November 25. A Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapja.
A kapcsolati erőszak nem az első pofonnal kezdődik. Nem is az első nagy megfélemlítéssel. Nem a tárgyak törésével-zúzásával, nem is azzal, hogy az áldozatot a földre teperi az elkövető. A bántalmazás a kapcsolat korai szakaszában már megjelenik, de szinte észrevétlen.
Nem csak azért mert ott még a rózsaszín köd és azon keresztül nehezebb a felismerés, de azért is, mert amíg tart a lángolás, nyilvánvaló dolgok felett is szemet hunyhatnak az áldozatok. De az elkövető se mutatja ki feltétlenül a foga fehérjét azonnal. Hiszen, ha így tenne, ha a valódi személyiségére és kapcsolaton belüli működésére láthatna rá a társa, akkor nagyobb eséllyel tartaná távol magát attól a kapcsolattól vagy lépne ki az elején. Mert bizony az első megalázás se az első randevún történik meg és nem ott csattan el az első pofon. Akkor kezdődik a bántalmazás, amikor már érzelmileg bevonódott az áldozat a kapcsolatba, amikor már nehezebb a szakítás, hiszen megszerette, fontossá vált számára az a másik. Amikor már elhitte a közös jövőt, sőt, amikor az áldozat már beemelte a saját kapcsolatrendszerébe a bántalmazót.
A legtöbb esetben azért már a korai szakaszban is lehetnek jelek, de ezeket fedi el a szerelem érzése. Például a birtoklási-kisajátítási törekvéseket – amik akkor még a szerelem számlájára írhatóak és akár jó érzéseket is kelthetnek. Hiszen abban erősítik meg az áldozatot, hogy személye fontos és értékes a vele töltött idő. Így nem akad fenn azon, ha a másik kérdőre vonja, számon kéri vagy nyomást gyakorol. Nem akad fenn az első szikrázó szemvillanáson, amikor a bántalmazó tudni akarja, kivel beszélt éppen telefonon (mert hallotta, hogy foglalt a vonal). Azon se, ha a bántalmazó látványosan „megsértődik” egy elmaradt randevú miatt és csak nagy erőfeszítésekkel lehet kiengesztelni. Azon se, ha a bántalmazó mindig minden percéről beszámoltatja és azt is tudni akarja, kikkel találkozott aznap és pontosan miről esett szó. Mindezt természetesnek, a szerelem diktálta heves érdeklődésként könyvelik el: „persze, hogy csak velem akar lenni…. még szép, hogy kiakadt azért, mert nem érek rá…. most rá kell koncentrálnom, ez a kapcsolat megéri, hogy máshonnan vegyem el az időt….nem lehetnek fontosabbak a barátnőim, a vizsgám, az edzés stb, mint ő….”
Mindez bizonyos keretek között még igaz is lehet és éppen ezért nagyon nehéz az elején elcsípni, tetten érni a bántalmazás kezdetének valódi időpontját, mert a normalitásba fészkeli be magát a bántalmazás. Észrevétlenül lépi át azt a határt, ami már nem fogadható el. Ráadásul az áldozatok eltérő személyiségéből fakadóan is máshol húzódhat a határ. Az addigi tapasztalatok is befolyásolják, hogyan reagál valaki az ilyen jellegű határátlépésekre. Lehet, hogy valaki annyira szeretné azt a kapcsolatot (vagy bármilyen kapcsolatot), hogy a szeretet, az összetartozás jeleként értelmezi a „birtokháborítást” és a határátlépéseket. Más meg gyerekkorában nem tanulta meg, nem volt módja megtanulni az énvédelmet. Nincs igazi énhatár nála, így azt is későn veszi észre (sok sok történés után), hogy valaki durván belegázolt az életébe és szinte átvette a hatalmat felette.
Nagyon sok, a fizikai bántalmazást megelőző, annak megágyazó bántalmazási forma létezik. Tulajdonképpen, mire az első fizikai attrocitásra sor kerül, addigra szinte le van bénítva, gúzsba van kötve az áldozat. Egy olyan szabályrendszer szerint él már, ami kizárólag a másik céljait szolgálja. Durva alárendelődés és alárendelés diktálja a mindennapi életet, ami nehézzé teszi a reális helyzetfelismerést, a segítségkérést és a menekülést. Egy idő után aztán a birtoklást és irányítást teljeskörű elszigetelés követheti és mindezt olyan megalázó, becsmérlő, a másikat lenyomó kommunikáció itatja át, ami tönkreteszi az áldozat egészséges önbecsülését.
Egy idő után már azért nem látja a bántalmazás tényét és fázisait se ismeri fel, mert elfogadja, hogy neki ez, ennyi jár, és meg is érdemli azt, amit kap.
Az időközben bekövetkezett fizikai agresszió felismerése elkerülhetetlen ugyan, de a fizikai bántalmazás kapcsán érzett szégyen rendkívül bénító, az áldozat nem akarja mások előtt feltárni azt, ahogy bánik vele a társ, hiszen úgy hiszi, saját magát minősíti azzal. Esetleg fél, hogy ha kifelé viszi a történéseket, még nagyobb bajba kerül, különösen, ha gyerekek is érintettek a dologban.
Nagyon nehéz átadni, miképp kerülhetjük el azt, hogy áldozatokká váljunk egy kapcsolatban, de érdemes óvatosnak lenni, résen lenni. Figyelni a kapcsolat elején is a másik verbális és metakommunikációját, és ha megszólal belül egy hang, hogy „ez most sok, nem helyénvaló, miért így szól hozzám, vagy ez már nem egészséges”, akkor higgyünk magunknak, és húzzunk egy vonalat. Eddig és nem tovább.
Merj segítséget kérni!
Nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak és segítőiknek
NANE ingyenes, anonim segélyvonal: +36 80 505 101
ADVENTI JÓTÉKONYSÁGI GYŰJTÉS
A Mindennapok Női Szemmel Egyesület, a Fiatal Családosok Klubja (FICSAK) partner egyesületével közösen idén is csatlakozott az Adventi Jótékonysági Gyűjtéshez!
A Családszervezetek VI. Adventi Vására és Gyűjtése kedvezményezettje a Leány, Anya, Gyerek Alapítvány, a Lea Otthon Családok Átmeneti Otthona. Az intézmény már 15 éve segíti a nehéz szociális körülmények közül érkezett fiatal édesanyákat, biztos menedéket nyújt azok számára, akik kénytelenek elhagyni otthonaikat.
Az idei évben is Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége és lánya, Áder Júlia szebbnél-szebb, kézzel készült koszorúi vásárolhatók meg az online térben. A gyönyörű adventi koszorúk, kopogtatók, asztali díszek az adománygyűjtés oldalán érhetők: www.adjukossze.hu
