Zakatol a tanév, megy a családi nagyüzem. A mókuskerékből nincs kiszállás. Irtó sebességgel dübörög a nagycsalád velem. A gyerekeknek – nálunk szám szerint négynek – nem fogynak (csak egyre bokrosodnak) a feladataik. Szaporodnak a programjaik. Nő az eszközbeszerzés-igényük és sokasodik az ügyintéznivalóik mennyisége. Ezek nagyrészt anyai hatókörbe tartoznak, hiszen szegény férjem leterheltsége sem csökken, inkább mintha osztódással szaporodna…
Ebben a konstellációban – némi rész- és távmunka mellett – az ember lánya meglehetősen nagy fordulatszámmal kénytelen működni (tizenöt éve el sem tudtam volna képzelni, hogy erre képes vagyok). Elég csak egy kis félrenézés vagy lazulás, máris kidagad a mosatlan ruha a szennyestartóból. Eltűnik egy befizetendő számla vagy becsúszik valami rossz jegy a gyerekeknek. Ha pedig a normál üzemmenetet valami extra színesíti, mint mondjuk egy focizás közben eltört kar vagy egy lisztérzékenység-diagnózis, nos, akkor elkezdenek összecsapni a hullámok a családmenedzser(nő) feje fölött.
Mert igavonó módjára nem lehet ezt a tempót bírni, ha nincs egy kis szelep-kiengedés. Kell egy kis lelki-szellemi eltávolodás a pillanatnyi feladatoktól vagy időnként egy rövid hátraarc a családnak. Mert elkezd az idegrendszer jelzéseket küldeni. Ideges, túlérzékeny, kimerült lesz az ember lánya, ami ráadásul visszahat a többiekre is. Hiszen ők szintén rosszabbul érzik magukat a bőrükben, ha anya/asszony idegbetegen vagy mártír fejjel teszi a dolgát.
Ördögi kör, amit muszáj (lenne) megtörni – különben még a permanens lelkiismeret-furdalás is ránk tör –, ez mindannyiunk elemi érdeke!
Miután épp valahol a fenti állapot peremén egyensúlyozok, próbálom a lelkemet helyrepofozni ezzel az írással. Igyekszem rákényszerítem magam a kibillent stabilitás mielőbbi visszaszerzésére.
Ön-szuggesztív érveim valahogy így festenek (az egyszerűség kedvéért pontokba szedve):
1., Csak egy csepp hála!
Elsőként jó volna alaposabban átéreznem, hogy mennyire klassz dolog, hogy nincs nagyobb problémánk, mert lehetne ennél sokkal-sokkal rosszabb is a helyzet. Ha végiggondolom, elég „zöld a kertünk”, nem szégyen a hála érte…
2., Vedd könnyedebben!
Nem dől össze a világ, ha nem megy minden olajozottan, ha nincs makulátlan rend odahaza, „csak” egy hang(ulat)os, élet(tel teli) tér, és mi történik, ha nem „jó tanuló, jó sportoló” minden csemete, egyszerűen „csak” nagyjából boldog, értelmes gyerekek. Kell-e vajon ennél több?
3., Valamit valamiért!
Ha apa keveset is van itthon, legalább van munkája és talán még szereti is azt, ráadásul nem kell filléres gondokkal foglalkoznunk – cseppet sem olyan magától értetődő!
4., Élvezd és legyél büszke!
De jó, hogy sokat lehetek a gyerekekkel, akik még szívesen vannak az anyjukkal, cikinek is csak ritkán tartanak! Negyven fölött minden fiatalabb törődése kincs, érdemes élvezni is! És bátran dicsekedhetek is velük, négy csemete mellett van ok a büszkeségre, nem igaz?
5., Csak panaszkodást ne!
A törött gyerekkar nem a világ vége, cöliákiával meg majd legalább egészségesebben táplálkozunk? Ha pedig az önsajnálat kísértene meg, ne engedjünk neki, semmi jó nem sül ki belőle, ráadásul a mások élete sem csupa szmájli és gondtalan facebook bejegyzés…
6., Mozdulj meg!
A kimerülés elleni legfőbb fegyver a mozgás, ami nem is olyan rossz mellékhatása az űzött életnek, nemde? (Ha már űznek, legalább fussunk, erősödjünk és égessünk kalóriát…)
7., Nemcsak kenyérrel él az ember!
Végül egy tuti recept a mindennapi (esetleg gluténmentes) kenyerünk mellé: kezeket összekulcsolni és kicsi csöndet keresve a Fentiekhez fordulni: imádság, no meg egy picivel több mosoly! Nem kerül semmibe, de a leghatásosabb lelki gyakorlat kimerülés ellen…
Ha eképpen sikerül saját inerciarendszerünkkel némileg megbékélni, sőt, abban az örömöt is felfedezni, talán nem fog elmaradni a továbblépés ajándéka sem: annak megtapasztalása, hogy egy csepp innovációval és egy kis kreativitással magunk is alakíthatjuk életünk bebetonozottnak hitt kereteit.
Próbálkozzunk!
Lotte
Borítókép: https://thedailydigi.com/silhouette-family-fun/comment-page-1#comment-37399
