Szülőként, de szakemberként is láthatjuk, hogy nem egyszerű kivenni a gyerekek kezéből az okos-eszközöket. Hiszen számos helyről érkezik a csábítás, ezer hatás éri őket – úgy érzik az online jelenlét szinte kötelező – azon keresztül mutatják meg létezésüket.
Nagyon sok szülő számára a munka eszköze a telefon, a számítógép, az internet, de azon felül, felnőttként is erős addikciót okozhat a net. Szülőként azonban nagyon is tisztában kell lennünk azokkal a veszélyekkel, amit az okos eszközök, valamint az internethasználat rejt magában.
Különösen nyáron, amikor a gyerekek a vakáció jóvoltából nagy mennyiségű szabadidővel rendelkeznek. Mert a szülői figyelem ilyenkor kicsit megcsappan – nincs kötelező iskolai feladat, különben is érezze csak jól magát a gyerek. Aludjon sokáig. De amikor alvás helyett egész éjjel a neten lóg és másnap délben kel, de már kezében a telefonnal megy ki fogat mosni, reggelizni, amikor a kezében marad a telefon egész nap. Amikor egy pillanatra se szakítja el az online köldökzsinórt, akkor baj van.
Nem csak azért, mert a céltalan netes barangolás helyett értelmes, a fejlődését is szolgáló tevékenységeket is végezhetne. Nem csak azért, mert az online felületek látogatása helyett részt vehetne a család életében is….Azért is, mert számos veszély leselkedik az online világban rájuk. Hozzájuthatnak olya tartalmakhoz, amelyek nem életkoruknak megfelelő és az megfélemlítheti vagy összezavarhatja őket. Az online világnak van sötét oldala is. Vannak a neten olyanok is, akik nagyon is tudatosan figyelik a gyerekek online működést és meg vannak a módszereik ahhoz, hogy a gyerekek közelébe férkőzzenek. Így hiába tudja „jó helyen” a szülő a gyereket. Hiába marad otthon – látszólag biztonságban a nagytestvér vagy egy rokon felügyelete alatt, hiába fizeti be a szülő a gyereket drága táborokba, ha az online elérést biztosító eszközök gyerekkézben maradnak.
Az év minden egyes napján kiemelkedően fontos, de nyáron még inkább fókuszba kerül a gyermekvédelem. Mert a kulcsos gyerekek ideje elmúlt ugyan, de attól még nem csökkent a gyerekekre leselkedő veszélyek száma. Sőt. Már nem marad kinn a téren, az utcán a fenyegetés. Átlépi az otthonok küszöbét, a gyerekek szobájába is bekúszhat a veszély. Zaklatás, gúny, kockázatos megkeresések, csábítások érhetik a gyerekek és olyan tartalmakhoz is hozzáférhetnek, amelyek súlyosan károsíthatják lelki, érzelmi, mentális jólétüket.
A gyermekvédelem fontosságára és a gyermekeket érintő veszélyekre hívta fel a figyelmet az a kampány, amit a Mindennapok Női Szemmel Egyesület és a Szent István Intézet közösen indított. A „Nyári szünetben is szüntelen figyelem” című rendezvény szakemberei előadásaikkal valamint kerekasztal beszélgetés során járták körül a témát 2022. június 27-én.
A rendezvény házigazdája Király Nóra, maga is ötgyermekes családanya volt, a rendezvényt Bohár Dániel médiaszakember moderálta. Az eseményen, a párbeszédben Varga Judit igazságügyi miniszter asszony, Dr. Simicskó István, a KDNP frakcióvezetője, Dr Koltay András, a MNHH Médiatanács elnöke, Máthé Zsuzsa, a Szent István Intézet igazgatója, Hal Melinda klinikai szakpszichológus valamint Klausz Melinda, közösségi média specialista vett részt.
A beszélgetésből világosan kiderült, hogy a kulcs ebben a kérdésben az, hogy először nekünk kell letennünk a telefont, az eszközöket. Elzárunk és csak akkor használnunk, ha arra a munkánkhoz valóban szükség van.
