„Rohan az idő…” – énekeli Koncz Zsuzsa, és valóban. Bár egy nap mindenki számára ugyanannyi órából áll, rajtunk áll, hogy mivel töltjük el. Rengeteg könyv és cikk szól az időgazdálkodásról, számos rendszert és módszert dolgoztak már ki, hogy a rohanó világ egyre sűrűsödő teendőit elvégezhessük. Az alábbiakban kiemeltem néhány gondolatot ebből az igen terjedelmes témából, amelyek számomra fontos felismerések voltak a helyes időbeosztás felé vezető úton.
Mire megy el az idő?
Fontos tisztázni az elején, hogy az időmenedzsment nem csak arról szól, hogy a tennivalókat a lehető legszervezettebben és a legrövidebb idő alatt elvégezzük. Mindenek előtt azt szükséges mérlegelni, hogy milyen elfoglaltságok fontosak az életünkben, vagyis hogy mivel szeretnénk igazából tölteni az időnket. Továbbá mire mondjunk nemet, mert tulajdonképpen azzal, hogy valamire kényszeredetten igent mondunk, minden más lehetőségre nemet mondunk…
Hyrum Smith népszerű időgazdálkodási tanácsadó szerint először fel kell írni, hogy mik azok az értékek az életünkben, amelyekre időt szeretnénk fordítani. Amennyire az adott terület fontos, arányosan annyi időt kellene vele tölteni. Ha a top 3-ban benne van például a család, a munka és az egészség, akkor valószínűleg nem tölt el megelégedéssel este 9-kor hazaesni a munkából az egész napi irodai munka és sebtében bekapott gyorskaja után.
Teendők delegálása
Mi nők szeretünk magunkból túlhajszolt mártírt csinálni, és mindent magunk akarunk elvégezni, mondván, hogy akkor biztosan jól meg lesz csinálva. De ezzel más fontos dolgoktól vesszük el az időt. Osszuk ki a feladatokat! A leginkább magától értetődő a párunkkal megosztani a teendőket, de ezen felül másokat is be lehet vonni. Nagyon nehéz másokhoz segítségért fordulni, de egyáltalán nem ördögtől való. Ismerősöktől is kérhetünk szívességeket, persze ezeket alkalomadtán illik meghálálni. Én meg szoktam néha kérni másokat kisebb vásárlásokra, gyerekfelvigyázásra vagy kutyasétáltatásra.
Tömbösítés
Nagyon szétaprózódik a nap, ha a kisebb feladatokat egyesével végezzük, így azt vehetjük észre, hogy egész nap csak lótunk-futunk. Olyan egyszerű dolgokra gondolok, mint például a nagybevásárlás a napi boltba járás helyett, egyszerre több adag étel megfőzése vagy a havi számlák egyszerre való rendezése. Így összességében kevesebb időbe telnek ezek az elfoglaltságok, mintha egyesével akarnánk őket elvégezni.
Minden egyes nap!
Ezt a mondatot Zalaba Krisztián produktivitás bloggertől kölcsönöztem. A lényege, hogy minden nap tegyünk egy kis lépést az elérendő célok felé. Nekem azért tetszik ez a megfontolás, mert teljesen leszereli a lustaságot és a halogatást. Igaz, hogy vannak célok, amikért nem tudunk minden nap tenni, mégis felébreszti a kreativitást, ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy vajon mi az a kis dolog, amit ma megtehetnénk az adott ügy előre mozdítására. Lehet az egy telefonhívás, egy weboldal stílus megtervezése vagy az ingatlanhirdetések átböngészése.
Én-idő
Ebben én sem vagyok jó, pedig nagyon fontos. Önző dolognak tűnik, de hosszútávon az én-idő hiánya frusztráltsághoz és kimerültséghez vezet. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, én például szeretek a Nagykörúton sétálni, méteráru boltokban nézelődni (hobbim a varrás), de olyan is előfordult, hogy egyedül beültem moziba. Az igazán bevállalósok még nyaralni is elmennek egyedül, állítólag nagyon kellemes és pihentető!
És egy nagyon fontos gondolat az időgazdálkodás kapcsán: tartsuk tiszteletben egymás idejét. Mert időt rabolni valakitől a legönzőbb dolog. Az idő drága, mert telik, és az eltelt időt már nem lehet másra fordítani. Kívánom mindenkinek, hogy a nap végén azzal a gondolattal bújjon ágyba, hogy hasznosan töltötte a napot, és igazán azzal foglalkozott, amivel szeretett volna.
Tündéranyu
