitért arra, hogy a családok folyamatosan bővülő anyagi támogatása mellett szükség van spirituális megújulásra és kulturális újjászületésre is, melyek egy megújuló, fiatalodó Európa reményét jelenthetnék. Ez azonban már nem a politikusok és demográfusok terepe, bennünk, a közösségünket alkotó személyekben kell végbemennie a változásnak és végső soron a fiatalok szívében kell megszületnie a vágynak a házastársi kötelék és a gyermekvállalás után.
Lotte