Nekünk kell olyan meleg, érzelmekkel teli teret kialakítanunk, amibe a gyerek telefon nélkül is szívesen belesimul. Nekünk kell tárt karokkal visszavárnunk őket a való világba. Mert sokszor van az úgy, hogy online ne legyen ugyan a gyerek, de a szülővel sincs igazán kapcsolódás. Nincs igazi figyelem és ez a figyelemhiány képes a gyereket visszalökni a gép elé.
Elérhetőnek kell lennünk számukra fizikailag-érzelmileg egyaránt, és nekünk kell megtalálni azokat a praktikákat, amivel megelőzhetjük a gyerekek „függő” állapotának kialakulását, vagy ha az online jelenlét tényleg szélsőséges méreteket öltött, akkor nekünk kell onnan jó minták adásával lehozni a gyerekeket.
Kell, hogy legyenek olyan praktikáknak a kezünkben, amivel segíthetjük ezt a visszatérést a való világba:
- Tartsunk rendszeresen digitális detoxot, amely a család minden tagját érinti. Ez lehet a hévége valamely napja, de hétköznap is csak meghatározott ideig lehessen online a család.
- Az így felszabadult időben igyekezzünk a gyerek számára is vonzó alternatívákat kínálni. Ne a saját elképzeléseinket tartsuk csak helyesnek, hallgassuk meg a gyerekeket is.
- Segítsük őket a helyes önismeret kialakításában – ez sokat segíthet a valódi világban való működésükben. Mert a neten minden egyszerűbbnek tűnik. Ehhez remek, a család szórakozását is szolgáló tásasjátékok vannak.
- Tanítsuk meg őket arra, hogy a való világban és a neten is az őszinteség az érték. Ha ezt megértik, nem biztos, hogy annyira vonzó lesz az online világ, ahol szinte mindenki filtert visel.
Szülőként ne féljünk kontrollt gyakorolni, bár az is nagyon fontos, különösen már kamaszoknál, hogy igényük van az intim szférára. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy bármit megtehetnek, és itt jön képbe újra a bizalom. De ha szükséges, igenis korlátozzuk le az interneten azoknak a tartalmaknak a hozzáférést, amiket szeretnénk elzárni a gyerekek elöl. A gyerekeknél természetes a határok feszegetése, ez részben a fejlődés része is- érdemes erre tekintettel lennünk. Az a jó, ha nem vagyunk túlságosan merevek, se túlságosan engedékenyek. De mindig magyarázzuk el, mit miért nem szabad. A gyerekeket, a fiatalokat is érdemes a tiszta kommunikációra tanítani és aktív résztvevőnek tekinteni a fejlődésükben. Így tudatosabbak lehetnek az élet minden területén és egyben partnerek a fontos szabályok kialakításában.
Be kell látnunk, hogy rendkívül nagy a felelősségünk ebben a kérdésben. Mert néha olyan „pihentető”, hogy a gyerek csendben van, csak úgy elvan, hogy nem vitáznak a testvérek se. De vegyük észre, hogy ez nagy baj. Mert ha a gyerekszobában csend van, az azt is jelentheti, hogy az összes gyerek a maga virtuális világában csatangol. Egy légtérben vannak egymással, de mégis külön burokban, ahol ki tudja, kivel futnak össze?
Mert a net, amilyen addiktív, olyan veszélyes. Ha mi nem vagyunk eléggé tudatosak, mások nagyon is tudatosan használják arra az eszközöket, hogy becserkésszék a gyerekeket. Hogy bántsák, megrontsák vagy befolyásolják őket.
Ha mi nem vagyunk tudatosak, akkor a gyerekeknek esélyük sincs arra, hogy tudatosan, mértékkel és a veszélyeket elkerülve tudják azt majd értékes célokra vagy ésszerű szórakozásra használni.
