Sokan azt gondolják, az időgazdálkodás az egy olyan fogalom, aminek nem sok értelme van – a covid miatt felborult mindennapokban meg még kevesebb értelmet nyer – hiszen a családot működtető nők számára úgy tűnhet, semmire sincs idő és minden változik.
Ez pedig határidőlisták, táblázatok és színes pipák helyett rugalmasságot és mérhetetlenül nagy állóképességet igényel.
Egy kicsit mindenkinek igaza van ebben a kérdésben – hiszen a való élet kétségkívül és rendszeresen felborítja a szépen tervezett napunkat, hetünket, de ha nincs egy nagyjából mégis követhető rendszer a család mindennapjaiban, akkor káosszá válik az élet akkor is, ha egyébként hiper rugalmasak vagyunk és erősebbek, mint Herkules.
Ahhoz azonban, hogy rendszert vigyünk az életünkbe – és aztán azt többé kevésbé kövessük is, először is rá kell néznünk a szokásainkra, a családdal közös életre is.
Nézzük meg milyen tevékenységek mennyi időt vesznek igénybe a nap folyamán – erről írjunk egy őszinte listát, ne legyen benne csúsztatás
- Nézzük meg, mely tevékenységek azok, amelyek lopják az értékes időt tőlünk – ilyen lehet például, hogy túl korán nézünk rá a hírekre, közösségi oldalakra és ott ragadunk. De az is, ha egy bizonyos feladatra több időt szánunk, mint az igényelné.
- Ebből következően az őszinte listán jelezzük, hogy mely feladatok fontosak ( például a munkánk, amivel pénzt keresünk), melyek sürgősek, halaszthatatlanok (hivatalos ügyek, egészségügy), melyek e kettő kombinációja, illetve azt is jelezzük, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek nem sürgősek, de fontosak, mert ezek adják a családi élet savát-borsát. Végül azokat a tevékenységeket, szituációkat is jelezzük, amelyek se nem sürgősek, se nem fontosak – és viszik a perceket ( a tizedik kör megbeszélés valamiről, amiről már rég döntés született legbelül).
- Vizsgáljuk meg és jelöljük azokat a helyzeteket is, amelyek rendszerint felborítják a szépen faragott terveket – bár azt gondoljuk, a váratlan helyzet azért váratlan, mert előre nem tervezhető – ha kívülről nézünk rá a dolgainkra (egy család életének menedzselése során mindenképp), akkor azért kirajzolódhat egy mintázat, vagy elődomborodnak jellemzők. llyen lehet, hogy a szokásos takarítás mellett újra fel kell porszívózni, mert a gyerekek telehordták a lakást homokkal, ki kell pluszban súrolni egy cipőt, eltört vagy kiömlött valami, beesett egy túl hosszú telefonhívás, civakodnak a gyerekek, elfogyott valami, amit be kell szerezni, odaégettük az ebédet, nem eszi meg a gyerek az ebédet, esetleg elfelejtettünk valamit elintézni és hirtelen eszünkbe jut.
Ha valóban őszintén tárjuk fel a szokásaink, (a család szokásai és életritmusa) alapán életünk jellemző tevékenységeit és még őszintébben képesek vagyunk ezek kategóriákba sorolására, akkor kiderülhet, hogy feszes ugyan a tempó (de még mennyire), de azért vannak rések, amelyeken elszökik az idő. És nem, még véletlenül se mondjuk azt, hogy ez azért (is) fontos, mert akkor ezeket az időréseket ettől kezdve szépen tömködjük be új feladatokkal – szó sincs róla. Nőként és anyaként inkább az a cél, hogy ezeknek a perceknek a megfogásával LÉLEGZETHEZ jussunk, megpihenjünk vagy ezekben a lasszóval összefogott és egyhelyre terelt percekben olyan dolgokkal foglalkozhassunk, amik építenek minket.
Ilyen időréseket a családi élet szervezésénél is fellelhetünk, de munkánkban is- valójában mindkét területre ugyanazok az elvek érvényesek, leginkább az, ha kósza perceket akarunk felkutatni és megnyerni, akkor őszintén (kellő távolságból) kell ránézni a szokásainkra.
Ha ez megvan, akkor érdemes a szokásos, és talán már jól ismert, de eddig nem annyira hatékonyan működő helyett új feladatlistát, napirendet, hetirendet írni – ahol a felderített szokások alapján rugalmasabban, vagy éppen feszesebben tervezünk az idővel úgy, hogy ezeket a szempontokat figyelembe vesszük.
- Érdemes a rugalmasságot barátsággal kezelni, hiszen nincs, nem is lehet a család élete kőbe vésve – és néha egy napközbeni nem tervezett kóbor meseolvasás, vagy közös játék lesz a mentőöv. Mert lehet azzal előzzük meg, hogy a gyerekek „bevaduljanak” – mert aztán annak a helyzetnek a kezelésére sokkal több idő megy majd el, vagy annyira felpörögnek, hogy nem tudjuk ágyba dugni őket a szokott időben, csúszik az este. A mi esténk, amivel esetleg terveztünk volna – például egy korai alvással, vagy mentálisan feltöltő olvasással. ( Még véletlenül se késő éjjelbe nyúló munkával)
- A legkevésbé vonzó feladattal kezdjünk – tapasztalat, hogy ha azokat a feladatokat előre soroljuk, amelyek elvégzéséhez nem nagyon fű a fogunk, de elengedhetetlenek – akkor a többi feladat elvégzése már gyerekjátéknak tűnik. Ellenben, ha egész nap (egész héten) toljuk magunk előtt a feladatot, azzal olyan korlátot húzunk magunk (és a többi feladat elé), ami lebénít, de minimum lelassít minket.
- Próbáljuk elengedni a szorongást és a rossz érzéseket, ha nem haladunk a tervekkel (se a háztartásban, családban, se a munkában). A szorongás csak rabolja az időt és torzítja a fókuszt.
- A fókuszra pedig nagyon nagy szükség van: különösen a pénzkereső munka során, ahol az egyik leghatékonyabb módszer, ha egyszerre csak egy feladatra összpontosítunk, de arra nagyon és megpróbálunk minden más tényezőt kizárni. (Home office- ban tudjuk, ez azért nagyon nehéz, de tegyük a szívünkre a kezünket, a covid előtt is lehet, akadtak ezzel a fókuszálással nehézségeink).
- Ami nagyon fontos, arra viszont ne sajnáljuk az időt, és ha úgy hozza a helyzet, a tervezettnél akár a többszörös időt is (frusztráció mentesen) szánjuk rá, mert megéri. Így mindig lesznek olyan elvégzett feladatok az életünkbe, amelyek sikert hoznak és jó érzéseket hoznak, e kettő pedig lendületet ad.
- A feladatok tervezésénél legyünk megengedőek önmagunkkal – nem kell 15 féle feladatot bevállalni egy napra. Haladjunk lassan, lépésről lépésre és vegyük figyelembe az előző pontot, nincs gond, ha a kevesebb tervezet feladat elvégzése se jön össze. Mert könnyyen lehet az elvégzett feladatok viszont nagyon is eredményesek lettek /vagy építő feltöltődést, jó érzéseket adott.
Így tehát a legfontosabb kulcsszavak az új időgazdálkodásra vonatkozóan a következők: őszinteség, rugalmasság, priorizálás, megengedés, elengedés, időgyűjés, feladatra fókuszálás, energiafókuszálás. Ezek segítségével talán szervezettebb lehet az életünk, de ha mégsem, akkor legalább az emiatt keletkezett frusztrációval lesz könnyebb megküzdenünk.
