Ha azt mondjuk, kemény fiúk, máris a szemünk elé tudjuk képzelni őket. Nagydarab, izmos, határozott, nagyravágyó és tetterős férfiak csapata. Egy családanya pedig elcsigázott, fáradt és néha kétségbe esett. Hogyan csinálják ezek a srácok? Honnan lehet erőt meríteni, töltekezni? Már most mondom, hogy nem az edzőteremből. (Habár kétségkívül a megfelelő erőnlét magabiztosságot és lelkierőt ad.)
Az emberek nagy többsége kisebb horderejű, ám gyakran ismétlődő problémák rabja. Valaki mindig nyitva hagyja a hűtő ajtót! Valaki mindig felébreszt éjszaka! Valaki sose érti, meg mit mondok! Sokaknak ismerősen csenghetnek ezek a mondatok. Ők sokat tanulhatnak az utca és alvilág fenegyerekeitől. Kövessék ezt az egyszerű gyakorlatot:
Elcsigázott, elkeseredett pillanatokban idézzük fel, hogy mennyi mindenen keresztülmentünk már. Idézzük fel, hányszor próbált már meg az élet, mennyi és mennyi nehéz próbát kiálltunk már! Vegyük számba az elmúlt egy év történéseit! Gondoljuk át, mi volt az, ami nehéz volt, lépésről lépésre emlékezzünk vissza arra, hogyan oldottuk meg problémáinkat! Emlékezzünk arra, hogy képesek voltunk megbirkózni egészen nagy horderejű dolgokkal is! Újszülött gyermek mellett már két hét után is az lehet az ember érzése, hogy ezt nem bírom tovább! Az éjszakázás, a kialvatlanság igazán embert próbáló tud lenni. Emlékeztessük magunkat ilyenkor, hogy ezt a kisbabát a világra segítettük, az egyik legnagyobb próbát kiálltuk. Merítsünk a saját korábbi erőfeszítéseinkből erőt!
Vegyük számba az összes olyan helyzetet, amit már sikerül megoldanunk, amiben győztesként kerültünk ki. A múltbéli sikerek, átélt erőpróbák magabiztosságot adnak, saját élményünk tapasztalataiból tudhatjuk, hogy mire vagyunk képesek. Mintegy azt mondjuk az életnek: most meglátod, milyen fából faragtak! Csak ennyit tudsz? Ezzel a problémával könnyedén megbirkózok!
Gyerekek számára is nehéz azzal megbirkózni, ha nem várt problémával találják szembe magukat. Számukra is hasznos, ha tisztában vannak azzal, hogy már mennyi minden problémával szembesültek, amit képesek voltak megoldani. Nyilván számukra nem olyan könnyű emlékezni, hiszen 2-3 éves kor körül az idő fogalma még nem teljesen alakult ki a gyerekeknél. Nagyobbik fiam jó egy éve nehezen tud egyedül elaludni. Két módszerrel segítünk neki. Egyrészt mindig elmesélem neki, hogy régen, amikor kicsi volt, milyen ügyesen el tudott aludni. (Ez igaz, tehát nem valami mesét kerekítek neki.) Elmondom lépésről lépésre, hogyan vittem lefeküdni, mi volt a szokás, miután egyedül képes volt nagyon gyorsan elaludni. Hagyom, hogy a saját jó tapasztalataiból építkezzen, még akkor is, ha erre ő még nem emlékszik. A másik módszer, hogy kivetítjük az adott problémát egy plüss állatra. Meg szoktam kérdezni: „Szegény Tigris nem tud aludni? Még jó hogy ott vagy mellette, mert te már tudod, hogyan kell csinálni!” Ez segít a gyereknek abban, hogy kivetítse saját frusztrációját, megélje saját erősségét és abból merítsen erőt, amit már ő maga ért el.
Tegyünk hát úgy, mint a nagymenők, akik tisztában vannak azzal, mennyi mindet megoldottak már, így ha egy konfliktus útjába kerülnek, könnyedén mondhatják: Na ennél azért keményebb fából faragtak!
A cikksorozatban Luis Ferrante: Maffialeckék című művét használom fel.
Kogon Zsófia, SoulDesign tanácsadó
