Az adventről első körben a felnőtteknek a koszorú, a gyerekeknek meg a naptár jut eszébe, csak ezután a lelki felkészülés az ünnepre. Különösen a csemeték hajlamosak arra, hogy az ünnepekről ne azok szellemi háttere vagy a család együttléte jusson eszükbe, hanem az ajándék, amit kaptak vagy kapni fognak, és a sok finomság. És ez így természetes ebben az életszakaszban. Ha leültetjük a gyerekeket, és arról kezdünk el nekik prédikálni, hogy hogyan fényesítsék lelküket a fény ünnepére, akkor nehezen érünk célba. A kicsik nem elvont fogalmakban, hanem konkrétumokban gondolkoznak. Ott az a naptár, kinyitják az ablakot, megeszik belőle a csokit, és kész.
Nálunk eleve a naptár nem bolti, hanem mi készítjük. Volt időszak, amikor batyukat lógattunk fel zsinórra, és minden nap egy ilyen csomagocskát szedtek le a gyerekek. Aztán a batyuk zsebekbe vándoroltak. Nagymami varrt egy szuper fali tartót, rá 24 zsebecskét, azóta ezekbe kerülnek a finomságok. Bevallom, ezek boltiak, kis csoki, drazsé, karamella, szaloncukor, negró, ilyesmi.
Azon gondolkoztam tavaly, hogyan lehetne a jóságot, a segítést gyakorlati példán keresztül megmutatni nekik. Azért. hogy átmenjen a lelki tartalom, de ne legyen se rátukmálós, se unalmas, se érthetetlen. Hogyan kombinálhatom az édességeket (habzsi-dőzsi) az önzetlenséggel. Ezért múlt adventkor a zsebekbe nemcsak csemegék, hanem cetlik is kerültek. A gyerekek kaptak egy csomó papírdarabot, amikre kétféle dolgot is fel kellett írniuk. Egyrészt kellemes időtöltéseket, amiket szívesen csinálnának az adventi időszakban. Másrészt házi, ház körüli munkákat, vagy bármi olyat, amivel engem vagy testvérüket segíthetik. Ezeket bedobtuk a közösbe, én meg a nasikkal együtt szétosztottam őket a zsebekbe.
Amikor a soros kihúzta az aznapi édesség-csomagot, mellé kapott egy tevékenység-ajándékot (ez sokszor csoportos volt, szóval nemcsak ő örülhetett neki, hanem a többiek is), illetve egy feladatot is. Hogy ő vigye ki a kukát, fonja be a húgai haját vagy hamuzza ki a kályhát.
Egyszerre lehetett tehát örülni és szolgálatot teljesíteni. (A mai napig emlegetik, hogy akkor elfelejtettem velük legózni…)
Az advent másik fontos kelléke a koszorú, amit ugye vagy megvesz a család, vagy elkészítik, általában a felnőttek, leggyakrabban az anyukák. Nálunk viszont ahogy a gyerekek egyre cseperedtek, őket is bevontam a koszorúkészítés folyamatába. Együtt kiválasztjuk az év gyertyáit, aminek a színén néha megy a veszekedés (volt már fehér, sárga, ezüst, arany, bordó…), és a hozzá illő szalagokat is. Ezután kimennek a kertbe, metszőollóval vágnak néhány örökzöld faágat, és bogyós terméses cserje-ágat. Ezt követően az asztalt beborítják a tűlevelek, tobozok, narancskarikák, mézeskalácsok, szalmadíszek, csipkebogyók, valamint ollók, fonalak, cérnák, és egyéb kellékek. Többnyire a nagylányom a „főnök”, ő rakja össze a koszorút, a húgai pedig a keze alá dolgoznak.
Utána négy hétig ez a közös alkotás díszíti az asztalunkat. A bolti biztosan profibb a miénknél, de a szívünknek a sajátunk sokkal kedvesebb.
Kevésbé ismert, de a húsvéti böjt mellett ilyenkor is szokás egy negyven napos önmegtartóztatással felkészülni karácsonyra. A húsevők elhagyhatják a húst, akár teljesen, akár csökkentve annak mennyiségét. Mivel mi vegetáriánusok vagyunk, ez nem jelentene számunkra túl nagy kihívást. Amúgy is: mindenki azzal kapcsolatban gyakorolja a lemondást, ami a saját „mumusa”. Legyen ez zsíros étel vagy akár tv-sorozatok. Az én gyengém az édesség, imádom a csokoládét, és ha adódik lehetőség, rengeteget meg tudok belőle enni. Többször csináltam tehát olyat, hogy ilyenkor minimálisra csökkentettem, sőt, sokszor teljesen elhagytam az édességek fogyasztását. Ez azért különösen nehéz, mert hiába nem veszek csokit a boltban, ha megkínálnak vele. Ugye az adventi naptárból mindig nagyon finom dolgok kerülnek elő, amiből a gyerekek sokszor adnak (adnának) nekem kóstolót.
Ez aztán a nagy kihívás, ilyenkor nemet mondani (nem mindig sikerül, de alapvetően jól helyt állok).
Naptár, koszorú és böjt. Hármas egység. Így a fény ünnepére egyszerre készül fel az otthonunk, a testünk és a lelkünk.
Rékaútja
Képek forrása: Rékaútja, Boldog nő
