Nemrég elmentem egy előadásra, ahol a drogfüggőséget megelőző stratégiákról volt szó. Egyelőre nem érzem a gyerekeimet a veszélyeztetett rétegbe tartozónak, de a szerhasználat annyira elterjedt, hogy ostobaság lenne elzárkózni az információktól.
Ha van gyereked, és elkezdett már közösségbe járni, akkor naponta tapasztalhatod, hogy egyre kevésbé tudod megszűrni az őt érő hatásokat. Nem tudom, létezik-e egyáltalán teljes kontroll, de hamar eljön az idő, mikor a gyeplő a kezedben homokká változik, és kipereg az ujjaid közül. A kortárs közösség öt perc alatt kinyit egy tucat ablakot, amit eddig gondosan zártál, ha előkerül egy telefon, olyan tartalom is felbukkanhat, amit nem is kerestek. Tudtad, hogy van olyan youtube csatorna, ahol élőben tesztelnek designerdrogokat?
Nem sokkal a drogprevenciós előadás után volt egy fura élményem, mikor megfigyelhettem a fiamat egy kicsit másképpen nevelt gyerek táraságában. A hideg futkosott a hátamon, mert először éltem át, hogy a gyerekem látványosan máshogyan viselkedik egy idegen hatására. A közös játszóterezés lázadásba fulladt, egy órát bujkáltak, hogy ellóghassák a közös különórát. Fel-alá mászkáltam a parkban tehetetlenül, és majd elégtem a dühtől és a pániktól, hogy elég egy találkozás, és minden másként van. Hogy hiába vagyok felnőtt, ha két 9-10 éves fiú úgy dönt, hogy nem fogad szót, nem jön vissza hozzám, nem tudom elkapni a grabancukat.
Mi köze a drogprevenciónak az aktuális tehetetlenségemhez? Sok. Elmondok néhány dolgot, amit azt hiszem minden szülőnek hasznos tudatosítani magában:
Nincs elérhetetlen információ, nincs teljesen védett közeg.
- Attól kezdve, hogy a gyereked közösségbe kerül, radikálisan csökken az őt ért hatások és információk feletti kontrollod.
- Drogokat megismerni, megszerezni anélkül is lehet, hogy valaki látványosan „rossz társaságba keveredne”.
- Európában négyévente végeznek felmérést a 15-16 éves diákok drog- és alkoholfogyasztási szokásairól, ez az ESPAD, amelyben Magyarország is részt vesz. A magyar és az átlag európai fogyasztói szokások között nincs lényegi eltérés.
- A 2012-es felmérésből megtudtuk, hogy a tiltott szereket már valaha kipróbálók közel fele 14 évesen, vagy korábban használt először kábítószert. (Marihuánát, amfetaminokat vagy ecstasyt. Más szerekre nem terjedt ki a felmérés.)
- A szülők iskolai végzettsége szerint a tiltott szereket kipróbálók aránya nem mutat szignifikáns különbséget.
- Minden negyedik 16 éves használt már szereket tudatmódosítási szándékkal, és minden ötödik fogyasztott deklaráltan tiltott anyagot. A különbség abból adódik, hogy egyes szerek még nem szerepelnek a hatósági listákon (designer drogok), mások pedig gyógyszerek, amelyek orvosi előírás mellett (és ráivás nélkül) legálisak lehetnek.
Ott az ellenszer, ahol a veszély
Mára már felismerték, hogy a megelőzésnek és segítésnek a leghatékonyabb terepe az a közeg, ahol a veszély is megjelenik, vagyis a kortárs közeg. (A második terep a hatékonysági skálán a család.) A különböző céllal és módszertannal készülő kutatások mind arra mutatnak, hogy a kortársak között végzett prevenciós tevékenység a leghatékonyabb. Létezik is kortárs segítő képzés, ahol a kiskorú megtanulja, hogy ismerheti fel, ha egy társa krízisben van, hogyan szólíthatja meg, miképp irányíthatja el a felnőtt segítőhöz, vagy szakemberhez. A kortárs segítőnek természetesen mindig elérhető a saját, felnőtt mentor.
Érdekes iskola a szülőknek, pedagógusoknak, felnőtteknek, hogy a gyerekeink kortárs közösségét erőforrásként megtanuljuk értékelni, jól használni. Tudunk-e együttműködni gyerekekkel úgy, hogy nem a kémeinknek tekintjük őket? Tudunk-e együttműködni gyerekekkel anélkül, hogy mi infanitilizálódnánk? A szülő szívesen engedi-e közel a gyerekét mások nyomorúságához? A közösséggé válás magasiskolája ez.
Szükség van a határokra
Mi történik akkor, ha már nem megelőzésről van szó, hanem tényleges drogfogyasztóról egy közösségben? Mi a teendő, ha drogos van az osztályban? Érdekes véleménnyel találkoztam Victorné Erdős Eszter segítő szakember, lelkész részéről ebben a témában. Szerinte a drogfogyasztással szemben a közösségnek a járványhoz hasonló módon kell védekeznie. A fogyasztót azonnal el kell különíteni az “egészségesektől”, ami a fiataloknál annyit jelent, hogy kiteszik az iskolából. Magyarországon ez a hozzáállás idegenül hangzik, holott a nagyobb prevenciós tapasztalattal bíró országokban elfogadott megközelítés. Ez a gyakorlat nem a bajba jutott embert utasítja el, hanem védi a közösséget, és védi a drogfogyasztót is, mert nagyon hamar szembesül azzal, hogy a tetteinek következménye van.
Lehet estin érettségizni, de estin pótolni az életet bajosan.
Filo Szofi
