„De remélem, hogy szerettek, hogyha kövér is vagyok”

 

Hát persze, Füles Mackóval semmi gond. És a híradásokban egyre gyakrabban megjelenő medvének amúgy sem a testalkatával van a baj. Szeretjük a mackós mackókat: Micimackót, Tévémacit, Maci Lacit és a gumimacik is finomak.

Szerencsém volt, mert nem volt szerencsém egy medvéhez sem a Gyimes völgyében. A csángók néha látnak egyet-egyet, de a helyzet jobb, mint Székelyföldön. Egyik itteni gazdálkodó ismerősünk, Péter úgy mesélte, hogy csak távolról figyelt meg egyet bocsaival, fent a hegytetőn. A szekéren ülve pont egyik unokatestvéréről mesélt − aki Hargita megyében védte a juhait a medvétől −, amikor felfedeztem, hogy a kalapja oldaláról egy mókás maci fej kacsint rám.

Mert málnászni azért nyugodtan lehet! Itt még a bozótban ringatóznak a szemek, amikor a magyarországi kamrák már elnyelték a málnás üvegeket, s csak a kislányom ijesztget azzal, hogy „mintha egy medve osont volna ott!”. A helyi jótanács úgy szól, hogy gyűjtögetés közben kurjongassunk egyet-egyet (de gyerekekkel csörtetve erre semmi szükség), a székely leleményesség meg a fa kereplő, vagy az elemes zsebrádió használatát javasolja.

Míg a kiránduló fő gondja, hogy ne ütközzön medvébe − főleg ne bocsokat védelmező anyamedvébe −, az itt élőknek az állataikat is védeniük kell. S akkor még nem volt szó arról, hogy a medvék közt sincs egyenlőség: nem csak vadon élő csúcsragadozók vannak köztük, hanem embertől mit sem félő kukázó példányok. A Szent Anna tó környékén például magyarországi barátaink is láttak medvét az idén, s ez nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a kirándulók és turisták áradata után a medvék bizonyára elegendő ételt találnak.

Szakemberek szerint sokkal több medve él ma Romániában, mint amennyit a rendelkezésre álló erdők eltarthatnának. Az egyszeri ember meg azon gondolkozik, honnan jön a rengeteg medve? Közkeletű vélekedés szerint a romániai állatkertekből, kevésbé közkeletű szerint Ceauşescu módszeresen tenyésztett medvebocsai széledtek szét és arra is sokan hajlanak, hogy „a románok direkt a magyarok nyakára eresztik a medvéket”. De az biztos, hogy a hatóságok nem sietnek megoldani az egyre abszurdabb helyzetet, s jaj annak, aki a rátámadó medvét meg meri ölni (feltéve, hogy ez sikerül).

A környezetvédők szerint az ember a hibás, aki az erdők módszeres irtásával, az útépítésekkel tönkre teszi, leszűkíti a medve élőhelyét. Az itteni ragadozóállomány az Európai Unióban eleve megőrzendőnek és értékesnek számít (bár a medvének való élőhellyel rendelkező szomszédok köszönik, nem kérnek saját erdeikbe vadakat), s a medvék külföldi vadászok általi kilövése kézzel fogható hasznot is ígér. Éppen emiatt korábban felmerült a gyanú, hogy a hatóságok több medve levadászását engedélyezték a szükségesnél, emiatt vált egy ideje lehetetlenné a medvék kilövése. Pedig egy ideig biztosan nem kell attól félni, hogy a ragadozókból hiány lesz.

A falusiakat viszont nem érdekli a vadászok és környezetvédők vitája, a korrupció gyanúja, a magasztos elvek, az Európai Unió meg különösen nem. János bácsi annak örvendene, ha a csűrben nem találna medvét – ez volt az üzenete annak a bukaresti tüntetésnek, melyet a medvetámadások által érintett megyék képviselő szerveztek még júliusban, s melynek hatására végül engedélyezték 175 veszélyes medve kilövését.

De azért valószínű, hogy a legveszélyesebbnek tűnő vadak kilövésével sem fog megoldódni a medve ügy Erdélyben és hallani fogunk még medvetámadásokról, képtelen helyeken (vasútállomás, lábtörlő, szabadtéri színpad) felbukkanó példányokról, medvéket ért közlekedési balesetekről.

De vajon hogy lesz ebből békés egymás mellett élés – ember a faluban, medve az erdőben?

Nem is tudom, mit mondjak: lássuk a medvét?

Evarek

http://jogaszvilag.hu/rovatok/eletmod/tulszaporodtak-a-medvek-romaniaban

http://index.hu/kulfold/2017/07/05/sikeres_lett_a_medvetuntetes_kilohetik_az_allatokat/

Share