Onnantól kezdve, hogy egy pár eldönti, összeházasodik, buli az élete. Egy darabig. Esküvő, legénybúcsú, leánybúcsú, babaváró buli, tejfakasztó buli. Legyen egy hely, egy meghívó, játékok, ajándékok, aztán mehet fel minden a Facebookra, hogy mindenki lássa. Az egészre komplett iparág épül, különböző tippekkel, és feladatokkal, lehetőségekkel. A lényeg, hogy menjen a party, mindenki érezze jól magát, vagy mégsem?
Amióta a nők kórházban szülnek, egyedül, mármint közvetlen családjuk nélkül, más nőkkel töltenek pár napot a kórházban. Ez idő alatt szokás, hogy az apukák tejfakasztó bulit tartanak, ahol megünneplik a gyermek érkezését. Nyilván, az élet fény, ünneplésre méltó, a lehető legjobb dolog megünnepelni. Az angolszász hagyomány magyar megfelelője a komatál, aminek célja a család tehermentesítése, illetve közös baráti, rokoni ünneplés a születés apropóján, együtt, közösen, mivel régen még nem kórházban születtek a gyerekek. A komák, vagyis a keresztszülők segítették abban a friss szülőket, hogy az ételre ne legyen gondjuk.
Ma már a hagyományos családi kötelékek felszakadtak, a legtöbb család egyedül él, a rokonok, családi kapcsolatok messze, vagy nem könnyen elérhető távolságban laknak. A gyermekvárásban egyre aktívabb szerepet kap az apa, konzultációkra jár, készül, várakozik, és majdnem a legtöbb esetben részt vesz a szülésben is. Ami miatt a tejfakasztó buli érdekes, hogy miért maradnak magukra az anyák a nagy ünneplés közepette?
Régen, amikor a gyerek nem kórházban született, nők közössége várta, hogy megszülessen, a szülést követően ezt a családi közelséget érezte a gyermek, a nők vigyáztak egymásra, segítették egymást, emellett, hogy a férfiak elmentek-e külön ünnepelni vagy sem, szinte fel sem tűnt, hiszen a nők nem izolálva várakoztak a hazabocsátásra a kórházban.
Amikor én szültem, mindkét gyerek esetén adott volt a lehetőség, hogy az egész család 3 napig együtt legyen, apuka is bent maradhasson. Számomra az egyik legjobb érzés volt, hogy amíg én a szülés fáradalmait kipihenem, kisfiaim az apjuk mellkasán töltik az első éjszakájukat. Lehet, hogy egyre gyakoribb lesz ez a lehetőség, amennyiben felmerül az igény és az akarat. Gondoljunk bele, régebben még a gyerekek mellett sem nagyon szerették, ha felnőttek jelen vannak a kórházakban, aztán egyre inkább elterjedt a gyakorlat, hogy a szülők tartózkodása is megoldott legyen.
Nem egy anyuka mesélte, hogy a tejfakasztót akkor is megtartották, amikor már hazakerültek a kórházból, innen már egyenesen áradnak azok a történetek, hogy anya egyedül otthon tölti minden idejét, mivel szoptat, mivel úgyse tud kimozdulni, de akkor már miért kéne az apának őt őriznie? Talán azért, mert nincs más? Talán mert azzal, hogy a családi kapcsolatok elritkulnak, egyre nagyobb teher rakódik annak az adott párnak a vállára, aki vállalja, hogy egymást segítik? Így, a férfiak nyakába, hiszen női közösségek nem lévén, mégiscsak az apa a legközelebbi kapcsolat. A tejfakasztó buli mint a társadalmi átrendeződések zárványa, adja a kérdést:
Hol vannak a támogató nők, akik vigyáznak a friss anyákra, s ha nincsenek, akkor a férfiak ne menjenek sehova?
Hogy a támogató nők azok lennének, akikkel együtt szül az ember? Lehetséges. És mi történik azzal, aki otthon szül, és elmegy a párja tejfakasztóra? Ne szüljön otthon? Ne menjen el a párja? Számtalan kérdés, számtalan különböző élethelyzet, mondjuk egy szinte biztos, a tej, mint olyan fakad, ha isznak rá, ha nem, ha pedig problémák vannak az anyatejes táplálással kapcsolatban, akkor inkább egy szoptatási tanácsadót keressünk fel, ahelyett, hogy azon töprengünk, hogy a kedves apukák talán nem ittak eleget.
Nálatok hogy volt? Ki hogy élte meg a szülés utáni napokat? Jó szívvel engedte a párját dorbézolni? Meséljétek el nekünk! Érdekel a véleményetek!
Kogon Zsófia souldesign tanácsadó
