Lassacskán beindul az Anyák napi-szezon. Azért írom folyamatos jövő időben, mert akinek kisebb gyerekei vannak, borítékolható, hogy több héten át lesz meghívottja ovis vagy iskolai ünnepségeknek, köszöntéseknek. Mi most kezdünk kinőni ebből az időszakból, de két kisebb gyerkőcöm okán még mindig fut egy kétállomásos anyák napi rodeó, kézműves meghívókkal, papírból készített aranyos virágokkal, befőttesüvegből festett míves vázákkal. Hetek óta gyakorolják a kicsik a kiszabott versikéket és dalocskákat, mi meg odahaza előkeressük a – még talán felvehető – nyárias ünneplő ruhát.

Évek óta szokom, hogy ünnepeltje vagyok e napnak, s hiába a magam mögött hagyott húszegynéhány szívszorító ünnepség, továbbra is inkább érzem magam anyukám kislányának, aki köszönteni készül, mint a köszöntés várományosának.

Ha máskor nem is gondolok rá, Anyák Napján nincs mese, az izzadt kezű, ruhájukat zavartan gyürködő gyerekek karéja szembesít nagybetűs ANYA-mivoltommal.

Itt van hát az alkalom az önvizsgálatra! Vajon milyen anya vagyok én?

A tipródáshoz egy rémisztő kategorizálást hívtam segítségül, ahol elrettentő anya-típusokat különböztetnek meg, sarkosan felcímkézve az anyukákat, ekként:

1., A „szervező”

Mindent ellenőriz és felügyel. Szorosan beosztja gyermeke napirendjét: nyelvóra, edzés, leckeírás. Felnőttkorban is szívesen megmondja neki, kivel találkozzon, milyen párt válasszon. Sokszor csap át diktátorba: semmi sem elég jó neki.  2., A „tyúkanyó”

A széltől is óvná a gyermekét: kényezteti, babusgatja, állandóan aggodalmaskodik, retteg. Törődése nyomasztó, szeretete a saját érdekeit szolgálja. Hátterében sokszor az anya magányossága áll, amelynek feloldása a gyerek feladatává válik. 3., A „mártír”

Azt hangsúlyozza, hogy életének értelme a gyerek, akiért fel kell áldoznia magát: folyamatosan gürcöl és szenved. Látszólag mindent megtesz, de hihetetlen pusztítást végez. Áldozata önző és agresszív, folyamatosan manipulálja a gyerekét, ami bűntudatot, félelmet, elutasítást szül. 4.,Az „anyaoroszlán”

Teljes mellszélességgel védi a gyerekét: rendet teremt a játszótéren, fellép a pedagógusokkal szemben, megmondja a véleményét gyermeke házastársának. Úgy gondolja, utódjának különleges elbánás jár. Megtámadja környezetét, ha az nem ismeri el gyermeke nagyszerűségét. 5.,  A „távolságtartó”

Képtelen kifejezni az érzelmeit, gyereke folyton szeretethiányban szenved. Nem tanulja meg, hogyan lehet szeretni, és azt sem, milyen érzés szeretve lenni. Ide tartoznak a folyton dolgozó anyukák is, akik leginkább telefonon nevelik gyermeküket sivár érzelmi világban. 6.,  A „barátnő”

Jó fej, engedékeny, szívesen bulizik gyermekével, cigivel, alkohollal kínálja és a problémáival traktálja. Nem hagyja, hogy a gyereke a kortársaival élje az életét, tiltakozik az életkora és szülői szerepe ellen.

Bár sok igazság van a leírt tipizálásban, tényleg léteznek a nyomasztó anya-tulajdonságok, de a valóság ennél azért mindig összetettebb. Mi, anyák ugyanis mind igyekszünk megütni a hetedik, az „elég jó anya” szintjét, aki felismeri, hogy a gyermekének mire van szüksége. Nincsenek túlzott elvárásai, nem akar mindent irányítani, szabadságot ad, de segít, ha szükség van rá. Távolságot is tart, de barátságos, s odafigyel, hogy a fent említett tulajdonságok egyike se domináljon.

Ja, és nem mellékesen, (elég) jól érzi magát a bőrében…

Az elég jó anya sosem eminens (mert hisz teljesítménye se nem elégséges, se nem jó), de talán a gyerekek is kibírják, míg felcseperednek és ő sem rokkan ebbe bele. Mi, az anyaság rögös útján csetlő-botló nők pedig nem kell, hogy megijedjünk, ha magunkra ismerünk egy-egy kategória kapcsán: lehet, hogy olykor mi is anyaoroszlánként, máskor talán hivatásunk mártírjaként viselkedünk: a lényeg az arányokban és a törekvésben van: ha már fel is adtuk a perfekcionizmusunkat és letettünk arról, hogy csillagos ötösre pályázzunk anyaságból, de sosem adjuk fel a reményt az „elég jó” cím elérésére.

A magam részéről már csak a sok gyötrődésért és igyekezetért is mindenképpen odatennék az osztályzatunk mellé egy „dicséretes” kitételt – legalább így, Anyák Napja táján…

Share